145021. lajstromszámú szabadalom • Redukáló tachiméter körívek között történő lécleolvasással
145.021 3 hogy a látómezőben levő körök számát eggyel csökkenthessük, az egyik magasságkülönbség-mérő körnek az alapkört (Oi középponttal) választjuk. A számítások igazolják, hogy az alapkörhöz rajzolhatunk (5. ábra) egy olyan 06 középpontú és R6 sugarú kört, amely kör és az alapkör között eszközölt lécleolvasások a gyakorlatilag használatos magassági szögek mellett igen pontosan a magasságkülönbségeket adják a választott szorzóállandó használatával. Az így megrajzolt kör (06 középponttal) az alapkört átmetszi és alatta folytatódik, vagyis a magasságmérő görbe nem történik a vízszintes irányzás helyén. Ezzel az az előny jár, hogy a vízszintestől lefelé eső magasságkülönbségeket az alapkör alatt% a felfelé esőket pedig az alapkör felett mérjük és minden további nélkül azonnal egyéréelmű — kis magassági szögeknél is — a mért magasságkülönbság helyzete a vízszinteshez képest. Az ily módon szerkesztett diagramtachiméter az alábbi előnyökkel rendelkezik: a) A mérőgörbéiket hordó üveggyűrű elkészítése aránylag egyszerű eszközökkel nagy pontossággal lehetséges, mert arra különböző középpontokból megfelelő sugarakkal köröket (ívrészeket) kell csak rajzolni (ásd az 5. ábrát). b) Mivel a mérőkörök között 2 a-val elfordított részen olvasunk le a lécképről, a görbék meredeksége csak fele a mereven beépített üveggyűrűvel felszerelt műszerekben levő görbékhez képest, tehát a függőleges lécképet a mérőkörök közel merőlegesen metszik, mellettük a leolvasás pontosabban lehetséges (lásd a 6. ábrát). c) A látómező alsó felében megjelenő alapkör és a fent megjelenő távolságmérőkör között a függőlegesen tartott tachiméteres léc képéről a vízszintes távolság 1/kj részét olvashatjuk le (amikor pl. kx = 100). A két kör közé iktatott harmadik távolságmérő kör és az alapkör között pedig a lécről a vízszintes távolság l/2ki részét olvashatjuk le. (Lásd a 6. ábrát.) Erre szükségünk lehet nagyobb távolságok mérésénél, amikor ugyanolyan hosszú tachiméteres léccel kétszeres távolságig mérhetünk. d) A magasságkülönbségmérő kört a látómező alsó felében megjelenő alapkörhöz képest úgy helyezzük el a mérőgörbéket hordó üveggyűrűn, hogy az alapkör és a magasságkülönbségmérő kör között leolvasható léctávolság a megfelelően választott szorzóállandó használatával (pl. k2 = = 10, 20, 50 vagy 100) a magasságkülönbséget adja. Ha a függőlegesen leolvasó szálra helyezett léc képe az alapkört ugyanabban a pontban metszi, mint a magasságkülönbség-mérő kör, akkor a lécnek a metszéspontra eső osztása a távcső tengelyének magasságában van, vagyis a magasságkülönbség nulla. A magasságkülönbség-mérő kör az alapkört metszi, negatív magassági szögeknél az alapkör alá fut, ami célszerű, mert azonnal egyértelműen nyilvánvaló kis magassági szögek mellett is, hogy a mért magasságkülönbség a vízszintes alatt, vagy felett fekszik-e. Természetiesen magasságkülönbség-mérő körívet többet készíthetünk szakaszosan. Célszerű kisebb magassági szögekhez kicsi (k2 = 10—20), nagyobb magassági szögekhez pedig nagyobb (k2 = 50— 100) szorzóállandó választása. e) A találmány szerint szerkesztett diagramtachiméter mind rendes, mind áthajtott távcsőállás mellett egyaránt használható. Áthajtott távcsőhelyzetben azonban az alapkört a látómező felső részében látjuk és a magasságkülönbségmérő kör — amely ezt metszi — ugyancsak itt helyezkedik el. De itt is áll az, hogy az alapkörtől lefelé a magasságkülönbség-mérő körig mért távolság a vízszintes alatti, a felfelé eső távolság pedig a vízszintes feletti magasságkülönbségnek felel meg (lásd a 7. ábrát). f) Előnyös az ily módon szerkesztett tachiméteren az is, hogy a kétszeres szögek használata miatt a mérőgörbéket hordó üveggyűrű beállításának pontossága fele akkora lehet, mint a mereven álló üveggyűrűké. g) Végül a középső távolságmérő kört — amelylyel 200^as szorzóállandóval mérhetjük a vízszintes távolságot —• az üveggyűrűn központi elhelyezésűvé tehetjük, mikor mindig változatlan helyen a látómező közepén látszódik. Ez esetben felhasználhatjuk irányzásra és a vízszintes irányzó szálat a szállemezről elhagyhatjuk. Ezzel a látómezőben a vonalak száma csökken. Egyébként a találmány szerinti diagrani-tachiméter használata az eddig ismert hasonló műszerekével azonos, pontosság szempontjából is azokkal egyenértékű. Az a felismerés, hogy a tachimetrálás alapját képező t = a • cos2 « és h = b sin * cos a függvénygörbék kétszeres szögértékekre megnyújtva nagy pontossággal körívekké módosulnák, egyben megadja a lehetőséget' arra, hogy az eddig használatos diagram-görbéket aránylag egyszerű eszközzel karcoljuk fel az üveggyűrűre olyan tachiméterekhez, amelyeknél az üveggyűrű merev beépítésű. Az erre való berendezés két forgó részt tartalmaz. Az egyik egy asztal, amelyen az üveggyűrű rögzíthető és megfelelően centírozhatö az asztal forgási tengelyéhez. A készülék másik forgó része a karcoló tűt tartja, e rész forgástengelyéhez képest pontosan beállítható távolságban. Ennek a résznek és az előbbi forgó asztalnak a forgástengelyei nem esnek egy vonalba, hanem egymáshoz képest párhuzamosan, aránylag kis távolságokig (néhány mm) pontosan eltolhatók, pl. úgy, hogy a karcoló tűt tartó kar forgástengelyének ágyazása fix, az asztal tengelyének ágyazása pedig egymásra merőleges két irányban pontosan mérhetően eltolható, vagy fordítva. Ezenkívül a két forgó rész között olyan forgató átvitel van, amely a két forgó részt ellenkező értelemben egyforma szögekkel, vagy egyező forgásirányban 3:1, ill. 1 :3 arányban forgatja el. Szabadalmi igénypontok: 1. Redukáló diagram-tachiméter azzal jellemezve, hogy a diagram-vonalakat hordozó üveggyűrű a távcső vízszintes tengely körüli elfordulásakor szintén elfordul úgy, hogy a távcső látómezejébe a távcső elfordulási szögeinek kétszereséhez tartozó része kerüljön, jellemezve továbbá azzal, hogy mind á távolságmérő, mind a magasságkülönbség-mérő diagram-vonalak körívek. 2. Az 1. igénypontban meghatározott tachiméter kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a diagram-
