145034. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadéknak ktartályokból, főleg hordókból való gyors kiürítésére
Megjelent: 1 959. július 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.034. SZÁM 64. c. 21—26. OSZTÁLY — GA—488. ALAPSZÁM Berendezés folyadéknak tártaitokból, főleg hordókból való gyors kiürítésére Gábor Miklós kisiparos, Budapest A bejelentés napja: 1957. augusztus 2. A találmány berendezésre vonatkozik folyadéknak tartályokból, főleg hordókból való gyors kiürítésére, illetve vételezésére, mely többrendbeli előnyt tüntet fel. Eddig rendesen kézi szivattyút használtak a hordó tartalmának kiürítésére. Ez a művelet egyrészt fárasztó, másrészt anyagveszteséggel járt, mert a szivattyúhoz és a vezetékhez sok folyadék tapadt. Emellett a szivattyú csak csekély viszkozitású folyadékot tartalmazó tartályok kiürítésére volt alkalmas. Gyakoribb az az eset, hogy a hordóból csak a bizonyos mennyiségű folyadékot kell vételezni. E célra az üzemben rendelkezésre álló petróleum-szivattyút használták, de a hordó tartalmát viszkozitásának nagyságával fokozódó erőfeszítéssel lehetett csak a hordóból elvételezni, ami a viszkozitással ugyancsak növekvő ideig tartott. A folyamat meggyorsítására irányuló törekvés a szivattyú szerkezetének romlására vezetett. További hátrány, hogy nagy viszkozitású folyadék kiszolgáltatása után a petróleum szivattyút ki kellett mosni, ami anyagveszteséggel járt. Nagyobb viszkozitású folyadékoknál a petróleum-szivattyúval szemben tanúsított ellenszenv miatt, annak alkalmazásának elkerülésére a hordót hirtelen lendülettel megbillentették, hogy a folyadék a felvevő vederbe folyjon. Ekkor azonban több-kevesebb folyadék a földre ömlött. Eddigelé tehát a hordók kiürítése sok időt vett igénybe, még folyadék-szivattyú alkalmazása esetében is, míg folyadékok vételezése esetében nemcsak a kezelő pazarolt sok munkaidőt, hanem a folyékony anyagra várakozó is. A találmány a felsorolt hátrányok kiküszöbölését célozza, ezt oly berendezéssel éri el, melynek ismérvei a hordó szájnyílásába illő dugóhoz csatlakozó, elzáró szervvel ellátott kifolyócső, emellett elrendezett kézzel emelhető, visszacsapó szelepet tartalmazó, felső végén áttörésekkel ellátott szelelő cső. Nagy viszkozitású folyadékokkal kapcsolatban való használatra a berendezés légszivatytyút is tartalmaz, melynek nyomótere a szelelőcsővel közlekedik. A szivattyú szívóterébe szűrő van iktatva. A találmány célszerű kiviteli alakjánál a légcső áttöri a hordó szájnyílásába illő dugót. A mellékelt rajz egyetlen ábrája a találmány szerinti berendezés példaképpeni kiviteli alakját oldalnézetben, részben metszetben szemlélteti. 1 a dugó, melyhez a 4 elzáró szervvel ellátott 2 kifolyócső csatlakozik. Ez utóbbi mellett, vele párhuzamosan vonul a 3 szelelő cső, melyben 7 visszacsapó szelep van ágyazva. E szelep 5 rúdjának 6 vége a 3 szelelőcsőből kiáll. E cső felső végét a 8 nyílásokkal áttört hüvely veszi körül. Az ismertetett berendezéstől oldalt légszivattyú van elrendezve, melynek 9 hengerében a 10 fogantyúval működtetett 11 dugattyú mozog. A 9 hengerbe a 13 nyílásokkal áttört 2 cső torkoll, melyben 14 golyós szelep foglal helyet. A 9 hengernek a 3 szelelőcső felé néző 17 toldatában 16 rugó hatása alatt álló 15 golyósszelep van elrendezve. A 16 toldat a 3 csőbe torkoll. Működési mád: A rajzon fel nem tüntetett, a padlótól kellő magasságban fekvő hordó szájnyílásába becsavarjuk az 1 dugót, majd a hordót 180°-kal megfordítjuk úgy, hogy a hordó szájnyílása a padló felé nézzen. A 3 szelelőcső mélyen belenyúlik a hordóba. A 4 csap megnyitása után a hordóban levő folyadék a berendezés alatt elhelyezett tartályba folyik. A kifolyás lassúbbodása arra vall, hogy a hordóban a folyadék felszíne fölött keletkezett léghíjas tér akadályozza a folyadék kifolyását. Ekkor az 5 szeleprúd 6 végének felfelé nyomásával felemeljük a 7 szelepet, amikor is levegő áramlik a 7 szelepen és a 8 nyílásokon át a hordónak a folyadék félszíne fölötti részébe.
