145034. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadéknak ktartályokból, főleg hordókból való gyors kiürítésére

Megjelent: 1 959. július 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.034. SZÁM 64. c. 21—26. OSZTÁLY — GA—488. ALAPSZÁM Berendezés folyadéknak tártaitokból, főleg hordókból való gyors kiürítésére Gábor Miklós kisiparos, Budapest A bejelentés napja: 1957. augusztus 2. A találmány berendezésre vonatkozik folya­déknak tartályokból, főleg hordókból való gyors kiürítésére, illetve vételezésére, mely többrendbeli előnyt tüntet fel. Eddig rendesen kézi szivattyút használtak a hordó tartalmának kiürítésére. Ez a művelet egyrészt fárasztó, másrészt anyagveszteséggel járt, mert a szivattyúhoz és a vezetékhez sok folyadék tapadt. Emellett a szivattyú csak cse­kély viszkozitású folyadékot tartalmazó tartá­lyok kiürítésére volt alkalmas. Gyakoribb az az eset, hogy a hordóból csak a bizonyos mennyiségű folyadékot kell véte­lezni. E célra az üzemben rendelkezésre álló petróleum-szivattyút használták, de a hordó tartalmát viszkozitásának nagyságával fokozó­dó erőfeszítéssel lehetett csak a hordóból el­vételezni, ami a viszkozitással ugyancsak nö­vekvő ideig tartott. A folyamat meggyorsítá­sára irányuló törekvés a szivattyú szerkezeté­nek romlására vezetett. További hátrány, hogy nagy viszkozitású folyadék kiszolgáltatása után a petróleum szivattyút ki kellett mosni, ami anyagveszteséggel járt. Nagyobb viszkozitású folyadékoknál a pet­róleum-szivattyúval szemben tanúsított ellen­szenv miatt, annak alkalmazásának elkerülé­sére a hordót hirtelen lendülettel megbillen­tették, hogy a folyadék a felvevő vederbe folyjon. Ekkor azonban több-kevesebb folya­dék a földre ömlött. Eddigelé tehát a hordók kiürítése sok időt vett igénybe, még folyadék-szivattyú alkal­mazása esetében is, míg folyadékok vételezé­se esetében nemcsak a kezelő pazarolt sok munkaidőt, hanem a folyékony anyagra vára­kozó is. A találmány a felsorolt hátrányok kiküszö­bölését célozza, ezt oly berendezéssel éri el, melynek ismérvei a hordó szájnyílásába illő dugóhoz csatlakozó, elzáró szervvel ellátott ki­folyócső, emellett elrendezett kézzel emelhető, visszacsapó szelepet tartalmazó, felső végén át­törésekkel ellátott szelelő cső. Nagy viszkozitású folyadékokkal kapcsolat­ban való használatra a berendezés légszivaty­tyút is tartalmaz, melynek nyomótere a sze­lelőcsővel közlekedik. A szivattyú szívóterébe szűrő van iktatva. A találmány célszerű kiviteli alakjánál a légcső áttöri a hordó szájnyílásába illő dugót. A mellékelt rajz egyetlen ábrája a talál­mány szerinti berendezés példaképpeni kiviteli alakját oldalnézetben, részben metszetben szemlélteti. 1 a dugó, melyhez a 4 elzáró szervvel ellá­tott 2 kifolyócső csatlakozik. Ez utóbbi mel­lett, vele párhuzamosan vonul a 3 szelelő cső, melyben 7 visszacsapó szelep van ágyazva. E szelep 5 rúdjának 6 vége a 3 szelelőcsőből ki­áll. E cső felső végét a 8 nyílásokkal áttört hüvely veszi körül. Az ismertetett berendezéstől oldalt légszi­vattyú van elrendezve, melynek 9 hengerében a 10 fogantyúval működtetett 11 dugattyú mozog. A 9 hengerbe a 13 nyílásokkal áttört 2 cső torkoll, melyben 14 golyós szelep foglal helyet. A 9 hengernek a 3 szelelőcső felé néző 17 toldatában 16 rugó hatása alatt álló 15 go­lyósszelep van elrendezve. A 16 toldat a 3 csőbe torkoll. Működési mád: A rajzon fel nem tüntetett, a padlótól kellő magasságban fekvő hordó szájnyílásába becsa­varjuk az 1 dugót, majd a hordót 180°-kal megfordítjuk úgy, hogy a hordó szájnyílása a padló felé nézzen. A 3 szelelőcső mélyen be­lenyúlik a hordóba. A 4 csap megnyitása után a hordóban levő folyadék a berendezés alatt elhelyezett tartály­ba folyik. A kifolyás lassúbbodása arra vall, hogy a hordóban a folyadék felszíne fölött keletkezett léghíjas tér akadályozza a folyadék kifolyását. Ekkor az 5 szeleprúd 6 végének felfelé nyo­másával felemeljük a 7 szelepet, amikor is le­vegő áramlik a 7 szelepen és a 8 nyílásokon át a hordónak a folyadék félszíne fölötti ré­szébe.

Next

/
Thumbnails
Contents