145037. lajstromszámú szabadalom • Önsúlyos cserélhető horgász villantó
c? • . Megjele nt: 1959. július 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.037. SZÁM 45. b. 30-31. OSZTÁLY — GU—143. ALAPSZÁM Orasűlyos cserélhető horgász viSlantó Gulics István és Szigethy Árpád budapesti lakosok. A bejelentés napja: 1957. március 7. A horgászatban mindjobban elterjedt a természetes csalétek helyett a műcsalétek alkalmazása. A természetes csalétek pótlása nem újkeletű törekvés, de az utóbbi években fejlődött ki igazán, amikor a sporthorgászatban a különféle műcsalétkek alkalmazása sikerre vezetett. A műcsalétkek egyik elterjedt fajtája a villantó, amely lényegében színes anyagból készül, a hármas horog felett elhelyezett szárnyból vagy kanálból áll, mely kiképzésénél fogva a horog hossztengelye körül elforog, ha a zsinórt a vízben megfelelő sebességgel húzzuk. A forgó kanálra a ragadozó felfigyel és zsákmányt sejtve megtámadja azt. Természetesen más és más színű villantóra van szükség annak megfelelően, hogy milyen halféleségre horgászunk, illetve, hogy milyenek az időjárási viszonyok, napfény, napszak, vagy párás az idő, továbbá, ha a víz szennyezett, pl. áradás idején. Ugyancsak más és más villantőval érjük el a kívánt eredményt, ha változó mélységű vízben történik a horg A tapasztalat azt mutatta, hogy a halak napszakonként is eltérő színű műcsalétkekre támadnak. Természetes, hogy nemcsak a villantót, hanem az ólomnehezéket is változtatni kell nemcsak abból a célból, hogy a különböző mélységű vizekben lehessen halászni, hanem az ólomnehezék színe is döntően befolyással bír a műcsalétkekkel való horgászás sikerére. E követelmény azt eredményezte, hogy a horgászoknak igen változatos felszereléssel kellett magukat ellátniok és a villantok, valamint ólomnehezékek célszerűbb cseréjére gondolni kellett. Az eddig ismert villantok nagy hátránya, hogy cseréjük esetén a zsinórról az ólomnehezeket, villantót és horgot magában foglaló tartozékot le kellett vágni, ha biztonságosabban akarták a cserét megoldani. Ennek hátrányos voltáról, nehézkességéről a gyakorlat bizonyítékot adott és régóta vannak törekvések célszerűbb megoldásokra. A találmány alapjaiban oldja meg ezt a hiányosságot, mert olyan önsúlyos horgász villantót ad a horgász kezébe, melynél a zsinórról való leoldás vagy levágás nélkül cserélhető aÄ műcsalétek bármely tartozéka, valamint az állandóan rögzített helyzetű nehezék is, illetve a horgászfelszerelés bármikor átállítható forgó vagy támolygó villantóra. A találmány szerinti önsúlyos cserélhető horgász villantó ismérvei: fülecsszerű kiképzett végével a zsinórhoz rögzített, középrészén túl önmagával párhuzamos irányban kis ívben hajtűszerűen visszahajlított, szabad végén legalább félkör vagy annál nagyobb ívben végződő acéldrót, az acéldrótnak a zsinórhoz rögzített szárrész felső végén a forgást elősegítő két védő gyöngyszem között elhelyezett zárógyűrűvel záródó, szabadon mozgó kanál befogadására alkalmas kengyel, az acéldrót szárrészei közé hornyolt réseivel rögzített ólomnehezék, valamint az acéldrót kis ívben hajtűszerűen visszahajlított hajlatában cserélhetően elhelyezett horog és celluloid-lapocska. A találmány szerinti önsúlyos cserélhető horgász villantó előnyei rögtön szembetűnnek, mert a védőgyöngyök között elhelyezkedett f'orgókengyelen a kanalak igen könnyen kicserélhetők, forgó vagy támolygó villantóként felhasználható, az acéldrót két szára közé bezárt ólomnehezék cseréje is könnyen és gyorsan eszközölhető, valamint nem jelent gondot a horog celluloid-lapocska cseréje sem s mindez a zsinórtól való megbontás nélkül mehet végbe. A találmány szerinti önsúlyos cserélhető horgász villantó kiviteli formáját a rajzok szemléltetik, ahol az 1. ábra a villantót teljes egészében elölnézetben és oldalnézetben, a 2., 3., 4. ábra a forgókengyel kiviteli változatai elöl és oldalnézetben, az 5., 6. ábra az acéldrót két kiviteli változatát, a 7., 8. ábra az ólomnehezék két kiviteli változatát nézetben és metszetben, végül a 9., 10. ábra a kanál kiviteli változatait szemlélteti.
