145111. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ferromágneses anyagból készült testek falvastagságának mérésére
Megjelent: 1959. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.111. SZÁM 42. b. 9—13. OSZTÁLY — Ha—524. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés ferromágneses anyagból készült testek falvastagságának mérésére Dr. HAVELKA Frantisek mérnök, Praha. A bejelentés napja: 1957. október 24. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1956. október 25. A találmány tárgya ferromágneses anyagból készült testek, különösen falak vastagságának mérésére szolgáló eljárás és berendezés. Gyakran szükség van ferromágneses anyagból, pl. vasból készült, csupán az egyik oldalon hozzáférhető csövek falvastagságának roncsolát>mentes mérésére. Így pl. gőzkazánok csőrendszerének a felülvizsgálatánál, ahol nagyszámú hely gyors mérése és a korrózió következtében megvékonyodott falak vastagságának megállapítása szükséges. A meghibásodott helyek megállapítása az alkalmatlan környezett miatt, amelyben a munka elvégzendő, továbbá mert a beépített cső felülete rendszerint egyenetlen, gyakran korrodált és lerakódott korommal, továbbá salakkal van borítva, rendszerint igen nehéz. A szokásos mérési módszerek, pl. ultrahanggal, vagy pedig röntgen- vagy gammasugarakkal, a mondott célokra nem alkalmasak, mert általában felületi megmunkálást és ezenkívül hosszú időt igényelnek. Hasonló módon nem alkalmazhatók a mondott esetekben az anyagvizsgálatnak mágneses terek intenzitásának megfelelő kiértékelésén alapuló módszerei, mivel a csövek egyenetlen és tisztátalan felülete a mágneses tér intenzitásának a mért anyagon belül való biztonságos meghatározását nem engedi meg. A találmány, melynek alapelve az alábbi felismerésen nyugszik, ezeket az említett hibákat kiküszöböli. Ha vasanyagban külső forrás segítségével mágneses teret, éspedig szinuszalakú váltakozó teret, gerjesztünk, a meghatározott elektromos vezetőképességgel bíró anyagban örvényáramok indukálódnák, amelyek a vezető-anyagon belül mágneses váltakozó tér vektorának nagyságát és fázisát befolyásolják. Mindkét említett mennyiség folyamatosan változik, részint az anyag tulajdonságaitól, illetőleg vezetőképességétől és permeabilitásátől, részint a mért fal összvastagságától függően. Ha a mérendő falban gerjesztett kisfrekvenciájú mágneses váltakozó teret a mérési helyen megfelelő módon leárnyékolják, az örvényáramok hatása olymódon jelentkezik, hogy a mérési hely mágneses tere a gerjesztő mágneses térhez képest fázisban eltolódik. Ezt a fáziseltolódást használjuk fel a találmány értelmében ferromágneses anyagból készült alkatrészek falvastagságának a mérésére. A találmány lehetővé teszi ezenfelül az olyan alkatrészek mérését is, amelyek felülete egyenetlen és tisztátalan és ahol ennek következtében a mágneses térnek az anyag belsejében keletkezett intenzitását megállapítani, ill. meghatározni nem lehet. Az anyagvizsgálatoknál alkalmazott, a mágneses terek intenzitásának kiértékelésén alapuló, ismert mágneses mérőmódszerekkel ellentétben, a találmány értelmében új és eredeti módszert alkalmazunk, amelynél a mérendő falvastagságot a gerjesztő tér vektorának és a gerjesztett tér vektorának fáziskülönbsége alapján lehet meghatározni. A találmány szerinti eljárást az említett célú mérésekhez előnyösen egy a találmány értelmében kialakított berendezéssel foganatosíthatjuk. A találmány "szerinti berendezés egy kiviteli példáját a csatolt rajzok ismertetik, amelyeken az 1. ábra a permalloyszorída egy vázlatos keresztmetszetét, a 2. ábra a permalloyszondának a merr'-.s köziben való kialakítását, a 3. ábra a berendezés egy kapcsolási vázlatát, a 4. ábra a fázisdiszkriminátor kír ••" <f ását és az 5. ábra az áram és a feszültség folyását ábrázolják. A találmány szerinti berer> ' : r 'i-
