145081. lajstromszámú szabadalom • Membrános légáramjelző készülék

Megjelent: 1959. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.031. SZÁM 42. k. 8—14. OSZTÁLY — VO—84. ALAPSZÁM Membrános légár am jelző készülék A Magyar állam, mint a feltalálók, Voith Lajos, és Sarus József budapesti lakosok jogutódja. A bejelentés napja: 1956. július 17. . A találmány léghűtéses rádióadóberendezések léghűtési rendszerébe iktatott készülékre Vonatkozik és lényege, hogy fémimembrános szerkezettel érzékeli a hűtő légmennyiség ingadozásait és •minimum-maximum kapcsolóként működve megakadályozza az adóberendezés indulását elégtelen bűtőlégményiség esetén, illetve a beállított értéket meghaladó légmennyiség esetén riasztó jelzést ad. Ismeretes, hogy a korszerű, léghűtéses rádióadó berendezéseknél a hűtőlevegő áramlását állandóan meghatározott/ értéken, illetve rögzített határok között kell tartani. A hűtőlevegő áramlásának (vagyis mennyiségének) elégtelensége u. i. a csövek túlmelegedésére és kiégésére vezet, túlzott rnenynyiségű hűtőlevegő áramlása pedig megrongálhatja a berendezést. A hűtőlevegő .mennyiségének szabályozása céljára általában azt a módszert követik, hogy az adóberendezés léghűtési rendszerébe nyomásmérőket iktatnak, amelyek jelzik a hűtőrendszerben uralkodó nyomásviszonyokat, illetve — adott esetben — riasztó jelzést adnak. E jelzések alapján a kezelők a szükséges intézkedéseket végrehajtják. Az adóberendezésekben használt légárammérő berendezéseknek jellegzetes képviselője az ún. differenciál nyomásmérő, mely egy fémmembrán oldalára nehezedő nyomások különbségeit méri. A gyakorlati tapasztalatok szerint ez a megoldás — eltekintve attól, hogy bonyolult, költséges óraműves szerkezetet igényel — könnyen ki van téve a meghibásodásnak, mert a két légkamra megkívánt tökéletes tömítettsége üzem közben nehezen biztosítható, a legcsekélyebb légszivárgás pedig ellenőrizhetetlen pontatlanságokra vezet, amelyet csak akikor észlelnek, ha nagyobb mértékű szivárgás folytán a jelző műszer mutatója hagy eltérést mutat. Ezek a hátrányok jóval felülmúlják azt az előnyt, hogy a Jkészüflék közvetlenül mutatQia a nyomást, amire egyébként az üzemeltetés során nincs is folyamatosan szükség. A találmány szerinti légáram jelző készülék a szokásos megoldás említett fogyatékosságait azzal kívánja kiküszöbölni, hogy mellőzi a kétkamarás megoldást, miáltal a készülék a légszivárgások iránti érzékenység hiánya folytán üzembiztos műszerként működik. Jellegzetes ismérve a készüléknek a hármas érintkező-rugós kivitel, mely a membránnak a hűtőberendezésben uralkodó légnyomásviszonyok változása esetén jelentkező kitéréseit folyamatosan, mechanikus úton érzékeli. A készülék! egyszerű eszközökkel biztosítja a hasonló berendezéseik főfeladatának ellátását: az adóberendezés megfelelő áramkörével összekapcsolva megakadályozza az adó indulását abban az esetben, ha a hűtőlevegő mennyisége bármely csőnél nem érné el a kívánt értéket, viszont riasztó jelzést ad, ha a hűtőlevegő nyomása meghaladja a megengedett maximális értéket. A találmány szerinti készülék külső megjelenési formáját az 1. ábra mutatja. Szerkezetét a 3. ábra kapcsán az alábbiakban ismer tétjük: A készülék alapvető része az (1) légkamra, mely a (9) alaplemez és az alaplemezre felülről rögzítő (7) gyűrűvel légmentesen reácsavarozott rugalmas (6) fémmembrán között jön létre. A membránnak az alaplemezhez szorítása és egyben ebben a helyzetben való rögzítésére a rögzítő gyűrűn áthaladó (8) összekötő csavarok szolgálnak. A kapcsoló szerelvény a membrán felett helyezkedik el. A szerelvény három (3) érintkezőrugóból, a köztük megfelelően alkalmazott (4) szigetelőlapokból és (2) fix kengyelből áll. A kengyelben alkalmazott szigetelt végű (5) állítócsavar segítségével a rugók érzékenységét a kívánt értékre lehet beállítani, összhangban azzal a vízoszlopnyomással, mely a hűtőberendezés működése szempontjából az optimális értéket jeleníti. A (4) szigetelőlapok közé szerelt és egymástól ilyenformán elszigetelt hárorn érintkező rugót a 2. ábra a készülékből kiszerelt állapotban felnagyítva mutatja be. Ezek közül a légalsó, vagyis a membrán-lemezhez legközelebb eső (3a) rugó fix helyzetbe van beállítva. A felette levő második (3b) érintkezőrugó szigetelt végű (15) érintkező útján állandó kapcsolatban van a membránnal. A legfelső (3c) rugó a kengyelben elhelyezett (5) állítócsavar útján tetszés szerinti értékre előfeszített állapotba hozható. A membrán elmozdulásakor a középső (3b) rugó a rugót alátámasztó és a membránnal közvetlenül érintkező szigetelt végű (15) érintkező hatására