144960. lajstromszámú szabadalom • Falazó idomtégla

Megjelent: 1959. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.960. SZÁM 37. b, 1—6. OSZTÁLY — SE—726. ALAPSZÁM Falazó idomtégla Katona Zoltán főmérnök és Spéter Miksa főmérnök, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1957. január 11. Már ismeretesek oly idomtéglák, amelyek négy lapja sima, két egymással szembenlevő lap pedig hullámos kialakítású olyképp, hogy az egyik lap hullámai a másik lap hullámaira merőlegesek. Ennek a kialakításnak a Célja az, hogy falak vagy pillérek képzésénél a téglák hullámos kialakításuk folytán egymásba kapcsolódjanak. Ez az építési mód előnyökkel jár, mert a falazás gyors és olcsó, mégis-ez a falazási, ill. építési rendszer megfelelő mértékben eddig- nem terjedt el, éspedig azért nem, mert eddig nem sikerült megoldani azt a feladatot, hogy egyetlenegy idomtégla fajtával és ennek pontosan a feléből vagy negyedéből álló idomtéglákkal lehessen falazni és valamennyi szükséges, ill. előírásos téglakötést létrehozni. Javasolták már többféle idomtégla alkalmazását, hogy valamennyi téglakötést Tétre lehessen hozni, de a több különféle tégla gyártása, szállítása, raktáron tartása, főleg pedig a helyszínen való rendezése és felhasználása annyira bonyolult és drága, hogy a gyakorlatban lehetetlen többféle idomtéglával dolgozni. A találmány lehetővé teszi azt, hogy a téglakötés szabályainak megfelelően, feles és negyedes kötésben, az idomtest méretei, vagy annak egészszámú többszöröse szerinti bármely falazat, falbekötés, falkeresztezés, pillér stb. egyetlen idomtéglafajtával és ennek egyszerű osztásával, szárazon, habarcs nélkül képezhető. E célból a találmány értelmében oly idomtéglát alkalmazunk, amelynél a tégla egyik hullámos lapján négy hullámhegy és négy hullámvölgy, vagy a négy egészszámú többszöröse van, a másik hullámos lapon pedig ezekre a hullámokra merőleges, feleannyi hullám, és a hullámos felületek oly aszimmetrikus kialakításúak, hogy a lapok mindkét oldalon a mélypont és csúcspont közötti félmagasságnál kezdődnek,, ill. végződnek. Ezzel sikerül elérni azt, hogy a téglák feles és nedves kötésben helyezíhetők egymásra, emellett ennek az idomtéglának az osztásával feles és negyedes téglák létesíthetők, és két-két tégla úgy is összetehető, hogy amikor az egyik felület hullámhegyei a másik felület hullámvölgyeibe hatolnak, a téglák egymáshoz képest nincsenek eltolt helyzetben. A csatolt rajz 1. ábrája az idomtégla axonometrikus nézete, amelyben eredményvonallal jelöltük az oszthatóságokat. A 2. ábra két egymásra helyezett téglát függőleges metszetben mutat. A rajz a gyakorlatilag legelőnyösebb kivitelt mutatja, amelynél az egyik felületen négy, a másikon pedig két erre merőleges teljes hullám van, de ezek száma pl. nyolc, és négy is lehet. A téglák két egymás mellett levő, átmenő nyílást tartalmaznak, mivel elérjük azt, hogy a tégláiknak a 2. ábra szerinti helyzetében és feles kötésnél ezek a nyílások a falban függőleges aknát alkotnak, amelybe erősítő betétek helyezhetők, negyedes kötés esetén pedig a nyílások teljesen zártak és így ,a téglával hőszigetelő üreges fal készíthető. A 2. ábrán szaggatott vonallal rajzolt, ismert kivitel világosan szemlélteti, hogy amikor két ilyen téglát olyképp akarunk egymásra helyezni, hogy azok fedjék egymást, tehát egymáshoz képest ne legyenek eltolt helyzetben, akkor hullámhegy hullámheggyel találkozik, kötés tehát nem jön létre. Viszont a találmány szerinti kivitelnél ilyen kötés könnyen létrehozható. Ennek feltétele, hogy mindkét hullámos felület a hullámvölgy mélypontja és a hullámhegy csúcspontja közötti félmagasságban végződjék, de ne részarányosán, hanem olyképp, hogy az egyik oldalon, a 2. ábra szerint a baloldalon, a végződés egy hullámvölgy felfelé -menő ágának felénél az inflexiós pontban, a másik oldalon pedig egy hullámhegy lefelé menő ágának ugyancsak közepénél, tehát szintén az inflexiós pontban legyen. A találmány szerinti kialakítás nemcsak szinuszgörbe alakú hullámos felületeknél valósítható meg, amelyeknél a végpontok a görbe inflexiós pontjainál vannak, hanem más hullámalaknál is, a hullámvonal tehát bárminő megfelelő görbékből és egyenesekből képezhető, de mindenesetre oly módon, hogy a mélypont és csúcspont közötti félmagasságban a görbe érintője ne legyen függőleges. Más szóval kifejezve, elnyújtott hullámokra van szükség, amelyeknél a félmagasságban a hullámvonal érintői nem merőlegesek a csúcspontokat vagy mélypontokat összekötő egyenesre, hanem ferde helyzetűek, és a hullámvölgy alatt metszik egymást, úgy mint a 2. ábrán eredményvonallal egy helyen berajzoltuk.