144842. lajstromszámú szabadalom • Készülék és eljárás a reziduális levegő meghatározására

Megjelent: 1959. május 31-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.842. SZÁM 30. a. 1-7. OSZTÁLY — KO—965. ALAPSZÁM Készülék és eljárás a reziduális levegő meghatározására i A Magyar Állani, mint a feltaláló: Dr. Kováts János budapesti lakos jogutódja A bejelentés napja: 1955. november 29. A reziduális levegőt, amin a teljes kilégzés után a tüdőben még visszamaradó levegő értendő, eddig rendesen idegen gáz felhasználásával szokták meghatározni olymódon, hogy az idegen, közömbös gáz felhígulását mérték. Azt találtam, hogy a reziduális levegő az eddiginél egyszerűbben és pontosabban határozható meg egy olyan készülékkel, amelynél egy megfelelő nagyságú (5—10 literes) tartályt kb. 20 tf.% O-'-t tartalmazó, hidrogénből és oxigénből álló gázelegygyel töltünk meg, majd kapcsolatba hozva a vizsgálandó egyén szájával, az annak tüdejében maradt reziduális levegőt néhányszori lélegeztetéssel a készülék gázterébe öblítjük, és a gáztér töltőgázának faj súlyváltozását egy erre a célra a gáztér belsejében elhelyezett igen érzékeny hidrosztatikai mérleg egyensúlyának megváltozásával mérjük, az egyensúlyváltozást olymódon regisztrálva, hogy fénycsíkot vetítünk egy, a mérleg karjának közepén elhelyezett vízszintes helyzetű tükörre és a visszavert fénycsíknak a mérlegkar elmozdulása folytán bekövetkező eltolódását mérjük. A találmány szerinti készülék egy példaképpeni kiviteli alakját az ábra szemlélteti: Egy célszerűen kb. 10 liter űrtartalmú, hengeralakú —1— felül nyitott edény alsó lapján két nyílás van, amelyek közül az; egyik —2— szellőztetésre ill. a készülék gázzal való feltöltésére és öblítésére, a másik —3— pedig a vizsgálati egyénhez vivő lélegző vezeték csatlakoztatására szolgál. Az edényben egy —4— éken egyenlő karú, érzékeny hidrosztatisztikai mérleg nyugszik, amelynek egyik —5— karjára könnyű, vékonyfalú, de viszonylag nagy űrtartalmú (célszerűen 2—3 literes) légmentesen zárt —6— henger, a másik —7— karjára pedig ennek ellensúlya van felfüggesztve. A gyors kilengések meggátlására a mérleg —8— folyadékfékkel van ellátva. A mérleg elmozdulását egy —9— skálán a —10— résalakú fényforrásból kiinduló és a mérlegkar közepén elhelyezett —11— tükörről visszaverődő fénycsík kitéréséből lehet megállapítani. A henger felső peremét köröskörül —12— vízzár veszi körül, amelybe egy átlátszó fedőlappal bíró alul nyitott, hengeralakú —13— edény merül, amely henger —14— csigákon átfutó fonal és —15— ellenslly segítségével úgy van kiegyensúlyozva, hogy a hengerköpeny a vízzár folyadékában lebeg, és az egymásba illesztett alsó és felső henger egy bizonyos, a vízzár magasságától megszabott határok közt beállítható térfogatú, teljesen zárt edényt képez. A reziduális levegő meghatározása a készülékkel a következőképpen történik: a készüléket, amelynek mérlege úgy van beállítva,, hogy a légköri levegőben éppen egyensúlyban van, mindenekelőtt kb. 80 tf. % H2

és

20'tf. % 02

keverékével töltjük meg. Mivel a hidrogén sokszorosan könnyebb a nitrogénnél, az —5— karra függesztett, henger súlyvesztesége az új, hidrogéndús atmoszférában kisebb (vagyis súlya nagyobb) lesz, így a mérleg a henger felöli oldalon lebillen. Ezután a vizsgálandó egyént — maximális kilégzés utánrákapcsoljuk a készülékre. A reziduális levegő néhány . kilégzés után teljesen beleöblítődik a készülék légterébe és az abban foglalt gázkeverék fajsúlyát megnöveli, mire a mérleg ismét az ellenkező! irányba (tehát a légköri levegőnek megfelelő eredeti egyensúlyi állapot felé) kezd visszalengeni. Ha mindig ugyanazon edénytérfogatból indulunk ki, ami a felső henger állításával pontosan beállíthat^* ill. beszabályozható, akkor a mérleg skálája empirikusan úgy kalibrálható, hogy a reziduális levegő mennyisége a készülékbe zárt gázkeverék fajsúlyának változására bekövetkezett fénycsík-elmozdulásból közvetlenül leolvasható. Szabadalmi igénypontok: .1. Készülék a reziduális levegő meghatározására, jellemezve egy állítható térfogatú zárt edénnyel, amely edény belsejében egy érzékeny egyenlőkarú mérleg egyik karján egy 1—4 literes, célszerűen 2—3 literes, légmentesen zárt fémhenger, másik karján pedig egy, az előbbit pontosan kiegyensúlyozó, lehetőleg nagy fajsúlyú ellensúly van elhelyezve, amely mérleg egyensúlyának — az edényben foglalt gáz fajsúlyának bármilyen kis változása folytán bekövetkező — minden megváltozása egy résalakú fényforrásból kiinduló és a mérlegkar közepén vízszintesen elhelyezett tükörről visszaverődő, majd egy skálára vetődő fénycsík elmozdulásából határozható meg, amely skála ön-