145136. lajstromszámú szabadalom • Mikrovetítő berendezés

Megjelent: 1959. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.136. SZÁM 42. h. 23—25. OSZTÁLY — MA-619. ALAPSZÁM Mikrovetítő berendezés A magyar állam, mint a feltalálók, Majoros Sándor és Barabás János budapesti lakosok jogutóda. A bejelentés napja: 1956. április 23. A mikroszkopikus kicsinységű tárgyaknak vagy metszeteknek felnagyítását mint ismeretes kivetítések útján is eszközlik. Ez vagy mikroszkópon keresztül történik, vagy egy nagyteljesítményű fényforrással rendelkező, — de mikroszkóp objektívekkel és okulárokkal felszerelt külön vetítő berendezéssel. Van olyan megoldás, amelynél egyszerű diavetítő készüléket használnak oly módon, hogy a normál vetítő objektív helyébe rövid gyújtótávolságú anasztigmát lencsét, vagy mikroszkóp objektívet helyeznek, kiegészítve még ez utóbbit a nagy nagyítások elérése céljából egy okulárlencsével. A diavetítő készülékben alkalmazott anasztigmát lencse csak kisebb fokú nagyításokat eredményez. Ha pedig nagy nagyítások elérésére az eddig ismert és használatos mikroszkóp objektíveket alkalmazzuk, a kivetített kép minősége igen nagymértékben kifogásolható és gyakorlatilag értéktelen lesz annál is inkább, mert a mikroszkóp objektívek úgy vannak megtervezve, hogy általában 160—170 mm vetítési távolságban adnak elfogadható képet. Mikroszkóp objektívvel tehát csak úgy kaphatunk minőségileg elfogadható és igen nagy nagyításban megjelenő képet, ha az objektív által a szabványos képtávolságban adott reális képet egy okulárral, rendszerint kompenzációs okulárral, másodlagosan felnagyítva vetítjük ki a megkövetelt végső nagyításnak megfelelő távolságba. Találmányunk szerinti megoldás mindezeket a hátrányokat kiküszöböli. A nagy nagyítású vetítések céljaira aplanatikus, monocentrikus, egy üvegtestből álló tükör objektívet alkalmaz. A szóbanforgó objektív felépítésénél az irodalomból ismeretes azok az elvek vannak felhasználva, amelyek többek között megtalálhatók: Dr. M. Bereck: Grundlagen der praktischen Optik 1931., vagy Dr. H. Schulz: Spiegelsysteme, Zeitsch. f. Instrumentenkunde 1937. Az aplanatikus, monocentrikus egy üvegtestből felépített tükörobjektíveket rövid kb. 10 mm gyújtótávolságig eddig csak kimondottan mint mikroszkóp objektíveket alkalmazták. Mi ezeknek az alkalmazási terét kibővítettük, viszonylag nagy gyújtótávolság (pl. 15 mm) és nagy fényerő 1:1 — 1:1,5 mellett nagytávolságú vetítésre is alkalmassá tettük. Az 1. ábra egy ilyen isimert tükörobjektív keresztmetszetét mutatja. A P tárgyponthoz viszonyítva a 3 belépő felület koncentrikus, vagyis görbületi középpontja a P tárgypontban van, az innen kiinduló fénysugár törés nélkül jut a 2 tükörfelületre. Innen visszaverődve érkezik az 1 tükörfelülethez, mely koncentrikus a 2 felülettel. Az 1 felületről visszavert fénysugár a 4 felületen át törés nélkül jut el a képtérbe, mert a felület görbületi központja, képtérben van. Miután a képtér terjedelme egy alsó és felső határ között van, pl. 4—8 m, a kilépő felület görbületi központja az általunk alkalmazott objektívnél a kérdéses távolságnak közepén van, minek következtében a kilépő felület által okozott képhibák gyakorlatilag elhanyagolható kis értékek lesznek. A centrális zónát bizonyos mértékben fedő 1 domború tükör felület miatt az egész objektív belépő nyílása viszonylag nagyobb, mint egy lencséből összeépített mikroszkóp objektíve. Ez szükségtelenné teszi a fényforrásból eredő fénykúp oly nagymértékű szűkítését, mint azt a rendes mikroszkóp objektívek feltétlenül megkívánják, amikor maximális fénykihasználást akarunk elérni. A szóban forgó objektívnek tehát mikroszkopikus vetítésekre való alkalmazása lehetővé teszi a nem pontszerű fényforrásoknak a kihasználását is elég jónak mondható hatásfokkal. Második nagy előny jeletkezik a mikrovetítésnél a szóban forgó objektív alkalmazása útján abban, hogy a legnagyobb nagyítást közvetlen nagyítás, vagyis okulár közbeiktatása nélkül tudjuk végrehajtani« Pl. 2 mm gyúj tó távolságnál a tárgyhely a belépő felülettől kb. 4 mm-re van, tehát még mindig könnyen hozzáférhető, így 5 m vetítési távolságból 2500 x nagyítást tudunk elérni. A közvetlen nagyítás eszközlése a fényveszteségeket is igen nagymértékben csökkenti. Találmányunk szerinti mikrovetítő berendezés egyik kiviteli alakját a 2. ábra szemlélteti. 5 a normális diavetítő készülék. Ebben cserélhető kondenzorlencsék vannak és vetítő izzó az előrenyúló két egymással párhuzamos 7 vezető csapjára van szerelve a mikrovetítő berendezés. Ez utóbbi áll a 8 asztalkából, melyen a 9 mikroszkopikus metszet foglal helyet, továbbá a 11 házból, melyben a 10 tükörobjektív helyezkedik el. A 6 kondenzor lencsék által irányított sugárnyaláb a 12 kúppalástú,