145149. lajstromszámú szabadalom • A Q-mérés elvén alapuló rádiófrekvenciás titráló berendezés

Megjelent: 1959. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.149. SZÁM 42. 1. 3. OSZTÁLY - PU-77. ALAPSZÁM A Q-mérés elvén alapuló rádiófrekvenciás titráló berendezés Dr. Pungor Ernő egyetemi docens, Budapest. A bejelentés napja: 1956. szeptember 28. A találmány rádiófrekvenciás titráló berendezésre vonatkozik, amely a rezgőkör jósági tényezőjének változását használja fel a titrálás és általában azon folyamatok követésére, ahol oldatokban ionkoncentrációk, illetve az oldatok vezetőképességértékei változnak. A most ismertetendő berendezés megfelelő kiegészítésekkel folyamatok automatizálására is alkalmas, Á rádiófrekvenciás titráló berendezésekkel foglalkozó irodalomban megadott készülékek általában komplikált felépítésű, nagyobb anyagi befektetést igénylő műszerek. Dolgozhatnak azon az elven, hogy mérő és összehasonlító rezgőkört alkalmaznak, s a közöttük adódó frekvenciadifferenciát mérik, felépítésüket illetően lehetnek olyanok is, melyekkel a rádiófrekvenciás rezgőkör jósági tényezőjének változását állapítjuk meg a titrálás, illetve a vizsgált folyamat alatt a rácsáram, vagy az anódáram mérése útján. E két főcsoport mellett a konduktometriás módszerrel analóg megoldások kevésbé jönnek számításba. A találmány olyan rádiófrekvenciás berendezés, mely a Q-mérés elvén alapszik és széles koncentrációsávban alkalmas oldatokban levő koncentrációváltozások követésére. A berendezés nagy reprodukálóképességével és egyszerűségével tűnik ki. A készülék három részből áll. 1. Egyenirányító és anódpótló egységből. 2. Rádiófrekvenciás egységből. 3. A titráló berendezés elektródjaiból és mágneses kever őből. Amennyiben a készülék automatizálási célokat szolgál, az utóbbi kettő megfelelő módon választandó meg. Az egyenirányító és anódpótló egység az irodalomban szokványos megoldás. Az ábra a' rádiófrekvenciás egység elvi kapcsolási rajza. A mérésnél felhasználandó rádiófrekvenciás rezgések az 1. elektroncső segítségével jönnek létre. A cső a fűtőáramot a 2. kapcsokról, az anódfeszültséget pedig a 3. pontról kapja. A 10., 11., 12. jelzésű fojtó-tekercsek biztosítják, hogy rádiófrekvencia se a fűtést biztosító energiaforráshoz, se az anódpótlóba ne jusson be. A találmány szerint a visszacsatolt rezgőkört, mely az anódhoz és a vezérlőrácshoz kapcsolódik, a 4, hurokvezeték és a cső belső kapacitása alkotja. Ezek az: adatok a rezgőkörnek 100—200 Mc/s ön-rezgést biztosítanak, ami a mérés céljaira jól megfelel. A vezérlőrácsot az anódfeszültségtől a 6. kondenzátorral választjuk el, s a ka-tódhoz az 5. ellenálláson és a 13. mérőműszeren keresztül kapcsoljuk. A rezgőkörhöz csúszó érintkezők útján a 7., 8. külső elektródok csatlakoznak. Ezek jelen esetben gyűrűk, melyek egymástól egy-két centiméterre helyezkednek el oly módon, hogy közéjük lehessen iktatni a 9. üvegedényt, melyben a vizsgálandó folyadék foglal helyet. A mérés megoldható oly módon is, hogy a rádiófrekvenciás rezgőkörből a kivezetések a mérendő oldatot tartalmazó üveget csak egy-egy pontban érintik. Ez az eset áll elő pl. ampullák vizsgálatánál. A rezgőkörbe helyezett folyadék ellenállásától függően a rezgőkör energiát veszít, s ez a körülmény, mely azonos feltételek mellett a folyadék iontartalmának függvénye, a rádiófrekvenciás rezgőkör anódáramának és rácsáramának változásában nyilvánul meg. A találmány a rácsáramot méri és annak változását követi a, 13. galvanométer segítségével. A műszeren leolvasható adatok segítségével a .vizsgálandó oldat koncentrációját mérjük. Ha az oldat koncentrációjának változása kicsiny a vizsgált folyamat alatt, a 13 galvanométert érzékenyebbé tesszük. Ez esetiben a rácsáram egy részét a szokásos megoldásokkal kompenzáljuk. Titrálásoknál a folyadék mozgatását mágneses keverővel — pl. mechanikusan forgatott mágnessel — végezzük, melyet az ábrán sematikusan a 14. jelzésű rajzrészlet ábrázol.