145248. lajstromszámú szabadalom • Vágó- és terelőszerkezet hosszúszálú termények gépi betakarításához, főleg nádaratógéphez

• -r, Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.248. SZÁM 45. c. 20—34. OSZTÁLY - DO-212. ALAPSZÁM Vágó- és terelőszerkezet hosszúszálú termények gépi betakarításához, főleg nádaratógéphez Dőry Endre oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1957. augusztus 6. Az ez ideig alkalmazott különféle rendszerű betakarítógépekkel nem oldható meg kielégítő módon a feladat: hosszúszálú terményeket — melyeket vágással kell tövükről leválasztani — levágni, majd egymással párhuzamos helyzetbe rendezni olyképpen, hogy vágott végeik egy síkba kerüljenek. Különösen nehéz probléma a nád mélyvízi aratása, ahol rendszerint már a vágás nem sikerül Az eddig alkalmazott szerkezetek a legtöbb esetben előrehaladásuk közben mind nagyobb mértékben megdöntik a nádat, végül annyira elfektetik, hogy a vágószerkezet hatástalanná válik. Ez a kellemetlen eredmény szükségképpen bekövetkezik az eddig alkalmazott szerkezetek azon közös jellemzője miatt, hogy nincs biztosítva a vágószerkezetnek a terelőszerkezettel való olyan pontos összeműködése, melynél a vágószerkezet az összes terelt szálakat átvágja, illetve a terelőszerkezet az összes átvágott szálat tereli. Minden nádasban van több-kevesebb olyan szál, melynek dőlése a nádas általános dőlési irányával kisebb-nagyobb szöget zár be, mind a vízszintes, mind a függőleges vetületet figyelembe véve. Vannak az átlagos hossznál jóval hosszabb, de főleg sokkal rövidebb szálak is, nem is beszélve a törött, teljesen szabálytalan szálakról. Az eddig alkalmazott szerkezetök (motollás, gumihevederes, láncos stb.) közös jellemzője, hogy a terelőelem az átvágás helyétől tetemes távolságban érinti a nádszálakat. Ebből kifolyólag a következő változatok fordulnak elő: 1. Olyan szálakat, melyek a gép haladási irányában erősen előredőlnek, a vágószerkezet átvág, mielőtt a terelőszerkezet kezelésbe veszi azokat. Ezek a szálak, amennyiben később mégis belekerülnek a terelőszerkezet hatáskörébe, mindenképpen olyan szabálytalan helyzetbe kerülnek, hogy a rendezést akadályozzák. Valószínűbb azonban, hogy a terelőt teljesen elkerülve a két környezetében összetorlódnak, átvágott végük a vízbe süllyed stb. 2. Ugyanez történik az egyébként szabályosan növő, de rövidebb szálakkal. 3. A haladási iránnyal ellentétes irányban, tehát hátrafelé dőlt szálakat a terelőszerkezet kezelésbe veszi, mielőtt a vágószerkezet átvágja azokat. Olyan terelőszerkezetnél, mely csak érintéssel döntögeti a szálakat, ez a körülmény csak azt eredményezi, hogy az ilyen szálak a szándékolt rendezéshez képest még kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek. Megfogást kifejtő terelőszerkezeteknél azonban már nyűvő hatás lép fel. 4. A haladási irányra 'merőlegesen dűlő szálak zavarják az olyan terelőszerkezetek munkájíát, melyek sávokra osztva a nádast, a levágott szálakat a haladási iránnyal párhuzamos függőleges síkokban kívánják továbbítani. Mindenféle terelőszerkezetnél zavarnak azonban akkor, ha átvágandó pontjuk és a terelőszerkezet által érintendő pontjuk közül valamelyik oldalirányban kívül esik az aratógép hatáskörén. Az ilyen helyzetű szálakat lehetséges ugyan megfelelő oldalterelőkkel bizonyos mértékig előrendezni, a terelőknek azonban hosszan előre kell nyúlniok, ami a szerkezetet nehézkessé teszi. 5. A legnagyobb zavarokat azután azok a szálak okozzák, melyeknek dőlése az 1., 3., 4. alatt említettek kombinációja, valamint a törött szálak. Megállapítható tehát, hogy a nád levágását nem lehet olyan géppel megoldani, melynek vágószerkezete, illetve terelőszerkezete egymástól távol eső pontokban veszi kezelésbe a nádszálakat, mert vagy nem végzi el mindkét műveletet vagy, ha el is végzi, a két művelet között időben sem a sorrend, sem a távolság nem állandó. Ami az eddig alkalmazott terelőszerkezeteket illeti, azok tökéletlen működése a vágószenkezettel való nem kielégítő együttműködésükön kívül abból is ered, hogy általában nem rendelkeznek az elméletileg szükséges összes terelőelemmel. A nádszálakat tulajdonképpen három, egymásra merőleges irányban kell rendezni. Két irányban való rendezéssel párhuzamos helyzetbe hozhatók egymással, a harmadik mozzanat a vágott végek egy síkba rendezése. A három rendezési mozzanatot, tetszőleges sorrendben ugyan, de csak három különálló, különböző irányban ható terelőelemmel lehet megfelelően elvégeztetni. Időben legfeljebb kétirányú