145014. lajstromszámú szabadalom • Csapágyrendszer, különösen röntgencsövekhez
Megjelent: 1959. június 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.014. SZÁM 21. g. 17—21. OSZTÁLY — Cl—230. ALAPSZÁM Csapágyrendsxev, különösen röntgencsövekhez Chirana, narodni podnik (nemzeti vállalat), Praha-Vysocany és Josifek Jaroslav, Modrany, (Csehszlovákia). Feltaláló: JOSIFEK Jaroslav, Modrany A bejelentés napja: 1957. május 23. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1956. május 26. A találmány olyan csapágyrendszerre1 (csap^ ágyazásra) vonatkozik, amelyben a golyóscsapágyak nagyvákuum csövek vagy berendezések belső terében, magas hőmérsékletnek kitéve dolgoznak. Ilyen szerkezetek például a forgó anódos röntgencsövek. Ezek a csapágyak súlyos üzemi feltételeik között, kenés nélkül dolgoznak. Az általában használt kenőanyagok ugyanis itt —• tekintettel a magas hőmérsékletre és a kenőanyag-ok meg nem enegedhető nyomására — nem alkalmazhatók. Ezért a golyókra és/vagy azok futópályáira vékony rétegben felvitt ún. kenőfémrétegek használatára kell szorítkozni. A rendszer elérhető élettartamát a csapágy gördülő részeit bevonó kenőfémréteg élettartama szabja meg. Ha golyók felületén kenőfémbevonat nélküli hely keletkezik, amely gördülés közben a futópályának ugyancsak már nem kent részeivel kerül érintkezésibe, akkor a két felület „hideg ponthegesztéssel" összeheged, majd a tovább-, gördüléskor az alapanyag mindkét résziből kiszakad; a felület ennek következtében durva lesz és a csapágy ezután gyorsan tönkremegy. A kenőfémréteg kiszakadásának (megsérülésének) megakadályozására és megelőzésére szükséges, hogy a csapágy simán és rezgés nélkül fusson. Különös súlyt kell ezért helyezni a csapágy pontos gyártására és összeszerelésére1 és különösen arra, hogy a golyók és a futópálya között ne legyen nagyobb játék, illetve üzem közben se jöjjön létre ilyen játék (hézag). A játékmentes forgást, még abban az-esetben is biztosítani kell, amikor a két rendszer (az álló és a forgó részek) hőtágulási együtthatói különbözőek. A fenti tények és nehézségek már ismeretesek. Utalunk erre vonatkozóan a 648.025. számú Egyesült Államokbeli (USAr&zatoadalmi leírásra, mely a játékmentes kivitelt- különleges módon (a külső csiapágy gyűrűket a golyókra szorító tengelyirányú nyomást kifejtő rugóval) oldja meg. A jelen találmány az, álló csapágyrész olyan szerkezeti megoldásán alapul, melynek segítségével a golyók, és a futópályák között egyszer beállított —' közel —zérus — játék, a forgórész széles határok: között változó hőmérséklete1 mellett is megmarad. Ezt úgy érjük el, hogy a részek egyikén a golyók pályája egy körszeletnek megfelelő' körvonalú (profilú), ugyanakkor azonban a másik részen a pálya egy kúpfelület,, melynek hajlásszöge olyan, hogy a hőtágulás iránya egybeesik az alkotóval. Az „1" és „2" (helytálló) belső gyűrűk a, golyók számára készített (körívalakú profilú) pályákkal a „3" fémujjra vannak felhúzva. Ez az ujj a „4" invar gyűrűre van, ráhegesztve, mely utóbbi a cső üveganyagával van összehegesztve. Az; így összeállított készlet, biztosító hernyócsavarral ellátott „5" csavar rögzíti. A forgó készlet a „9" különleges acélgolyók, a futópályák: kúpos felületeivel ellátott „10" és, „11" gyűrűk, a külső gyűrűk közötti „12" távolságtartó cső, a „13" betétlemezek, és a „15" volfrám tányérral ellátott és a „12" csőhöz a „16" hernyócsavarokkal hozzáerősített „14" rézből készült forgórészíből (rotorból) áll. A golyók és a futópályák között a különböző hőtágulásnál fellépő játék határolásának megoldását a 2. ábrán látjuk. A „10", „11" és „12" részekből álló készletet (külső gyűrűk, és távolságtartó cső) a réz; jó hő vezetőképessége1 következtében a volframtányértól hozzávezetett, meleg különböző hőmérsékletekre hevíti. Az, „1" és „2" részekből álló helytálló (mozdulatlan) készlet (a belső gyűrűk és az ujj) viszonylag hideg marad, mert a hőt a csőből kilépő rúd a hűtőolajjal érintkezve, elvezeti. A „10", „11" és j,12'' részekből álló készlet felmelegedése a kúpos „2" futópálya felületének minden pontját,
