144745. lajstromszámú szabadalom • Önzáró pneumatikus vagy hidraulikus reteszelő szerkezet pneumatikus vagy hidraulikus satuk, tokmányok és különféle készülékek reteszelésének biztosítására

Megjelent: 1959. március 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.745. SZÁM 47. c. OSZTÁLY — FA—296. ALAPSZÁM önzáró pneumatikus vagy hidraulikus ret eszelő szerkezet pneumatikus vagy hidraulikus satuk, tokmányok és különféle kész ülékek reteszelésének biztosítására Középgépipari Technológiai Intézet A bejelentő által megnevezett feltaláló: Farkas László, Budapest A bejelentés napja: 1956. május .10. Az eddig készített pneumatikus szerkezeteknek nagy hiányossága, hogy csak addig tart a szorítóerő, amíg a levegőnyomás hat. Dugattyús pneumatikánál a dugattyúra, membránosnál a membránra. Ha a levegőszolgáltatás kimarad, azonnal megszűnik a szorítóerő, és a szerkezet elengedi a munkadarabot. Különösen szerszámgépeken alkalmazott készülékeknél van nagy jelentősége az állandó szorítóerő biztosításának. Az üzemi levegőszolgáltatás elég erősen ingadozni szokott. Ha a szorítóerő nem ele^gendő, vagy megszűnik, — pl. tömlő, vagy membránszakadás következtében — a meglazult munkadarab tönkremegy, eltöri a szerszámot és veszélyezteti a dolgozó egészségét. Az alább leírt találmány ezeket a veszélyeket mind kiküszöböli annélkül, hogy a kezelése különgondot okozna. Beépíthető megfelelő szerkezeti kialakítással ilyen elven működő készülékbe. A működtetés egy szelep segítségével történik a munkát végző levegő, vagy folyadék adagolásakor. Ennek kialakítása olyan, hogy 120°-os karelállítással lehet nyitni és zárni, ugyanakkor pedig reteszelni a szerkezetet. Az 1. ábrán általános kinematikai vázlat látható. A vázlat csak elvi működést mutat, szerkezeti kialakításoktól függetlenül. Ha az 1 hengerbe sűrítet levegőt engedünk a 2 nyíláson keresztül, a 3 dugattyúrúd elmozdulva 5 pofákkal megszorítja a 6 munkadarabot. Ugyanekkor a 7 önzáró ék 8 rugó hatására beékelődve, a levegőnyomás megszüntetésekor nem engedi vissza a dugattyút eredeti helyére, tehát a munkadarabot továbbra is megfogva tartja a szerkezet. Ha most ki akarnánk húzni az éket, ezt igen nagy erővel tudnánk csak megtenni. Ha azonban újra ugyanúgy, mint előbb, levegőt bocsájtunk az 1 hengerbe, a 3 dugattyú tehermentesíti a 7, önzáró éket, és így a 9 dugattyú könnyen ki tudja azt húzni. A reteszelést ilyen módon oldva, a 10 rugó hatására kinyílik a szerkezet és a munkadarabot ki lehet venni. A 9 dugattyúnál és 8 rugónál úgy kell az erőhatásokat kialakítani, hogy a rugóerő kisebb legyen, mint a dugattyúra ható erő. Így biztosítottuk, hogy a dugattyú ki tudja húzni az éket. A satu szerkezeti felépítését mutatja a 2. ábra. A szorítóerőt a satu aljában elhelyezett 1 gumimembránnal állítjuk elő. A membránra támaszkodik a 2 tányéros dugattyú, amely a 3 üreges dugattyúban mozog a 15 szögemelő egyik csuklója, amely a 4 csúszódarabban tud elfordulni. A szögemelővel négyszeres áttételt valósítunk meg. Elfordulás az 5 csap körül történik, amely a 6 állórészbe van beágyazva. A szögemelő másik csuklója a 7 csúszódarabbal kapcsolódik a 8 hídba, amely a 9 mozgó satupofa előrenyúló két sínjéhez illesztőcsavarokkal csatlakozik. A 10 pofa csavarokkal és kapaszkodó körmökkel kapcsolódik a 6 állórészhez. A csavarok feje T horonyban elmozdulhat, ezáltal lehetséges a szorítóköz nagyobb határok közötti változtatása. Az eddig felsorolt alkatrészek a munkadarab megszorítását végzik. Ha csak ezeket alkalmaznánk, a levegőnyomás megszűntével a szorítóerő is megszűnne. Biztosítani kell tehát a munkadarab megfogását akkor is, ha a levegőszolgáltatás tömlő, vagy membránszakádás következtében kimarad. Itt lép működésbe az önzáró reteszelő szerkezet. A 2 és 3 dugattyúkat 11 rugó nyomja szét. A 3 dugattyú alján levő furatokba csatlakozik a 12 emelővilla két csapja a 13 csap. Másik végével 14 önzáró ékeket mozgatja, melyek a rugóerő hatására a 6 állórész és híd közé ékelődnek. Ezek biztosítják a satu önzárását a levegő kimaradása esetén is. A szorítóerő csak annyit csökken, amennyit az ékek rugalmas deformációja emészt fel. Ennél a szerkezetnél azért kellett több éket alkalmazni, mert egy darabnál nagyon nagy elmozdulásra lett volna szükség, hogy a kívánt lökethosszon követni tudja az ék a hidat, erre viszont hely nem> állt rendelkezésre. Az ék lejtését anyaga-