145227. lajstromszámú szabadalom • Mélyforgató eke
0 Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.227. SZÁM 45. a. 6—40. OSZTÁLY — SA—964. ALAPSZÁM Mélyfórgató eke A Magyar Állam, mint a feltaláló Szabó István vállalati igazgató, Debrecen, jogutódja A bejelentés napja: 1956. június 5. A találmány a mélyforgató (rigolirozó) ekék körébe tartozik és egyik célja az eke vontatásához szükséges erő lényeges csökkentése. E végből a barázda oldalához eddig nagy erővel súrlódó oldallemezt olyan kerékkel tehermentesítjük, mely a barázda oldalának alján gördül és amelyet az alábbiakban oldaltámasztó keréknek nevezünk. E kerék adja át a szántásból adódó erők eredőjét a barázda oldalának és az oldallemezt megkíméli attól, hogy az említett erők hatására a barázda oldalán erősen súrlódjék. E mellett előnyös, ha az oldaltámasztó kerék légabroncsos, tengelye pedig gördülő csapágyban ágyazott. Ily módon az eke eddigi igen nagy csúszósúrlódását gördülő súrlódássá alakítottuk át. A kerék a saját síkjában a szükséges határok között állítható, amivel a különböző talajminőségekhez igazodhatunk. A mélyforgató ekék hátsó végén farkereket alkalmaznak, melynek feladata az, hogy a felszántott barázda végén a fordulást megkönnyítse, ill. e célra az ekefej kiemelését lehetővé tegye. A farkerék eddig csak a fordulóban hordozta az eke ráeső súlyát;, a súlyterh élést egyébként teljes egészében a csúgzó eketalp vette fel. A találmány további célja a farkerék bevonása az ekesúly hordásának feladatába az eketaip helyett és ezzel ismét csúszósúrlódás helyettesítése gördülősúrlódással, ami a vonószüikséglet további csökkenését eredményezi. E végből a farkereket egymással együttműködő ütközőkkel kényszerítjük, hogy állandóan a talajon gördüljön. Az ütközők egyikét állíthatóvá tesszük, hogy a mélyforgatás műveleti mélységéhez igazodhassunk. A homoktalajok mezőgazdasági használhatóvá tételére az utóbbi időben ismertté vált réteges javító eljárás megköveteli sima, sík fenekű barázdák mélyszántását. Az ilyen barázdafenék létesítését azonban nagymértékben szokta gátolni a függélyes oldalfal beomlása. A találmány még további célja olyan mélyforgató eke megvalósítása, amely a megkívánt beomlásmentes, síik barázdafeneket homoktalajban is létrehozza. Evégből a találmány szerint az oldallemezt nem függélyesen rendezzük el, mint eddig, hanem a függélyestől 15—25°-os, előnyösen 20° körüli szöggel felfelé és kifelé dőlt helyzetben. Az ilyen ekével szántott barázda oldalfala is ennélfogva az említett szöggel tér el a függélyestől és ekkor már nem hajlamos a beomlásra. E ferde helyzetű oldalazás vonóerőszükséglete az eddiginél nagyobb és így fokozott előnye van annak, ha az ilyen ekéhez a fentebb ismertetett oldaltámasztó kereket és terhelt farkereket alkalmazzuk, melyek az érőszükségletet az eddigi függélyes oldalazás erőszükségleténél is sokkal kisebbre csökkentik. Ha ezenkívül az eke a szokásos három vasabroncs kerék helyett — magában véve ismert módon — ugyancsak légabroncsos, gördülő ágyazású kerekeken jár, akkor ismét jelentős vonóerőcsökkenést és a lehető legjobb vontatási viszonyokat érjük el. A rajzok a találmány szerinti mélyforgató eke egyik kiviteli alakját, mint a réteges homoktalajjavító munkához is alkalmas eszközt példaképpen tüntetik fel. Az 1. ábra az eke távlati képe. * Az la ábra a farkerék terhelését lehetővé tevő szervek oldalnézete. A 2. ábra az oldaltámasztó keréknek és környezetének nézete az eke hátsó vége felől. Az eke mélyforgatás közben is az —1— tarlókeréken, a —2— barázdakeréken és a —3— farkeréken jár, melyek valamennyien légabroncsos, gördülő csapágyazású futókerekek. A találmány szerint az eddig szokásos, a talajon csúszó oldallemez helyett az ugyancsak légabroncsos és gördülő csapágyazású —4— oldaltámasztó kereket alkalmazzuk, melynek középsíkja a 2. ábra szerint előnyösen 20c -os szöget zár be a vízszintessel. Az oldaltámasztó kereket tartó —5, 6— konzolokban egy-egy hosszúkás —7— hasítékot munkálunk ki, melyek az oldaltámasztó kerék tengelyének végein levő —8— rögzítő csavaranyákkal együtt működve lehetővé teszik az oldaltámasztó kerék szükséges állítását a saját síkjában, az eke középvonalára merőlegesen. A —3— farkereket a —10— villa, az utóbbihoz erősített függélyes —11— forgáscsapot pedig a —12— csuklótag, végül az utóbbihoz erősített vízszintes —13— forgáscsapot két —14— pajzslemez ágyazza. A farkerék a —11— forgáscsap körül
