144891. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és mérőműszer háncsrostok kifonhatóságának meghatározására

Megjelent: 1959. május 31-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.891. SZÁM 42. k. 20—29. OSZTÁLY — DA—100. ALAPSZÁM Eljárás és mérőműszer háncsrostok kifonhatóságának » meghatározására A Magyar Állam, mint a feltalálók: Darabos Ferenc és Balassa Imre budapesti lakosok jogutódja. A bejelentés napja: 1954. október 5. A háncsrostok fonásánál döntő jelentőségű a nyersanyag merevsége, illetve rugalmassága. Minél merevebb az anyag, annál durvább fonal fonható ki belőle, mivel finomabb fonalak kifonásához magasabb sodratszámra van szükség, vagyis a fonás közben fellépő torziós nyomatéknak kisebbnek kel lenni. Abban az esetben, ha sodrás következtében a torziós nyomaték nagy, a szálak elpattognak, tehát a sodrásnál fellépő torziós nyomaték meghatározza nagyrészben a kifonhatósági határt és ezzel együtt az optimális sodratot is. Ismeretes, hogy amely nyersanyagoknál a torziós nyomaték nagy, ott kisebb finomságiszámú fonal fonható ki, ahol kisebb a torziós ellenállás, ott nagyobb finomságú fonal fonható. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy az ugyancsak találmány szerinti műszerrel megmérjük a rostanyag torziós nyomatékát. Háncsrostok merevségének vizsgálata sodrás útján ismeretes. Az ismert eljárás szerint a vizsgálandó anyagot sodratszámlálóval ellátott egyszerű szerkezettel addig sodorják, amíg a szálas anyag el nem szakad és mérik, vagyis leolvassák a szakadási sodratszámot ezzel szemben a találmánybeli eljárásnál a vizsgálandó rostanyagnak meghatározott számú sodratot adunk és mérjük azt a torziós nyomatékot, amely az anyagban a sodrat hatására létrejön. A találmány szerinti eljáráshoz olyan mérőműszert használunk, amelynek két befogópof apár ja van, az egyik pofapár kúpkerék és karrendszer útján kény szer hajtás alatt áll, fordulatszámát fordulatszámláló szerkezet regisztrálja, a másik pofapár pedig rugóval, valamint mutatóval ellátott torziós tengelyen van és a mutató kitérését optikai leolvasó szerkezet jelzi. A találmány szerinti mérőműszer kiviteli alakját vázlatosan a rajz szemlélteti: A mérendő nyersanyagból köteget készítünk, melynek hossza például 150 mm. Az így előkészített köteget az 1 és 4 befogópofapárok közé fogjuk. A két befogópár közötti távolság állítható 40—160 mm között, de a legmegbízhatóbb eredményt 100 mm-es befogási hoszszal nyertük. Az 1 befogópofapár a 2 kúpkerék és karrendszeren át forgómozgást kap, ami a rostkötegben sodratként jelentkezik. A sodratok számát a 3 számlálószerkezet regisztrálja. A sodrás közben fellépő torziós nyomatékot a 4 befogópofapáron keresztül az 5 torziós tengely közbeiktatásával a 6 rugó veszi át. A torziós tengely másik végére a 7 mutató van erősítve, amely torzió nagyságának megfelelően kitér. A mutató kitérését, illetve az értékek leolvasása a 8 fénypont, 9 tükör, a 10 gyűjtőlencse és 11 beosztásos tárgylemez segítségével történik. A vizsgálatot úgy végezzük, hogy a két pofapárba befogjuk a vizsgálandó köteget, megsodorjuk állandó sodratszámra és leolvassuk a torziós nyomaték nagyságát, melynek növekedése, illetve csökkenése a kifonhatóság csökkenését, illetve növekedését vonja maga után. A találmány szerinti eljárás és mérőműszer lehetővé teszi háncsrostok osztályozását fonhatóság szempontjából, továbbá a fonás közben eszközölt mechanikai és kémiai megmunkálások eredményességének vizsgálatát, valamint különböző nyersanyagok optimális sodratának meghatározását. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás háncsrostok kifonhatóságának meghatározásra sodrás útján, azzal jellemezve!, hogy a vizsgálandó anyagnak meghatározott számú sodratot adunk és mérjük azt a torziós nyomatékot, amely az anyagban sodorát hatására létrejött. 2. Az 1. igénypontban meghatározott eljárás foganatosítási módja azzal jellemezve, hogy a háncsrostból köteget készítünk, melyet két pofapárba befogjuk, az egyik pofapárt kényszerhajtással forgásba hozzuk, a meghatározott sodratszámnak megfelelő fordulatszámot számláló szerkezettel regisztráljuk, miközben a rost-