145240. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági tengelykötés

Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.240. SZÁM 20. d. 8—11. OSZTÁLY — CI-238. ALAPSZÁM Biztonsági tengelykötés Císaf Jan, Horni Cernosice, Kohout Frantisek, Dobfis, Vyzkumny ústav dopravní a úpravárenské technicky, Vyzkumná a vyvojová skupina kolejovych vozidel cég, Praha (Csehszlovákia) A bejelentés napja: 1957. július 13. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1956. július 16. A vasúti személy-, szolgálati és postakocsikat jelenleg túlnyomórészt villannyal világítják. Mindegyik kocsinak külön világítása van, melyet egy kocsi-kerékpár tengelyének mozgásáról vezetnek le. A dinamót a keréktengelyről rendszerint szíjjal hajtják. A kocsik rendezésekor fellépő lökések a szíjat meglazítják. E lazulás meggátlására különböző feszitószerveket használnak, melyek azonban többé-kevésbé tökéletlenek. Ezért ezzel az erőátviteli móddal felhagytak és áttértek a kardánhajtás alkalmazására, melyet úgy valósítottak meg, hogy a tengelycsapágycsészére a csapágyfedél helyett a közlőmű tokját erősítették és a közlőművet hozták kapcsolatba a tengelylyel. A kardántengely a közlőműtől a világítódinamóig haladt. Ennél az összekötési módnál a nehézségek további kocsik rákapcsolásakor abból adódnak, hogy a lökések következtében a kocsik sebessége hirtelen megnő, a lökések a kardánra továbbítódnak és így a kar dánhajtás vagy a dinamó megsérül, mert a tekercs kiesik, ill. a kardán megszorul. E hátrányokat különböző szerkezeti megoldásokkal igyekeztek kiküszöbölni, pl. azzal, hogy a megengedett igénybevétel hirtelen túllépésekor a tengelykötésben az összekötőtagot elnyírták, és i. t. Ilyen esetekben azután a kocsit meg kellett állítani és a tengelykötést az eredeti állapotba hozni. A találmány mindezeket a hátrányokat megszünteti. A találmány előnye még, hogy a tengelykötés mindkét forgási irányban működhet, és hogy a két kötésrész kapcsolatának megszakításakor — amikor az igénybevétel a megállapított határ alá esik — a két kötésfélt ismét összehúzza. A tengelykötésnél a hajtó- és a hajtott tengely végén egy-egy meghosszabbító darab van, melyek oly módon fogazottak, hogy a fogak egyik oldala a tengellyel párhuzamos, másik oldala pedig attól kissé eltér. Ez a magában véve ismert fogazás továbbá úgy van kialakítva, hogy az egyik meghosszabbító darabon az egyik irányban, a másikon pedig a másik irányban ferde. A két meghosszabbító darab között fogazott gyűrű foglal helyet, melyek fogai a meghosszabbító darabok fogainak fogközeibe nyúlnak. A meghosszabbító darabokat beállítható rugó közbeiktatott elemek közvetítésével szorítja egymáshoz. Ha a hajtott tengelynél az ellenállás túlnaggyá válik, a hajtó meghosszabbító darabbal kapcsolódó közbeiktatott gyűrű kikapcsolódik és a két tengely között az összeköttetés megszűnik. A rajz a találmány szerinti biztonsági tengelykötés egyik kiviteli alakját példaképpen tünteti fel. Az 1. ábra az általános elrendezést mutatja. A 2. ábra a tengelykötés hosszmetszete és részben nézete. A 3. ábra két fog kapcsolódását különböző helyzetekben szemlélteti. Az —1— hajtótengely —2— menesztőtárcsája a —3— meghosszabbító darabbal kapcsolódik, melynek olyan fogazása van, hogy a fogak egyik oldala az —1— tengellyel párhuzamos, másik oldala pedig ferde. Hasonló kivitelű az —5— hajtott űröstengely vége, ennél azonban a fogak ellenkező irányban ferdék, mint a másik tengelyvégnél. A két tengelyvég között a —4— gyűrű ( foglal helyet, melynek homlokfogazása a —3— meghosszabbító darab, ill. az —5— tengely fogközeibe nyúl. A —4— gyűrűt a —6— csavarrugó tartja a két tengelyvég között. E rugó feszültségét a csavarmenetes —8— orsó végére erősített —7— rugótányérral szabályozhatjuk. A —6— rugó egyik vége ehhez a rugótányérhoz, másik vége pedig a —9— ház homlokoldalához támaszkodik. E ház pereme a —8— orsóval beállítható erővel szorul az —1— hajtótengely —3— meghosszabbító darabjának belső homlokoldalához. Az orsó feje a —10— golyós csapágy közvetítésével az űröstengely homlokoldalához támaszkodik. Ez a megoldás a forgatónyomaték átvitelét az —1—