145151. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növények gombabetegségei, különösen a szőlőperonoszpóra elleni szer előállítására

O Megjelent: 1959. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.151. SZÁM 45. 1. OSZTÁLY - SA-782. ALAPSZÁM Eljárás növények gombabetegségei, különösen a szőlőperonoszpóra elleni szer előállítására A Magyar Állam, mint Szabó Károly és Görög Lászlóné vegyészmérnökök, budapesti lakosok jogutódja. A bejelentés napja: 1954. október 9. A növény védőszerkutatásnak évtizedek óta központi törekvése, a növényvédelemben használatos rézvegyületek helyettesítése más hasonló hatású anyagokkal. Szakirodalmi adatok alapján ismeretesek olyan kísérletek, melyek a bordói-lének rézmentes fungicidekkel (pl. ditiocarbarninsavszármazékok, klórozott kinonok, szerves higanyvegyületek, dinitrofeniltiocianát stb.) való helyettesítésére irányultak, de egyrészük egyáltalán nem vált be, másrészük pedig gyengébb hatást fejtett ki, mint az általánosan használt rézvegyületek. A 2,—4—dinitrcíenütioeianátot (Nirit) általában mint fuzikládium elleni fungicidet tartják számon. A közlemények szerint peronoszpóra ellen az ismert fungicidek közül a legrosszabb hatást fejtette ki, még abban az esetben is, ha a permetlé 1—2%0 rézgálicot is tartalmazott. Ezt a tapasztalatot korábbi hazai kísérletek is megerősítették, ami a Szőlészeti Kutató Intézet 1951. évi jelentéséből is kitűnik, mert mine! a német gyártmányú Nirit, mind pedig egy triviális módon előalított 1% dinitrofeniltiocianátot tartalmazó permetező szer az 1%-os bordói-lé védőhatása mögött maradt. A 2,—4—dmitrofeniltiocianátnak szőlőperonoszpóra ellen való felhasználására több évig tartó kísérleteket folytattunk, melynek eredményeként sikerült a dinitrofeniltiocianát hatásmechanizmusának tudományos alapon való feltárása által egy olyan szert előállítanunk, mely alkalmasnak bizonyult arra, hogy erős peronoszpóra fertőzés esetén is hatásos védelmet nyújtson a növények gombabetegségei, különösen a szőlőperonoszpóra kártétele ellen. Találmányunk közgazdasági jelentősége abban nyilvánul meg, hogy az eljárásunk szerint előállított növényvédőszernek szőlőperonoszpóra elleni alkalmazása révén a mezőgazdasági célokra igénybevett rézmennyiségnek mintegy 80%-á felszabadul. Megállapításunk szerint a dinitrofeniltiocianát csak akkor hatásos, ha biztosítjuk a hatóanyag maximális 'biológiai hatékonyságához szükséges optimális fajlagos felületet és gondoskodunk arról, hogy a kipermetezett anyag aktivitását hosszabb időn át megtartsa. A fenti célt azáltal érjük el, hogy az eljárásunk szerinti növényvédőszer a hatóanyagot 0,5—5 mikron kolloidnagyságrendű szemcsék formájában tartalmazza és oly diszperz rendszert képez, melynek liogél jellege a segédanyagok által biztosítva van. A szakirodalomból ismert külföldi kísérletekben a hatóanyag szemcsenagysága nem közelíti' meg a kolloid méreteket és a diszpergáló közeg általában xerogél jellegű. A kolloidméretű szemcsenagyság elérésére célszerűen nedves őrlést alkalmazunk, ezáltal a szokásos ásványi eredetű hígító szerek (talkum, bentonit, kaolin) használatát elkerülhetjük, illetve mennyiségüket a hatóanyag 2

/3~ad részéig terjedő mértékre csökkenthetjük. Ezáltal elkerülhető a szemcséknek részben elektrosztatikus hatásokra visszavezethető konglomerációja, mely a növényvédőszer tapadóképességének csökkenésére vezethetne. A növényvédőszert a hatóanyag rendkívüli finom elosztottsága és részben autooxidácíóra való hailamossága miatt stabilizálni kell. Ezt oly liogélek alkalmazásával érjük el, melyek beszáradáskor a hatóanyag szemcsék körül finom védőhártyát képeznek és aktív nedvesség hatására bizonyos mértékig reverzibilis módon ismét oldódnak, illetve' gélesednek. Ezek elősegítik az anyag tartós tapadását, gátolják a kémiai változásokat és a hatóanyagszemcsék automatikus feltárásával és a hatóanyag' oldódásának elősegítésével megakadályozzák a fertőzések terjedését. Erre a célra a különféle lebontott keményítő-származékok pl. tylosefinom eloszlása és a segédanyagoknak a minimális mennyiségekre való redukálása folytán a növénycsoport bizonyultak alkalmasnak. Eljárásunk további előnye, hogy a hatóanyag zeten olyan vékony bevonat keletkezik, mely az asszimilációs felületet nem csökkenti és a fotoszintézis zavartalan folytatódását sem gátolja. Az eljárásunk szerint előálított növényvédőszert 0,5—1%-os permetlé formájában permetezzük a növényre, ami a hatóanyagra nézve 0,15—0,25%