144950. lajstromszámú szabadalom • Átfolyásos mélységi folyadékmintavevő

Megjelent: 1959. június 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.950. SZÁM 5. a. 1—19. OSZTÁLY — MA-709. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Átfolyásos mélységi folyadékmintavevő Bányászati Kutató Intézet, Budapest. Feltaláló: Mazalán Pál, budapesti lakos A bejelentés napja: 1957. május 11. Az átfolyásos folyadékmintavevők arra szol­gálnak, hogy fúrt kutak bármely szelvényéből az ottani mélységi viszonyoknak megfelelő fo­lyadékmintát vehessünk. A mintavétel alap­elve az, hogy egy alul-fölül szelepekkel ellá­tott csövet nyitott állapotban engedünk le a kérdéses mélységre. Amint a folyadékminta­vevő a kívánt szelvényt elérte, a külszíntől a leejtett súllyal vagy elektromos árammal vég­zik a szelepek bezárását. A leejtett súly műkö­dése sok esetben bizonytalan, mert a kútnak a függőlegestől való természetes elhajlása meg­akadályozza a súlynak a zárószerkezetre való felütését, vagy a súrlódás folytán annyira le­csökkenteni az ütőhatást, hogy az a szelepek bezárására nem elegendő. Az elektromos vezérlés céljából villamos ká­belre van szükség, amelynek szerkezeti kivitele a mélységben uralkodó nagy nyomás folytán nagy vastagságokat tesz szükségessé és olajban történő vizsgálatoknál olajálló gumi alkalma­zását kívánja meg. Mindezeket a hibaforráso­kat kiküszöböli a találmány szerinti szerkezet. A két ábra a találmány szerinti eszköz egy kiviteli példáját tünteti fel. Az 1. ábra a mintavevő metszetét, amikor nyi­tott állapotban, a 2. ábra pedig, amikor zárt állapotban van. A nem rozsdásodó acélból készült (1) cső mindkét végén befelé nyíló rugós (2) szelepek­kel van ellátva. A rugós szelepek szárainak egyik végén (3) szeleptányér, másik végén (4) alátét tárcsa van. Az (5) szeleprugó leszorítá­sára a mintavevőn csavarmenettel a mintavevő testhez erősített (6) lyukgatott hüvely vagy járom van. E járom belső felső felületének támaszkodik a becsukott szelep tárcsája; amikor a szelepet a rugó-hatással szemben ki akarjuk nyitni, a rugót összenyomjuk. Ugyanekkor a járom és a szeleptárcsa közé olvadó vagy ol­dódó anyagot helyezünk (1. sz. ábra). Ez az alátét anyag tartja nyitva a mintavevő szele­peit, amelyek csak akkor csukódnak be, amikor a kitámasztó anyag elolvad, ill. feloldódik (2. sz. ábra). Ismeretes már viszonylag alacsony hőmér­sékleten olvadó anyagoknak hasonló célra va­ló felhasználása; az eddigi alkalmazáshoz azon­ban elektromos áram volt szükséges az olvadá­si hő előállítása céljából. Jelen esetben erre az áramforrásra és ellenállásokra szükség nincs, mert az oldási hőt a geotermikus gradiensnek megfelelő természetes hőmérséklet szolgáltat­ja. Az eszköz beépítése a fúrt kútba úgy törté­nik, hogy a rugót összenyomjuk, a szelepszár tárcsájára elhelyezzük az olvadó, ill. oldódó anyagot. Az eszköznek ebben a helyzetben a mélybe való lehaladás közben az alsó szelepen át be, a felső szelepen át pedig kifelé áramlik a furatot kitöltő folyadék; amint a mintavevő a mintavétel szelvényét elérte, annak lefelé bocsátása megszűnik és a tárcsa és a járom kö­zé helyezett olvadó (oldódó) test egyre kisebb térfogatúvá lesz, majd teljesen eltűnik. Erre a szeleptányér a szelepülésre szorul és a minta­vevő-testben levő folyadékot bezárja. A folya­dékminta a zongorahúrral, amelyen a minta­vevő függ, visszahúzható és a mélységi folya­dékminta a kívánt vizsgálatok céljaira felhasz­nálható. A találmány tárgyát képező mintavevő nagy előnye egyszerűsége; sem problematikusán mű­ködő ütősúlyt, sem elektromos áramot nem igényel.

Next

/
Thumbnails
Contents