145176. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyújtható rostszalag előállítására

2 145.176 A 9—14 és 17—20 hengerek, valamint a 15 és 16 szalagok, amelyeknek együttesen az a feladatuk, hogy a levett elemi szálrétegeket tovább szállítsák, ugyancsak kárt- vagy hasonló bevonaíttal vannak ellátva. A például kefebevonattal ellátott 21 egyesítő henger az utána következő 22 tűsléces nyújtómű tűrendszerének (tűléc sorozatának) összefüggő elemi szálakból álló rostbundát ad át. A vándorló tűslécek a hátramenet pályáról az előremenet pályára fellendülve, mint rezgőpengék működnek és az elemi szálakból álló (rost) anyagot, a 21 egyesítő hengerről lehúzzák. A nyújtóműnek átadott bundát a lehúzóhenger húzása és a tűk visszatartó ereje tovább nyújtják. A műszálkábellé egyesített bundát keresztorsókra csévélik vagy fonókannákba rakják le. A 2. ábra szerint az alsó levevő hengereket egy mozgó tűrendszer helyettesíti, egyenesen álló vagy ferde tűkkel, célszerűen 39 tűsléces lánc alakjában kiképezve. A tűsléces lánc felett elhelyezkedő 3—8 és 23, 24 levevő hengerek ugyancsak kártbevonattal vagy hasonlóval vannak ellátva. Ezek egyenletesen vannak a tűrendszer hegyeivel szemben beállítva és a tűrendszerhez képest előre kell sietniök. Minden harmadik tűsléc talpánál függőleges irányban mozgatható lemezek, úgynevezett 40 hordozólemezek vannak beiktatva. A lemezek szélessége a tűslécek osztásához igazodik. A lemezek hossztengelyében hosszúkás lyukak vagy rések vannak, amelyek hosszát a tűslécek tűsorainak hossza, illetve a tűrendszer (tűslécsorozat) szélessége szabja meg. A tűk átnyúlnak a réseken és a lemezeket egyúttal vezetik is. A lemezek függőleges mozgásukat a tűrendszer mellett mindkét oldalon elhelyezett vezetőlécektől kapják, amelyeken a tűrendszernél szélesebb lemezek végei felfeküsznek. A műrosthulladékokat a tűrendszerbe a 41 tömők vagy benyomógörgők nyomják be, fürtöt fürt után és a fürtöket a tartólemezekre fektetik. A benyomott fürtöknek meghatározott magasságuk van. Ez a magasság a tartólemezek vezetőlécei lejtésének, illetve azon ferde síkok alkotta lejtő emelkedésének mértéke, amelyen a hordozó lemezek az első levevő hengertől az utolsó levevő hengerig siklanak és eközben az elemi szálanyagot (rostanyagot), illetve a műrosthulladékot emelik és a felettük elhelyezkedő levevő hengerekhez szorítják, oly módon, hogy a 24 levevő hengernél a fürtök már teljesen maradék nélkül fel vannak bontva. A tűrendszer egyben pontosan meghatározza a fürtök szélességét is. Minden levevő henger az alatta elhaladó fürtből egy elemi szálréteget vesz le. Ez a levétel minden levevő hengernél ugyanabban az időpillanatban történik, mivel a levevő hengerek egymásközötti távolsága a fürt hosszával vagy annak többszörösével kell, hogy egyenlő legyen. A fürtök egymásutánjának időközeit a tűsléclánc sebessége határozza meg és az egy fürtnek egy levevő henger alatti áthaladási idejéből adódik. Az egymást követő fürtök közötti időközön belül az egyes levett elemiszálrétegek anyagát ismét két útra megosztva a 12—14 és 25, 26, illetve a 27—31 szállítóhengereik vezetik tovább a 32 és 34 behúzó hengerekhez, amelyek az egyes elemi műrostszál rétegeket meghatározott sorrendben és lehetőleg azonos időközökben terelik rá a 33 és 35 tömörítő hengerekre. Az egyes időközök összege adja a fürtök egymásutánjának időközeit. Minél rövidebb időközökben következnek a fürtök' egymás után, annál tömörebb a tömörítő hengereken az elemiszál lerakódás. Az időközök az egyes elemi műrostszálrétegek különböző hosszú útjaiból származnak a levevőhengerektől a 33 és 35 tömörítőhengerekbe történő beterelésükig. A 36 henger az álló elemi műrostszálrétegeket a 33 tömörítő hengerről leemeli és átviszi azokat a 34 terelőhengerre. Ez utóbbin az első anyagpálya elemi műrostszálrétegei váltakozva követik egymást a második anyagpályán haladó eiemiműrostszálrétegekkel és ebben a sorrendben terelődnek a 35 tömörítő hengerre. Az első anyagpálya anyagának besorolását a másodikba a • 35 henger vezérli. A 37 henger ismét leemeli az elemi műrostszálrétegeket a 35 tömörítőhengerről és átviszi azokat a 38 terelőhengerre. Ez azután betereli az átvett anyagot a 21 tömörítőhengerre. A 3—8, 12—14, 21, 23—38 hengerek mindegyike kártbevonattal vagy hasonlóval, esetleg tűkkel van bevonva. A 21 henger a jól kiegyengetett elemi szálbevonatot közvetlenül a tűsléces nyújtómű tűrendszerének adja át — amint azt már az 1. ábra ismertetése alkalmával leírtuk. Az álló elemiszál anyag átadása a tűsléces nyújtómű tűrendszerének az elemiszálakat, egymás fölé fekteti és az elemiszálakat hossztengelyük irányában eltoltan rendezi el. A műrostkábel kiindulása és lerakása azonos? az 1. ábrával. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás nyújtható rostbunda előállítására műszál hulladókból, azzal jellemezve, hogy a vágószerkezetről érkező műszálhulladékok széles oldalairól azok teljes felbontásáig réteget réteg után levesznek és az egyes levett rétegek elemdszálait egyenirányított állapotban különböző hosszú utakon egy egyesítő eszközhöz vezetik. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítás] módja, azzal jellemezve, hogy egy időben több, egymást követő műszálhulladékot több, egymást követő helyen rétegenként bontanak fel és a levétel mélysége az egyes levevő helyeken az egyesítő eszköz felé közeledve egyenletesen fokozódik. 3. Az 1. és 2. igénypontok szerinti eljárás foganatosítására alkalmas berendezés, jellemezve a műszál hulladékok széles oldalán elhelyezett kártbevonattal vagy hasonlóval ellátott levevő hengerekkel (3—8) vágy hasonlókkal, amelyek állandóan növekvő munkamélységgel vannak elrendezve, valamint ugyancsak kártbevonattal vagy hasonlóval ellátott szállítóeszközökkel (15 és 16) a levett elemiszálrétegek számára, végül a szállító eszközöket (15 és 16) követő egyesítőhengerrel (21). 4. A 3. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, jellemezve a műrosthulladék mindkét oldalán elhelyezett levevőhengerekkel (3—8) vagy