144911. lajstromszámú szabadalom • Eljárás monoklóraceton előállítására
o Megjelent: 1959. június 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.911. SZÁM 12. o. 5—10. OSZTÁLY — Cl—203. ALAPSZÁM Eljárás monoklóraceton előállítására A magyar állam, mint a feltalálók: Kővágó József, Schleer István budapesti, Lugosi György felsőgödi és Herceg Jenő rákospalotai lakosok jogutóda A bejelentés napja: 1956. június 11. A monoklóraceton előállítására sokféle eljárás ismeretes. Iparunk számára leghozzáférhetőbb ezek közül az aceton klórgázzal való klórozása. Ennek a módszernek több változata is ismeretes. Egyik megoldás szerint CaC03 és víz jelenlétében klórozzák az acetont. Ennek az eljárásnak nagy hátránya, hogy erős széndioxid fejlődés lép fel a klórozás folyamán. Ez egyrészt acetonveszteséget okoz, mert a gáz sok acetont ragad magával, másrészt a gázfejlődéssel erős habképződés jár együtt, ami a gyártás folyamán üzemi nehézségeket okoz és esetenként speciális megoldásokat igényel. Egy másik megoldás ezen nehézségek miatt elkerüli. a CaC03 alkalmazását és a teoretikus klórnak mindössze 30%-át vezeti be vizes, vagy abszolút acetones közegbe. Nagy hátránya ennek a technológiának az, hogy ,a változatlan acetont desztillációval kell visszanyerni. A klóraceton tartalmú anyag desztillációja igen nehéz feladat, ugyanis erősen korrodeáló hatású és kátrányosodásra hajlamos anyagról van szó. Továbbá figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy kellemetlenül könnyeztető a termék, ez utóbbi tulajdonság a desztillációs munka folyamán nagymértékben nehezíti a gyártást. Kísérleteink során azt találtuk, hogy a klórozás csaknem kvantitatív végbevihető, erélyes savlekötő alkalmazása mellett, ha biztosítjuk az állandó savanyú pH-t. Erélyes savlekötő-szerként — olcsó ára miatt — legalkalmasabb a Ca(OH)2. Nagy előnye ennek az anyagnak, hogy a közömbös sítési reakcióban nincs gázfejlődés, így a CaC03 használatával ellentétben, melynél a fejlődő gáz és habképződés nagymennyiségű acetont ragad magával, eljárásunkat alkalmazva, az acetonveszteség minimumra csökken. Technológiánk alkalmazása feleslegessé teszi a reakció folyamán keletkezett monoklóraceton desztillálását, aminek két nagy előnye is van. Egyrészt a korrózióból eredő készülékromlás kiküszöbölődik, másrészt a csípős desztillációs kátránymaradék képződése elmarad, így módszerünk munkaegészségügyi szempontból is nagy jelentőséggel bír. Eljárásunk szerint abszolút acetont klórozunk 15—30 C° között. A számított mennyiségű klór egyhetedének bevezetése után porráoltott mész adagolását kezdjük meg. A továbbiakban egyidejűleg klórozunk és adagolunk meszet ügyelve arra, hogy az anyag pH-ja mindig savas legyen. Az egész reakció alatt összesen az elméletileg szükséges Cl2 gáz 80%-át vezetjük be, majd a sósavra számítva elméleti mennyiségű meszet adagolunk. Az így nyert monoklóraceton csak igen kevés poloklórszármazékot tartalmaz és további tisztítás nélkül felhasználható ipari célokra. Példa: 250 g acetonba 45 g klórt vezetünk 15—450 C° között. Ezen mennyiség bevezetése után megkezdjük a porráoltott mész beszórását. Ezen anyag adagolását a további klórgáz bevezetéssel egyidejűleg végezzük és mindig ellenőrizzük a gyártás közben a pH értékeket, melyeknek 2—6.5 kell a reakció alatt maradniok. Az összes felhasznált Ca(OH)2 130 g. A keletkezett klóraceton mennyisége 350 g, fs. 1. 14/15 C° Szabadalmi igénypont Eljárás monoklóraceton előállítására, azzal jellemezve, hogy abszolút acetont 15—30°-on oly módon klórozunk 80%-ra, hogy a számított Cl2 gáz egyhetedének bevezetése után a Cl2 bevezetéssel egyidejűleg porráoltott meszet adagolunk olyan mértékben, hogy a pH a reakció egész folyamán 2—6.5 között maradjon. Kiadásért felel: a Közgazdasági es Jogi Könyvkiadó igazgatója 2346. Terv Nyomda, 1958. — Felelős vezető: Gajda László
