145102. lajstromszámú szabadalom • Nedvesítőszer mercerizálólúgokhoz és eljárás előállítására

Megjelent: 1959. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.102. SZÁM t 8. k. OSZTÁLY — FA-338. ALAPSZÁM Nedvesítőszer mercerizálólúgokhoz és eljárás előállítására VEB Farbenfabrik Wolfen cég, Wolfen, NDK Feltalálók: Dr. Schwalenberg Albert vegyész, hallei és Laqua Horst vegyésztechnikus, delitzschi lakósok. *• A bejelentés napja: 1957. május 29. Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1956. november 22. Azt a nemesítő műveletet, mellyel a gyapotszálat feszültség alatt erős nátronlúggal kezelik, mercerizálásnak nevezzük. Ha száraz anyagot mercerizálnak, úgy abból a célból, hogy a lúgnak a rostba való behatolási idejét lehetőleg megrövidítsék, mercerizáló segédanyagokat használnak, melyek meggyorsítják a lúgnak a rostba való behatolását. Ezeknek a mercer izálósegédanyagoknak ennélfogva a mercerizálólúgban teljesen oldhatóknak kell lenniök és habképződést lehetőleg ne idézzenek elő. Azonban az ismert nedvesítőszerek túlnyomó része — pl. az alkilarilszulfonátok, alkilszulfonátok, zsíralkoholszulfátok, zsírsavmetiltauridok, az alkufenolok oxietilezési termékei és más effélék — e feltételeknek nem felelnek meg, mert a 28 — 32 Bé°-os mercerizálólúgban vagy nem oldhatók, vagy elbomlanak. Azt találtuk, hogy az alanti általános képletű szerves vegyületek vizes oldatai, Rí R — S02

—

N— < x> \ AS0

3

Na-R2 (mely képletben R 12—18 szénatomszámú szénhidrogénmaradékot, R! metil-, etilcsoportot vagy hidrogént és R2

metilcsoportot vagy hidrogént jelent) egymagukban vagy alifás divagy poli-alkoholokkal keverten a mercerizálólúgok kiváló hatású nedvesítő szerei. R szénhidrogénmaradékként előnyösen használhatók a Fischer—Tropsch—szintézisből eredő szénhidrogénelegyek. Az említett vegyületeket alkalmazhatjuk egymagukban vagy egymással keverve is. Alkalmas nedvesítőszerek például: a Fischer—> Tropsch szintézis folyamán keletkező 12—18 C-atomos szénhidrogénelegy szulfonilidszulfonsavas nátriumsója, ugyané szénhidrogénelegy szulfo~o-toluididszulfonsavjának nátriumsója, továbbá az említett szénhidrogénelegy szulfoszulfo-o-toluididszulf onsavj ának nátriumsó j a, vas nátriumsóinak elegye, az említett szénhidrogénelegy szulfo-mono-metilanilid szulfonsavas vagy szulfcHO-omono-etilanilidszulfonsavas nátriumsói, 30%-os .vizes oldatban, mely 20% hexántriolt tartalmaz. Az említett szénhidrogénelegyek szulfonilidszulfonsavas nátriumsóját úgy állíthatjuk elő, hogy aromás aminokat nagymolekulás alkilszulfonkloridokkal (paraffinsulfonkloridokkal) kondenzálunk. Az így keletkező szilárd termék vízben és lúgban jól oldódik, az oldatok igen állandóak és kiváló nedvesítőhatásúak. Ezzel szemben a hexántriol erős nátronlúgban kevéssé oldható, képlet szerinti szerves vegyületek jelenlétében azonban a diszpergálóképesség következtében a hexántriol a, mercerizálólúgban azonnal feloldódik. Hexántriol helyett ugyanilyen eredménnyel használhatók az 1 ^hexándiol, poliglikol (viszkozitása 20 C°-on: 1343 c. P) vagy az etilpoliglikol (viszkozitása 20 C°-on: 9,3 c. P) is. A Fischer—Tropsch szintézisből eredő, 12—18 szénatomos szénhidrogénelegy szulfonamidjának hozaga a habképződést meggátolja. Példa. A Fischer—Tropsch szintézisből eredő 12— 18 C-atomos szénhidrogénelegy szulfonanilid-