144807. lajstromszámú szabadalom • Gép adott mennyiségű por bevitelére csőalakú villamos ellenálláselembe

144.807 3 centrikus cső tartozik (4a. és 4b. ábrák), mégpedig a —140— belső cső és a —141— külső cső. A belső cső arra való, hogy a spirális —22— ellenálláshuzalt szorosan körülvegye. A —140, 141— koncentrikus csöveket természetesen minden szóbajöhető köpenyátmérőhöz külön kell méretezni és így különböző méretű köpenyekhez különböző csőkombinációkat kell alkalmazni. A koncentrikus töltőcsövek csoportjának minden —140— belső csöve a felső végrésszel a —72— elosztógerenda —143— nyílásainak valamelyikébe nyúl (3. ábra). Minden koncentrikus csőpárhoz egy —144— közbenső tartóhüvely tartozik, melyek a —72— elosztógerenda felső oldalán a —143— nyílásokkal közös középevonalú kiesztergált fészkekbe illenek. A —144— tartóhüvelyeket és a megfelelő —140— belső csö-' vet —145— csavarok rögzítik a kívánt helyzetben. Az egyes koncentrikus csőpárok —141— külső csöve a —72— elosztógerendának csak az alsó oldaláig nyúlik fel és a —146— közbenső tartóhüvelyen át a —143— nyílásba mélyed. E tartóhüvelyek vagy gyűrűk a —72— elosztógerenda alsó oldalán a gerenda megfelelő nyílásai körül központosán fekszenek, A —146— gyűrűket és a hozzájuk tartozó —141— külső csövet —147— csavarok rögzítik a kívánt helyzetben. A fentiekből világos, hogy a koncentrikus —140, 141— csövek közti gyűrűalakú teret a —72—*- elosztógerendában az teszi hozzáférhetővé, hogy a —141— külső cső a —140—• belső cső felső vége alatt végződik. Oly célból, hogy a szemcsés —23— töltőanyagot a —71— tölcsérből a —140, 141— csövek közötti gyűrűalakú köztérbe juttathassuk, a —72— gerenda — amint legjobban a 3. ábrán látható — mindegyük —143— nyílásának megfelelően egy-egy ferde —150— töltőcsatornát tartalmaz, mely a megfelelő —143— nyíláshoz körülbelül a —72— elosztógerenda közepén csatlakozik. A —150— csatornák a mozgatható —71— etetőtölcsérekkel az ezek előtt levő, a —-152— lapban kialakított —151— csatornák révén állnak összeköttetésben. A —152— lapot a —72—;

gerenda és a —71— tölcsér között a —-72— gerendához erősítjük. A —71— tölcsér falán megfelelő —153— nyílások vannak a —150, 151— csatornákkal szemben. Amint legjobban a 4a., 7. és 8. ábrákból látható, a koncentrikus —140, 141— csőpár végét lent a —160— központosító, ill. szelepszerkezet zárja le, mely tulajdonképpen a —140— belső cső meghosszabbítása. A szelepszerkezeten az ábrázolt módon elrendezett —161— toldatok vannak, melyek az áramló szemcsés anyag számára szelepeket alkotnak. Ezt a szelepszerkezetet úgy tervezzük meg, hogy a töltőanyag a rázás, ill. rezgetés alatt lefolyhasson, a rázás befejeztével azonban elakadjon. A —160— központosító és szelepszerkezet alsó végén a —162— csúcsrész van (7. és 8. ábra), melynek hosszirányban, egymással párhuzamosan haladó —162a— lécei külső oldalukkal körvonalon fekszenek, melynek átmérője csak kevéssel kisebb a —21— köpeny belső átmérőjénél. A —162— csúcsrész —162a— léceinek külső átmérője a rajzból kitűnően egyenlő a —141— külső cső külső átmérőjével. A —162a—- léceket a csúcstól elfordult végükön kimarjuk. A •—162b— kimarások következtében —163— lépcsők képződnek, melyeken a —141— külső cső alsó vége nyugszik. Ily módon a —140— belső cső külső oldalán, a —162a— lécek között csatorna jön létre a szemcsés töltőanyag vezetésére. A —162— csúcsrészt a —140—i belső csőre erősítése előtt mint egységes darabot állítjuk elő, melynek csőalakú —165— része a —140— cső meghosszabbítását alkotja. A —160— szelepszerkezet —160a— részén alkalmazott —-161— toldatok pl. lefelé széttartó két sorban helyezhetők el (7. és 8. ábra), és így ékszerű alakzatot adnak, melyben a toldatok a kerület irányában egymáshoz képest kissé eltoltak. A —160a— rész a —140— belső Cső alkatelemének tekinthető. Ennél a kiviteli alaknál, ahol az ékalakzat felső csúcsánál egyetlen nagyobb —167— végső toldat van, a —140—• cső meghosszabbításának tekinthető —160a— cső-» rész körül egy sorozat polcot kapunk, jnelyek úgy fekszenek, hogy a —140— cső külső felületén lefolyó szemcsés anyagot a —161— polcok felfogják és annak további lefolyását meggátolják. A rázáskor azonban a szemcsés töltőanyag a —161— toldatok, ill. polcok közti szelepnyílásokon át a —162a— lécek közé lehullik.Ezeket a viszonyokat a 9. ábra szemlélteti, mely két —161— toldatot ábrázol. A szelepnyílás bejárati —A— felső széle a portömegnek a nyugalmi helyzetben kifelé és lefelé hajló —B0

—

felületét határolja. Avégből, hogy a szelep zárjon, a .—B0

— felületnek az alsó toldatot ennek —C— kijárati széle előtt kell elérnie. A nyílás legnagyobb Dmax magassága ezek szerint: Dmöx

= F-tgV

0 ahol F a két —161—- toldat kölcsönös átlapolása kerületi irányban és V0

a természetes ömlesztési szög a nyugalmi állapotban. Ha most a szelepet rezgésbe hozzuk, a portömeg felszíne —B^— lesz, az ömlesztési szög pedig Vj.-re csökken, és hogy a por át tudjon haladni, a D magasság legkisebb értéke szükségképpen: Dmin

= F.tgV

1 A D magasságnak általában két határérték közé kell esnie: F-tgV1

<D<r-tgV

0

. Amíg ez a feltétel teljesítve van, a toldatokat úgy lehet elrendezni, hogy azok a belső csövön lényegileg egy vagy több csavarvonalon és/vagy több, a tengellyel párhuzamos vonalon legyenek csoportosítva. Mindegyik toldatsor az ábrázolt megoldásnál tengelyirányban egy-egy —167, 168— végtoldatban végződik. Űgy a felső —167— végtoldat, mint az alsó —168— végtoldat a két —161— toldatsor számára közös. Mind a —167— végtoldat, mind a —168— végtoldat a két sor két szomszédos —161— toldatával együtt két-két ellenkező irányú szelepnyílást alkot. A két sor végein azonban egynél több toldat is lehetne. Ha a végeken n számú végtoldat van, akkor ezekhez 2n számú toldatsor csatlakozik. A —36— vázzal helytállóan összekötött —81— támasztósínben egy sorozat nyílás van, melyek mindegyike a +-12— gerenda egy-egy —143— nyílásával szemben fekszik, melyek a koncentrikus —140, 141— csövekkel állnak összeköttetésben. A —81— sín vagy gerenda mindegyik nyílásában egy-egy —175— szár felső vége foglal helyet, szi-