145109. lajstromszámú szabadalom • Távolságtartó betétek főleg transzformátorok tekercseihez

Megjelent: 1959. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.109. SZÁM 24. d2

. 48=50. OSZTÁLY — HA-494. ALAPSZÁM Távolságtartó betétek főleg transzformátorok tekercseihez A Magyar Állam, mint a feltalálók: Halász Antal, Szöllősy János és Kiss László mérnökök jogutódja, Budapest A bejelentés napja: 1957. február 7. Transzformátorok, feszültségszabályozók, feszültség- és áramváltók, ellenállások és egyéb, elektromos gépek és berendezések tekercsei egymás közötti axiális távolságának tartására szolgáló közbetétek elterjedt formáit az 1—10. ábrák tüntetik fel. Ezek a távolságtartó betétek azonban nem mindenkor és nem minden esetben felelnek meg a vélük szemben támasztott követelményeknek. Az 1. és 6. ábrán bemutatott megoldásnál — ahol a 6. ábra az 1. ábrának megfelelő felülnézet — az (1) közbetétek a (2) szalagozással vannak rögzítve.. Hasonló megoldás látható a 2. és 7. ábrán, ahol a 7. ábra a 2. ábrának megfelelő felülnézet. Itt is a (3) szalagozással vannak a (4) közbetétek rögzítve. Mindkét kivitelnek az a hibája, hogy az átütési szilárdságot csökkentik és ezért 50—60 kilovoltaál nagyobb feszültségű gomfoolyítási térben nem is lehet őket alkalmazni. A 3. és 8. ábra szerinti kivitelnél •— itt is a 8. ábra a 3. ábrának megfelelő felülnézet — az (5) közbetétek egyszerűen meg vannak hajlítva s így vannak a (7) tekercsek közé helyezve. A 4., 5., 9. és 10. ábrákon levő megoldásoknál — ahol a 9. ábra a 4. ábrának, a 10. ábra pedig az 5. ábrának megfelelő felülnézet — a (8), illetve (9) közbetétek a (10), illetve (11) vezetékek profiljaihoz illeszkedő kivágásokkal vannak ellátva. A 3., 4., 5., 8., 9. és 10. ábrákon bemutatott megoldások hátránya, hogy a zárlatkor fellépő dinamikai hatásokból származó erők, valamint a periódusszámtól függő rezgések következtében a (12), illetve (13) csücskök letörnek, a közbetétek elmozdulnak, kiesnek, amiből tekercszárlatok keletkeznek. A találmány tárgyát képező közbetéteik, kialakításuk folytán a fenti hiányosságoktól mentesek. A találmány szerinti közbetétek lényege, hogy kengyelszerű kiképzésűek és száraikkal a tekercset közrefogják úgy, hogy zárt részük a tekercs belső részén van. A találmány szerinti közbetét egy példakénti kivitelét a 11. ábra tünteti fel. Mint az ábrán látható, a kengyelalakúra kiképzett közbetét zárt végén (14) kivágás van. Az ilyen kivitelű közbetéteket a tekercsekre illesztik a 13. ábra szerint úgy, hogy a kengyel zárt része a tekercs, belső felére kerüljön. A (14) kivágások a vasmagra húzott szigetelőcsőhöz illeszkedő, a rajzon fel nem tüntetett, négyszög keresztmetszetű betétléceket közrefogják. A 12. ábrán bemutatott másik kiviteli példa lényegében azonos a 11. ábra szerinti közbetéttel, amelynek beépítése — a 14. ábra szerint — ugyanúgy történik, mint a 11. ábra szerinti kivitel esetében. -Ha a közbetétet nem szükséges biztosítani a tekercselés síkjában való oldalirányú elmozdulás ellen — pl. ha a tekercselés belső átmérőjéhez képest viszonylag széles közbetét alkalmazható —, akkor a 15. vagy 16. ábra szerinti kivitel is megfelelő, amelyeknél a kengyel zárt része nincs ellátva kivágással. A találmány szerinti közbetéteknek az elmozdulása semmilyen körülmények között sem történhet meg az üzem természetéből eredő okok miatt, mert a tekercselés síkjában való oldalirányú elmozdulást a (14) kivágások által közrefogott lécek, vagy kivágás nélküli betétek esetén a vasmagra húzott viszonylag nagy görbületű szigetelőcső akadályozza meg, a sugárirányú elmozdulást pedig a szigetelőcső, vagy a tekercs teszi lehetetlenné. A találmány szerinti betétek elhelyezése a mindenkori viszonyoknak megfelelően többféleképpen történhet. A 17. ábra szerinti elrendezésnél minden második tekercset fog közre közbetét, így az egyes tekercsek között a közbetét anyagának egyszeres vastagsága szerepei. A 18. ábrán bemutatott megoldásnál minden egyes tekercsre közbetét van helyezve, így a tekercsek közé az egyes közbetétek anyagvastagságának kétszerese kerül. A közbetétek kiképezhetők olyképpen is, hogy a betétek szárait a szükséges hossz kétszeresére készítik. Behelyezés előtt a betétek szárait visszahajtják és az így nyert kengyelekkel van minden második tekercs közrefogva, amiből következik,, hogy az egyes tekercsek között a közbetétek eredeti anyagvastagságának kétszerese foglal helyet, mint az a 19. átírán fel van tüntetve.