145055. lajstromszámú szabadalom • Főáramkörű végálláskapcsoló működtetésére alkalmas kettős működésű kioldószerkezet

Megjelent: 1959. július 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEIRÄS 145.055. SZÁM 35. a. 1-8. OSZTÁLY - RA—221. ALAPSZÁM Főáramkörű régáliáskapcsoló működtetésére alkalmas kettős míikiselésíi kioBilésserkezet A Magyar Állam, mint a feltaláló Raffaj András oki. gépészmérnök, budapesti lakos jogutódja. A bejelentés napja: 1955. július 14. Teheremelő műveknél az emelőhorog szélső helyzetének batárolására alkalmazott végálláskapcsoló szerkezetek leginkább karos, vagy orsós megoldásúak. A végálláskapcsoló szerkezeteknek ma a következő követelményeknek kell megfelelniük: a) A kikapcsoló szerkezet működése legyen teljesen biztonságos, azaz semmiképpen se maradhasson ki meghibásodása folytán a horog szélső állásában az áramkör kikapcsolása, mivel ez köztudomásúan súlyos bajok forrása lehet; b) szerkezeti megoldása legyen alkalmazható a legkülönfélébb emelőmagasságokhoz úgy, hogy emellett a szélső horogállás szerelésekor lehető egyszerű módon finoman beállítható legyen; c) mind a kikapcsolás, mind a visszakapcsolás a lehető legrövidebb úton következzék be; d) működése terjedjen ki mind a felső, mind az alsó végállás kikapcsolására; e) szerkezeti felépítése, kezelése, karbantartása és beépíthetősége egyszerű legyen. A találmány szerinti yégálláskapcsqló működtetésére alkalmas kioldószerkezet e követelményeket messzemenően kielégíti. A találmány egy példakénti kiviteli alakját a rajz mutatja. Az ábrán —1— házban van elhelyezve a —2—• tengely, amelyet a szerkezet valamelyik alkalmasan megválasztott forgó tengelyéhez kell kapcsolni. A —2— tengelyre felfűzött —3— bütykös tárcsák egészen lazán foroghatnak e tengelyen, ahhoz csupán a —7— tárcsa van rögzítve, amelynek oldalába a négyszögletes fejű —8— ütköztető csavar van becsavarva. A —3— bütykös tárcsák után a tengelyre —6— tárcsás hüvely van felfűzve, kerületéből oldalt —9— négyszögletes fejű csapocska áll ki, amelyre az utolsó bütykös tárcsa bütyke támaszkodik. A —6— tárcsás hüvelyre felerősített —5— kikapcsoló kart nyugalmi állapotban a —4—

tekercsrugó középhelyzetben tartja. Vegyük most kiinduló helyzetnek pl. azt, amelynél a —1— tárcsa —8— ütköztető csavarja éppen (a tengely vég felöl nézve) balról érintkezik az első —3— tárcsa bütykével, ez pedig szintén balról érintkezik a következőével és így tovább egészen az utolsó tárcsa bütykéig, amely így a —6—• tárcsás hüvelyből oldalt kiálló —9—• négyszögletes fejű csapocskával érintkezik balról. Ha az ebben a helyzetben levő rendszer tengelyét óramutatóval ellenkező értelemben forgatjuk, a bütykök folyamatos láncolata következtében a tengely magával viszi a —6— tárcsás hüvelyt a ráékelt —5— kikapcsoló karral, amely a végálláskapcsoló —10— csillagkerékkel felszerelt tengelyét elfordítva a kikapcsolást elvégzi. Ha azonban a tengelyt a kiindulónak jelzett eme helyzetéből az óramutatóval megegyező értelemben forgatjuk, az egymással érintkező bütykök iménti láncolata, amely ilyen értelmű forgásra közöttük kényszerkapcsolatot nem jelent — valahol megszakad. Kényszerkapcsolat a tengely további forgatásánál mindaddig nem is áll elő, amíg valamennyi bütyök egymással újra érintkezésbe nem kerül, — de ezúttal természetesen a kiinduló helyzet tükörképének megfelelő módon. Ettől a pillanattól kezdve a tengely továbbforgatása az —5— kikapcsoló kar elfordulását is előidézi éppúgy, mintha az a tengelyhez közvetlenül volna hozzáékelve és ezzel az ehhez a forgásértelemhez tartozó végálláskapcsoló működtetés végbemegy. Ha a tengelyt most visszaforgatjuk, akkor az —5— kikapcsoló kar visszaforgatásához szükséges kapcsolat hiányában (a bütykök eltávolodhatnak egymástól és a kart otthagyják) a visszakapcsolás nem következhetnék be. Azonban az —5— kikapcsoló karhoz hozzá van erősítve a —6—• tárcsáshüvely révén a —4— tekercsrugó egyik vége. A rugó másik vége a házhoz rögzített. Az —5— kikapcsoló kar elforgatása tehát a kikapcsolás elvégzése mellett a —4— rugót is felhúzza. Az így megfeszített rugó tehát a tengely visszaforgatásakar a szabaddá váló kart visszaforgatja mindaddig, amíg a rugó feszülése megszűnik, azaz