145138. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses relé

Megjelent: 1959. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.138. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY — ME—289. ALAPSZÁM Elektromágneses relé Meszlényi Nándor oki. gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja: 1956. október 20. A találmány elektromágneses relé, viszonylag helytmaradó mágnessel és a mágnessaruk forgástestszerű, általában hengeres öblét kerületi rést hagyóan kitöltő, ugyancsak viszonylag helytmaradó mágnesmaggal, mimellett e két alkatrész egyike, rendszerint a patkószerű mágnes permanens, másika pedig, rendszerint a lágyvas mag csupán átmenetileg mágnesezhető, továbbá korlátozott szögelfordulása armaturatekerccsel, amely tekercs higanytöltéses kapcsolóházat visz magával. Jellegzetessége, hogy az elforgatható kapcsolóház köpenye, . vagy legalábbis ennek az a felületrésze, amelyen a higanytöltés kapcsoláshoz viszonylag elsiklik, a mágnessaruk homorulatával, úgyszintén az armaturatekerccsel, valamint a kapcsolóház forgástengelyével közös tengelyű hengeres, hordós, gyűrűs vagy egyéb forgásfelület és a kapcsolóház két oldala egymással párhuzamosan ill. szimmetrikusan merőleges erre a forgástengelyre. " Az új relé minimális működtetőáramot igényel, mert higanytöltésének szintje — a készülék rendes 'vízszintbe állítása mellett — kapcsolás közben változatlan marad, nem emelődik meg és így nem fogyaszt energiát. Éppen ezért az új relé rendkívül érzékeny és könnyű szerrel önműködően kapcsol *• meglehetős nagy áramokat is. A rajzok vázlatosan tüntetik fel a találmány kiviteli példáit. Az 1. ábra kapcsolóház hosszmetszete. A 2. ábra ugyanennek keresztmetszete. A 3. ábra a 4. ábrabeli készülék mágnespatkójának a patkószárak tövében vett keresztmetszete, balról jobbfelé nézve. A 4. ábra teljes relé oldalnézete és részben hosszmetszete. Az 5. ábra ugyanezen készüléknek a patkószárakon át a mágnessaruk mellett vett keresztmetszete, jobbról balfelé nézve. A 6. ábra betokozott relé távlati képe. Az 1. és 2. ábra szerint az —1— higanytöltéssel ellátott üveg —2— kapcsolóház belsejébe három —3, 4, 5— érintkező nyúl, melyek a —6, 7, 8— vezetékekhez tartoznak. A —2— ház alsó —9—. kitüremlésébe nyúló —4— érintkező állandóan az —1— higanytöltésbe merül és így a középső —7— vezeték folytonosan bekapcsoltan marad. Feladatunk, hogy a —2— ház balra vagy jobbra billentésével vagy a —6, 7—, vagy a 8, 7— vezetékpár áramkörét zárjuk. Magától értetődik, hogy az egyik vezetékpár bekapcsolásakor a másik kikapcsolódik, a háznak megrajzolt középállásában pedig egyikük sincs bekapcsolva. Ezeket az átkapcsolásokat látja el a relé önműködően. A 3.—5. ábra szerint a patkószerű —10— permanens mágnes —11— sarui közé —12— szigetelőlappal illesztjük a —13— lágyvas magot és ekörül fordulhat el egy darabon a —14— armaturatekercs. E tekercshez erősítjük a tőle szigetelt —15— kalitkát, amely a —2— kapcsolóházat hordja. Pontosság kedvéért a kapcsolóházat az oldalából kiálló —16— csúcs központosítja ebben a —15— kalitkában, melyet viszont a —17— tengelyre erősítünk. A —17— tengely a —10— mágnes patkóján belül hosszában áthidalja a —13— vasmag és a patkószárakat tőben összekötő —18— szárrész közötti hézagot és —19, ill. 20— csúcsszögekben végződik, amelyek —21 ill. 22— hernyócsavarokban forognak. Így tehát a —17— tengely egyetemlegesen és könnyen elforgathatókká ágyazza a —14— armaturatekercset, a —2— kapcsolóházat és ennek —15— kalitkáját. A hernyócsavarokkal szabályozhatjuk a —17— tengelyt úgy, hogy e révén a hozzáerősített tartozékok is pontosakká válnak. A tengely a kalitkán túl folytatódik a —13— mag felé. A —15— kalitkán látjuk az átkapcsolandó —6 és 8— vezetékekhez ill. a -—2— kapcsolóházhoz tartozó —23, 24— szorítókat, amelyek —25, 26— párjai a —18— szárrész belsejét borító —27— szigetelőlapon vannak. Az összetartozó párokat —28, 29— hosszspirális vezetékszálak kötik össze egymással. Ugyanígy rendezzük el és kötjük be a —7— vezetéket és a hozzátartozó —30— szorítót is, úgyszintén valamely, a —31, 32— szorítóhoz kötendő vezetékpárt, amely a —14— armatúra tekercshez visz és ennek üzemáramát szolgáltatja. Ezt a vezetékpárt, sem a —7— vezetéket nem tüntettük fel a 4. ábrában, hogy a rajz minél áttekinthetőbb maradjon. Mellőztük azt is, hogy a vezetékek miként döfik át ,— önmagában ismeretes módon — a —18— szárrészt. Csupán a —18— szán-észt belülkívűl borító —27 ül. 33— szigetelőlapokon látjuk