144797. lajstromszámú szabadalom • Ágyazat ajtókhoz való záraknak és reteszelőszerkezeteknek hengeres toku vonószervegysége részére
2 144.797 A 8., 9. és 10. ábra a vonószervegység egy másik kiviteli alakjának végnézete, elölnézete és felülnézete, részben metszetben. A 11., 12. és 13. ábra a vonószervegység egy további kiviteli alakjának képei a 8—10. ábráknak megfelelően. Az 1—7. ábrákban bemutatott első kiviteli alaknál a vonószervegység hengeres tokja két részből áll, mégpedig a hengeres, csészealakú 10 tokoldali részből és a tárcsaalakú 11 fedéloldali részből. Mindkét résznek tengelyirányban 12 csőalakú toldatai vannak, melyek a két 14 menesztő 13 űrös tengelyét ágyazzák. A 13 tengelyek átnyúlnak a 12 toldatokon az ajtó ellenkező oldalain elhelyezett (az ábrákon fel nem tüntetett) megfelelő gombok, ill. fogantyúk végcsapjaihoz. A 15 vonószervnek U-alakja van, és az az U egyik oldalán fekszik, melynek szárai előrefelé irányulnak és egymás felé fordított körmös vagy horogalakú 16 tagokban végződnek, melyek a reteszelőcsap T-alakú 17 végét átkarolják (5. ábra). Az U-alakú 15 vonószerv ezenkívül szárainak ellentétes oldalain kifelé álló felső és alsó 18 szárnyakat hord, melyek a 14 menesztőknek felfekvő felületei. A 15 vonószervet előre-hátra szabadon kilendíthetően két 19 rúdból álló parallelogram-felfüggesztés hordja. A rudak felső végei olyan 20 csapok körül lenghetnek, amelyeket oldalirányú távközzel a 11 fedéloldalon erősítettünk meg; a 19 rudak alsó végeit lengethetően a 15 vonószerv alsó részének olyan két 21 pontjával kötöttük össze, amelyek egymástól megfelelő távolságban vannak. A 19 rudak — a 15 vonószerv normális, előretolt helyzetében — előre és lefelé dőlnek és a vonószerv megfelelően keskenyebb hátsó részének mindegyik oldalán kialakított kivágással műkődnek együtt; emellett a 19 rudak hátrafelé hajlítottak, hogy ne akadályozzák a 15 vonőszerv mozgását. A 15 vonószervet a 20 csapokra felhúzott 22 csavaralakú torziósrugók terhelik, melyek közül az egyik rugó az egyik 19 rúdra, a másik pedig közvetlenül a vonószerv alsó 18 szárnyai egyikének hátsó felületére hat, úgyhogy a rugóerő a vonószervet normálisan az elülső helyzetben tartja. Magától értetődik, hogy a 15 vonószervre ható szükséges rugóterhelésről tetszőleges más alkalmas módon is gondoskodhatunk. A 11 fedéloldali részt és a 10 tokoldali részt a szokásos összeeső 23, 24 mellső nyílásokkal alakítottuk ki, melyek arra valók, hogy a vonószervegységet az egyik ajtóoldal felől a helyes helyzetbe hozzuk és hogy a 15 vonószerv 16 körmös tagjait az ajtó furatába már behelyezett zárócsap T-alakú 17 végére toljuk. A 15 vonószerv löketét a zárócsap visszahúzásakor 25 ütközőlemezek határolják. Mindegyik 14 menesztőhöz egy ütközőlemez tartozik, mely utóbbiak egyikét a hengeres tok 11 fedéloldali részéhez, másikát pedig annak 10 tokoldail részébe erősítettük. A 25 ütközőlemezek a hozzájuk tartozó 14 menesztők vezetőéleinek végütközőiként szerepelnek a forgógomb mindenkori forgási irányának megfelelően. A 8—10. ábrákban bemutatott változatban az első változat szerinti részeket azonos vonatkozási számokkal jelöltük meg. A második változatban azonban a 15 vonószervet egyetlen 19 rúdon ágyaztuk, amikoris a vonószerv túlzott kilengését a 19 rúddal együtt a 21 csüklóskötés körül 26 ütközőlemezzel akadályozzuk meg, melynek alsó éle vízszintes és amelyet a 19 rúd és a vonószerv egyik felső 18 szárnya között a 20 csapon ágyaztunk. A 19 rúd központos elhelyezésű, a 15 vonószerv hátsó részének villás kivágásával kapcsolódik és hátrafelé hajlított. A 15 vonószerv rugózata ebben a kiviteli alakban nincs feltüntetve, de célszerűen a 20 csapon alkalmazott csavaralakú torziósrugóból állhat, mely a 19 rúdra vagy közvetlenül a 15 vonószerv egyik 18 szárnytoldatára hathat. A "11-—13. ábrákban bemutatott további változatban ismét azonos vonatkozási számokkal jelöltük meg azokat az alkatrészeket, amelyeket az 1—• 7. ábrákban ismertettünk, de ebben a harmadik kiviteli alakban a vonószerv nem egy egységes szerkezeti elem, melyet mindegyik 14 menesztő tetszőleges irányban elforgatva egészként mozgat, hanem a 27 és 27x külön alsó és felső félből áll, melyek egymástól függetlenül mozgathatók és egymástól függetlenül előre-hátra szabadon kilendíthetően vannak rudakon ágyazva, és egy-egy 16 körmös tag révén a zárócsap T-alakú végével kapcsolódnak. A vonószerv 27 felső részét mindegyik 14 menesztő csak az egyik forgási irányban (a 11. ábrán az óramutató járásával egyező irányban), a vonószerv 27x alsó részét pedig mindegyik menesztő csak a másik forgási irányban (a 11. ábrán az' óramutató járásával ellenkező irányban) forgathatja. A 27x alsó részt hátrafelé hajlított, függő, egy párt alkotó 28 kettősrúdon ágyazzuk, mimellett ezek a rudak közös 29 csap körül lenghetnek és a 21 csukló révén kapcsolódnak a vonószerv 27* alsó felével. A vonószerv 27 felső felét 30 központos lengőrúd ágyazza, mely azt alulról támasztja meg; a 30 rudat a 27 vonószervfélhez 31-nél csuklózzuk, mely rúd a hengeres tok alsó részén elhelyezett helytálló 32 csap körül kilengethető. Ebben a kiviteli alakban a vonószerv két 27 és 27x felét egymástól független rugózattal kell ellátni, pl. a helytálló 29, 32 csapokra húzott {a rajzban fel nem tüntetett) csavaralakú torziósrugókkal, melyek az egyik vagy mindkét 28 rúdra és a 30 rúdra hatnak. A zárócsap minden visszahúzási munkaszakaszában a vonószerv nem működtetett 27 vagy 27x fele mozdulatlan marad, úgyhogy a kisebb mozgatandó tömegnek és a legyőzendő kisebb rugófeszültségnek megfelelően a munkaszükséglet kisebb. A 10 tokrész mellső részében helytálló, szögkeresztmetszetű 33 ütközőlemezek vannak, melyek a két 27, 27x vonószerv útját határolják, amikor a 30, ill. 28 rudakkal együtt a 31, 21 csuklók körül kilengenek. A 33 ütközőlemezek enyhe billentéssel lehetnek beállítva, úgyhogy a két 27, 27x vonószervfél csekély billenéséhez játéktér legyen biztosítva; a 27, 27x vonószervek kismértékű billenését az azokat vezérlő 30, 28 rudak szögelfordulása okozza. A felfüggesztett, illetve egy vagy több lengőr'idtól megtámasztott vonószervnek a menesztőktől nyert mozgása nem egyenesvonalú, az eltérés azonban az egyenesvonalú mozgástól nem nagy azon a rövid úton, amely szükséges a zárócsap viszszahűzásához; éppen ezért ez az eltérés nem okoz
