145183. lajstromszámú szabadalom • Mechanikus vándorkaptár

2 145.183 sága kisebb legyen annál a méretnél, amely a méhek átbújásához szükséges volna. A 12 felsőrész a 11 alsórészen a fedéllel együtt mozgó 24 oszlopok útján van veaetve, megemelt helyzetében pedig a 24 oszlopokkal kapcsolódó 25 rúdzárak útján van reteszelve. A rúdzárak menesztő 26 rúdjának végén, különösen a 6. és 7. ábrán látható módon menesztő 27 kengyel van megerősítve, amely nyílásával rúdalakú 28 kallantyúra van fűzve. Ez 29 perselyben van elcsúsztathatóan vezetve. A 29 persely és a 2'8 kallantyúval együttmozgó 30 szeg közé 31 nyomórugó van iktatva. Nyilvánvaló, hogy amikor a menesztő 26 rudat a reteszelés oldásának értelmében visszahúzzuk, a 28 kaliantyú a 31 rugó összenyomódása közben ugyancsak visszahúzódik, amint ez a 3. ábrán látható. Amikor viszont a menesztő 26 rudat a reteszelés értelmében menesztjük, a 27 kengyel eltávolodik a 30 szegtől. Ha tehát a 28 kaliantyú pályája szabad, a 31 rugó a 28 kallantyút ugyancsak meneszti. Amint a 2. ábrán látható, a 24 oszlopban 32 horony van, amely a 12 felsőrész megemelt helyzetében a rúdzár 28 kallantyújával kapcsolódik és a 12 felsőrész visszaesúszását megakadályozza. Ha a 28 kallantyút a 25 rúdzár útján visszahúzzuk, a 12 felsőrész megemelt helyzetéből az 1. ábra baloldalán, illetőleg az 5. ábrán látható leeresztett helyzetébe csúszik vissza. Mint említettük, a 12 felsőrész térhatároló elemként van kialakítva, amelynek 14 feneke mozgathatóan van elrendezve és a 12 felsőrész megemelésekor a felsőrész és a 11 szekrény között helyezkedik el. A 14 fenék e közbenső helyzetét 33, illetőleg 34 kengyelek biztosítják. A 33 kengyelek a 14 fenéken vannak csuklósan kikötve és hosszúkás 35 nyílásuk a 12 felsőrészen megerősített 36 csappal kapcsolódik. A 35 nyílás hosszúsága és a 36 csap helyzete úgy van megválasztva, hogy amikor a 12 felsőrész megemelt helyzetében a 25 rúdzár 28 kallantyúja a 24 oszlop 32 hornyával kapcsolódik, a 36 csap a 35 nyílás felső végének fekszik. Hasonló módon vannak kialakítva a 34 kengyelek is;, amelyek a 11 alsórészen vannak kikötve és hosszúkás 37 nyílásuk útján a 14 fedélen megerősített 38 csapokkal kapcsolódnak. A fentiekben leírt viszonylagos elrendezés biztosítja, hogy a 12 felsőrész megemelt helyzetében a 17 menekülő tér és a 18 szellőző tér méretei rázkódások esetén is változatlanok maradnak, tehát a méhek nyugalmát a 14 fenék viszonylagos elmozdulása nem zavarja. A 12 felsőrész leeresztésekor a 33, illetőleg 34 kengyelek a 12 felsőrész 39, illetőleg 40 réseiben vannak vezetve. A 14 fenék egyébként az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén külső keretet alkot, amely 14a belső kerettel együtt mozdul el. Ebbe 41 betét van • illesztve. A belső 14a keret a külső 14 kerethez hasonló módon van a felső 12 részen kikötve, de a kaptár rajz szerinti mellső és hátsó oldalán. A 23 lap magán a 41 betéten van elrendezve, amelyet a belső 14a keretre erősített szögvasakon 42 szárnyas csavarokkal rögzíthetünk. Kiemeléséhez 43 fogantyúi vannak. ' Amint ez különösen a 4. és 5. ábrán látható, a 10 lépkereteket a 11 alsórészen megerősített szervek, nevezetesen az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén 44 s'zalagvasak támasztják. Annak biztosítása végett, hogy a 10 lépkeretek vándorlás köziben a 11 alsórészhez viszonyítva el ne mozdulhassanak és ezzel esetleg méhveszteséget ne okozzanak, a találmány értelmében a 10 lépkereteket támasztó 44 szerveiken rögzítő oldható eszközöket alkalmaztunk. Ezeket az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén egyik szárukkal 10 lépkeretek függesztő 45 nyúlványaira meneszthető 46 szögvasak alkotják, amelyeket a reteszelő szerkezethez hasonló, kívülről kezelhető 47 rúdzár működtet. A 47 rúdzár menesztő 48 rúdja a 46 szögvassal van összekötve. A 11 alsórészen megerősített 49 lemez biztosítja, hogy a 10 lépkeretek rögzített helyzetében a 46 szögvas és a 11 alsórész közé méhek ne kerülhessenek és így méhveszteség ne keletkezzék. A 10 lépkeret függesztő 45 nyúlványai és erre merőleges 50 oldalai által bezárt szöget egyébként az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a keret 50 oldalainak mentén 51 térközt biztosító rézsútos 52 vezető elem hidalja át. Az 51 térköz mérete akkora, hogy lehetővé teszi a méhek szabad mozgását. Ezzel elkerüljük, hogy a 10 lépkeret 50 oldalai a méheket esetleg veszélyeztető közelségbe jussanak a 11 alsórész 53 oldalfalaihoz. A vándor kaptár ak szállításakor, mint említettük, szükséges, hogy az egyes kaptár ak között a levegő járását biztosító hézagok maradjanak. Ugyanez vonatkozik egyébként a kaptárak üzemi helyzetére is. Evégből a 11 alsórész négy sarkára szomszédos vándorkaptárak térközzel való csatlakoztatását biztosító egy-egy köztartó 54 elemet rendeztük el, A találmány szerinti vándorkaptár ábrázolt példakénti kiviteli alakját lényegében az; 1. ábra szerinti jobb felső sarokkal kapcsolatban írtuk le. Minthogy azonban a kaptár szimmetrikusan van kialakítva, a másik két oldalon is megtalálhatók a 21, illetőleg 22 lapok, valamint a 14 fenék, a 12 felsőrész és a 11 alsórész viszonylagos helyzetét biztosító 33, 34 kengyelek, illetőleg a kaptár hátsó oldalán a 25, 45 rúdzárak a megfelelő reteszelő és rögzítő szerkezetekkel. A találmány szerinti vándorkaptár ábrázolt példakénti kiviteli alakjának működésmódja a következő: A vándorkaptárnak az 1. ábra baloldalán látható üzemi helyzetében a 12 felsőrész le van eresztve, a 21, 22< lapok a 12 felsőrész 20 réseiben, a 10 lépkeretek pedig tetszés szerinti rögzítéssel vagy rögzítés nélkül a 11 alsórészben helyezkednek el. Minthogy ekkor a 14 fenék mind a 12 felsőrészhez, mind pedig a 11 alsórészhez közvetlenül csatlakozik, lényegében sem 17 menekülő tér, sem 18 szellőző tér nincsen. A kaptár üzeme vándorláson kívül semmiben sem különbözik az ismert méhkaptárak üzemétől. Vándorláshoz való átállításkor a 47 rúdzárral mindenekelőtt rögzítjük a 10 lépkeretek és 44 támasztó szerveik viszonylagos helyzetét, amennyiben erre normális üzemben nem ke-