144761. lajstromszámú szabadalom • Polimérek vagy kopolimérek kapcsolása

144.761 5 gyott szabadon. Besugárzás és szárítás után, a lapok a következő jellegzetességeket tüntették fel: A 3 percig besugárzott lap közepén 3 cm-es sárga foltot tüntetett fel, mely a kezdeti színnél világosabb volt. A 6 percig besugárzott 2. lap igen halvány sárga foltot tüntetett fel. A lap súlya 0,095 g-mal növekedett. A 9 percig besugárzott 3. lap súlya 0,112 g-mal növekedett; a közepén levő folt színe még világosabb volt, mint a 2. lapon és a központos rész kissé kiemelkedett. Ez a lap, forró vízbe mártva besugárzott részén csak igen gyengén lágyult meg. A 12 percig besugárzott lap súlya 0,145 g-mal növekedett; középső része, mely erősen kiemelkedett, a középpontban enyhén vöröses volt és forró vízben kemény maradt. A 15 percig besugározva volt 5. lap súlya 0,172 g-mal növekedett, középső részében sötétvörös és törékeny volt. Vízben 10 percig való forralás után torzítatlan volt. 6. példa 2 mm vastag, kemény polivinilklorid-lapot . 2 óráig akrilnitrilben áztattunk. Az erősen megduzzadt lap mindkét oldalát azután 37 KV-os, percenként kb. 300 000 röntgenegységnyi röntgensugárral besugároztuk. A besugárzás alatt a lap ólomszínű bevonatot kapott, mely a középen csupán 30 mm átmérőjű kört hagyott szabadon. Besugárzás után a központi öv sötétebb és igen kemény volt, míg környezete hajlékony maradt. Szárítás után a központi rész 1,02 mm növekedése volt észlelhető, melynek körvonala pontosan a besugárzott övnek felelt meg. A forró vízbe mártott lap igen lágy lett, a központos öv kivételével, mely kemény maradt. 7. példa 8 mm átmérőjű, 100 mm hosszú polietilén-csodarabot kémcsőbe mártottunk, mely kb. 5 cm magasságban akrilnitrilt tartalmazott. A parafadugóval elzárt csövet 6 napig, percenként 134 röntgenegységnyi y-sugárral besugároztuk. A poliakrilnitril elkülönítése és 50 C°-on való szárítása után a csőnek az a része, mely az akrilnitrilbe volt mártva, a besugárzás alatt, egész terjedelmében megvastagodott. A megvastagodott rész hosszabb ideig forró vízbe mártás után is kemény maradt. 8. példa 1,24 g súlyú politetrafluoretilénlapot akrilnitrilbe mártottunk és levegő jelenlétében, 3 napig, percenként 330 röntgenegységnyi y besugárzásnak vetettünk alá. A besugárzás alatt megfigyeltük, hogy a lemeznek a monomerbe mártott egész felülete políakrilnitril-réteggel volt bevonva. Szárítás és a fölös poliakrilnitril eltávolítása után a lemezt, melynek súlya 0,035 g-mal növekedett, 4 óráig dimetilformamidban áztattuk. A lemeznek átalakult része viszkózus és ragadós felületű volt. 9. példa 5,2 g súlyú apró metil-porimetalkrilát-darabkákat kémcsőben 8 cm3

folyékony akrilnitrilhez kevertünk. Az így kapott felduzzadt folyós masszát, levegő jelenlétében, 4 napig, percenként 140 röntgenegységnyi besugárzásnak vetettünk alá. Ezen idő eltelte után a kémcsőből 9,85 g kemény és áttetsző, barnás polimert távolítottunk el, mely 24 óráig acetonbann mártva oldhatatlan maradt. A fentiekből következik, hogy minden egyes esetben a találmány szerinti ionizáló besugárzás, melynek erőssége a mindenkori rendeltetéstől függ, oly hosszú ideig tart, hogy az alappolimérben szabad gyökök képződése megindíttassék, azaz, hogy az alappolimér a szabadgyökök által polimerizálható monomerek számára polimerizáció-kezdeményezővé váljék. Szabadalmi igények: 1) Eljárás kapcsolt polimerek előállítására, azzal jellemezve, hogy polimert ionizáló sugárzás hatásának tesszük ki, miközben legalább egy vinil- és divinil-monomérrel hozzuk érintkezésbe, aholis a polimert oly monomer alkotja, mely a kapcsolandó vinil- vagy divinil-monomértől különböző. 2) Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolandó vinil- vagy divinil-monomér a kezelési hőmérsékletnél folyékony és a polimer oldva van benne. 3) Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolandó vinil- vagy divinil-monomért oldószerben feloldjuk. 4) A 3. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolandó vinil- vagy divinil-monomérnek és polimernek közös oldószere van, amikor is a két vegyület az oldószerben fel van oldva. 5) Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja azzal jellemezve, hogy a polimer finoman felaprított állapotban van és a kapcsolandó vinil- vagy divinil-monomér a kezelési hőmérsékletnél folyékony és a két vegyületet egymással jól összekeverjük. 6) Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolandó vinil- vagy divinilmonomért oldószeres oldat alkotja, melyet a polimerrel jól összekeverünk. 7) Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy alakos polimert folyamatosan vezetünk át sugárzási övön, az említett polimert az övben folyamatosan tesszük ki ionizáló sugárzás hatásának, miközben felületét a kapcsolandó vinil- vagy divinil-monpmérrel tartjuk érintkezésben. 8) A 7. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy az említett övön átvezetett polimer felületének legalább egy részén, a kapcsolandó vinil- vagy divinil-monomér felületi rétegét hordja. 9) A 8. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy a felületi rétegnek legalább egy részét, ez utóbbinak felduzzasztása közben, a polimerbe hatoltatjuk. 10) Az 1—6. igénypontok szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző hogy finoman elosztott polimernek és a kapcsolandó vinil- vagy divinil-mo-