144987. lajstromszámú szabadalom • Kesztűtenyér síkkötő automata

Megjelent: 1959. július 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.987. SZÁM 25. a. 1-6. OSZTÁLY — VA—637. ALAPSZÁM Kesztyűtenyér síkkötő automata A Magyar Állam, mint a feltaláló: Varga Mátyás győri lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1956. május 8. Ismeretesek kesztyű-tenyérkötő kettő vagy négy munkahelyes automata kötőgépek, azonban e gépek a tűágy ugyanazon részén, folyamatosan vagy csak jobb vagy csak bal tenyeret kötnek és minden munkahely külön fonállal és fonálvezetővel dolgozik, így a lekötött te-r nyerek méretegyenlősége bizonytalan, mert a csévék szorossága, a fonalvezetés egyenlőtlensége mindenkor méretkülönbségre vezethet. A találmány szerinti kesztyűtenyér síkkötő automata e hibáktól mentes, mert a kötés során azonos munkahelyen felváltva készít egyszer jobb, majd bal tenyeret és ezáltal a készített áru minősége (mérete) teljesen azonos. A rajzok a találmány kiviteli példáját tüntetik fel, ahol az 1. ábra homloknézetben, 2. ábra homloknézetben a szálvezetés szerkezetét, a 3. ábra vezérlőlánc, nyomórudak, váltókarok, körhagyókat és főtengelyt felülnézet, a 4—5. ábra váltódobok felül és oldalnézete, a 5—7. ábra kötőlakatok és lakatváltókat ábrázolja felülnézetben. A kötőgép üzemeltetése az 1 motor útján a 2,3 áttétel közbeiktatásával, a 4 és 5 hajtókarral történik. A vezérlés 6 vezérlőlánccal történik, amelynek tagjai a készítendő kötöttáru szemek számának megfelelően hosszirányban állíthatók. A vezérlőláncon kiemelő 7 és 7/b szemölcsök vannak, amely a 7/a váltó nyomórudakat működtetik. A váltónyomórudak 8 görgőtoló karokra hatnak, melyeket váltáskor eltolnak. Két váltónyomórúd van, melyek közül az egyik a 21 váltódobra, a másik 33 hüvelykujj váltóra hat. Mindkét váltó két összetevőből áll: 9, 10 állókarból, 8 görgőtolókarból és 14 mozgókarból. Az állókar kétkarú emelő, az egyik végén 11 csap van, a másik vége a 12 fordítőköröm golyóscsapágyára fekszik. A mozgókar egykarú emelő, amely a váltónyomórudakkal kétféleképp működhet együtt. Az egyik megoldás szerint a karon 13 nyúlvány van, amelyre a váltónyomórúd hat és oldalirányban eltolja az állókarra szerelt 14 hüvelyen a 8 görgőtolókart. A másik megoldás (2. ábra) szerint a váltónyomórúdon 15 hüvely van, a 16 függőleges csappal és ez a csap tolja a 14 mozgókart. A visszaállítást az álló és mozgórúd között 17 rugó biztosítja. Mindkét mozgókar végén 18 szabadonfutó görgő van, amely a 19 hajtótárcsás főtengely 20 excentereire fekszik fel. A 21 váltódobra ható 22 fordítóköröm 23 kilincskerékbe kapcsolódik, a túlfordulás ellen biztosítható 24 tárcsával. Ez borozott tárcsa, mely súrlódó erő hatására működik. Amikor a 8 görgőtolókar végén levő 18 görgő a 20 excenterre fut, a 22 köröm egy foggal elfordítja a 23 kilincskereket és ezzel a 21 váltódobot, mely a lakatváltó és szálvezetőváltó szerkezetet működteti. A lakatváltó egy 27 csap végén levő 25 szögemelő, amelynek egyik karja 28 rugóval van összekötve, a másik karja pedig egy második 29 szögemelővel kapcsolódik. A két szögemelő közül az egyik a kétirányban kötő 30 lakatra, a másik az egyirányban kötő 31 lakatra hat. A 25 szögemelő egyik karja a 21 vezérlődob bütykén fekszik fel. A szálváltót a 21 váltódob 32 rugó ellenében működteti, részei: a 26 emelőrúd, a 26/a adagoló szögemelő, amelynek elforgatásával kapcsoljuk ki vagy be a megfelelő 26/b szálvezetőt, mely a fonalat a nyitott dióhoz kötési állásba helyezi. E szervek végzik a kezdő, ill, befejező, továbbá választó sorok kötésénél a megfelelő fonal váltását és kötési pozícióba való helyezését. Ekkor a 33 hüvelykujj váltó 60°-kal elfordul és a 24 tűfeltoló a hüvelykujjnak megfelelő számú tűt megemel, ezek a tűk a fenntartott kötés magasságáig kiemelkednek a kötés síkjából. A hüvelykujj jelzőszál bekötése a következőképp történik: A vezetőláncon 7/b-vei jelzett kiemelő szemölcs hatására a 14 mozgókar elmozdul és magával viszi a 18 görgőt, majd a 20 excenter működése folytán a 12 hüvelykujjfordító körmöt lenyomja, a 34 tűemelő 60°-ra elfordul és a szükséges mennyiségű tűt meg-