144687. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsik fékberendezése, mechanikus teherváltóval és kettős működésű fékrudazatállítóval

144.687 3 végét kilengethetően erősíjük a —2— dugattyúrúdra, míg a másik —4— fékemeltyű egyik végét a fékhengeren levő támasztólemezhez erősítjük, ugyancsak kilengethetően. A —3, 4— fékemeltyűk másik végéhez a —7—ill. —8— fő fékvonórudak csatlakoznak, melyek a kocsikerekekkel együttműködő fékpofákat működtető fékrudazatnak a kocsi két végén elrendezett részeihez vezetnek. Az —5— csatlórúd szabja meg a nagyobb áttételt, melyet akkor alkalmazunk, ha a kocsit bizonyos raksúlyon felül terheltük meg, míg a —6— csatlórúd a kisebb áttételt szabja meg, melyet akkor alkalmazunk, ha a kocsi üres vagy legfeljeb az említett raksúlyig van terhelve. A —6— csatlórúdhoz tartozik a —9— ún. teherváltószekrény, melynek tokja a —4— fék emeltyűvel kilengethetően kapcsolatos ugyanabban a pontban, mint a —6— csatlórúd. A tokban helyet foglaló, be- és kikapcsolható mozgatható ütköző a bekapcsolt, vagyis hatékony helyzetében a —6— csatlórúd és a —4— fékemeltyű közötti kapcsolatban levő üresjáratot csökkenti. Amikor ez a mozgatható ütköző a hatástalan helyzetében van, az említett üresjárat elegendő' ahhoz, hogy a —6— csatlórudat működésen kívül helyezze és ezáltal az —5— csatlórudat fékezéskor hatékonnyá tegye. A —9—• teherváltószekrény tetszetőleges alkalmas kivitelű lehet, így előnyösen a 113,075 sz. magyar szabadalmi leírásban •ismertetett kivitelű. Amint ebből a leírásból kitűnik, az —5-— csatlórúdnak —10— hasítéka van, hogy az —5— csatlórúd a —-6— csatlórúdon át történő fékezéskor ne legyen nyomásnak kitéve. A —7— fő fékvonórúd egészen vagy részben egy kettős működésű rudazatállítóból áll, melynek fékrúdja kétrészű. A két rész egymáshoz képest tengelyirányban eltolható. A rúdazatállító —11— működtetőszerve a kétrészű fékrúdon tengelyirányban eltolható és azt egy rugó a kétrészű fékrúd egyik részéhez viszonyítva, e rész és a fékemeltyű közötti kapcsolat irányában a rendes véghelyzetébe nyomja. Etekintetben a rudazatállító bármely alkalmas kivitelű lehet, pl. a már említett 611.402 sz. német vagy a 142.064 sz. magyar szabadalmi leírásban ismertetett típusú. Egy vezérmű a —11— működtetőszervet a ráható rugónyomással szemben eltolja attól a mozgástól függően, amelyet a —2— dugattyúrúd fékezéskor a —3— fékemeltyűvel közöl. Ennek a vezérműnek a felépítése a következő. Az —5— csatlórúdnak a —3— fékemeltyűvel összekötött végén —12— meghoszabbítás van, melynek kinyúló végét a —13-— ágyazócsap a —14—segédemeltyűhöz: köti, ennek vé^.gei közötti pontban. A —14— segédemeltyű egyik végének —15— villa alakja van (2. ábra), mely a kétrészű —7— fékrúd egyik —16— részén nyugszik, még pedig a —7— fékrúd és a —3— fékemeltyű összeköttetési helye és a —11— működtetőszerv között. A —17— ütközők a —11— működtetőszerv szembenfekvő —18— végével működnek együtt. A —14— segédemeltyű másik végét a •—19— csapszeg kilengethetően csatolja egy leerősítő szervhez, úgyhogy a fék teljesen oldott állapotában a —17— ütköző és a —11— működtetőszerv szembenfekvő —18— vége között üresjárat ill. játék jön létre, mely megfelel a kívánt fékhézagnak akkor, amikor a nagyobb áttételt megszabó —5— csatlórúd közvetítésével fékezünk. A —14— segédemeltyű —19— csapszege számára való leerősítőszerv tetszőleges célszerű kivitelű lehet. Így az a —19— csapszeget a kocsialváz valamely helytálló pontjával összekötő rúdból állhat. Ha azonban a —19— ágyazó csapszeg leerősítéséhez ilyen összekötőrudat használunk, akkor ügyelnünk kell arra, hogy annak a szögnek a megváltozása, amelyet a két —3, 4— fékemeltyű a fékhenger tengelyével a fék oldott állapotában bezár, és amelynek változását az idők folyamán a fékpofák kopása, valamint a rudazatállító —7— fékrúdjának megfelelő megrövidülése okozza, a —17— ütköző és a rudazatállító —11— működtetőszervének szembenfekvő —18— vége közötti távolságot módosítja, hacsak a —13— pont, melyben a —14— segédemeltyű a —3— fékemeltyűvel kapcsolatos, a segédemeltyűt a részei (karhosszai) olyan arányban nem osztja meg, amely azonos ama karhosszak közötti viszonnyal, amelyekre a —3— fékemeltyűt osztja az —5— csatlórúddal való öss/ekötési pontja. Ebben az esetben azonban, amennyiben a —12— meghosszabítás az —5— csatlórúddal egyvonalba esik, a —19— csapszeg az —1— fékhenger meghosszabbított középvonalára kerül, ami a szokásos —20— kézifékező kapcsolat miatt gyakran nehézségeket okozna. Ilyen nehézségek elkerülésére kívánatos lehet a —14— segédemeltyű megrövidítése. Ekkor azonban a segédemeltyű karhosszai közötti arány fenntartására a —12— meghosszabbítást az —5— csatlórúd középvonalához képest többé—kevésbé ferdén kell elhelyezni, ezenkívül ennek a ferde fekvésnek különbözőnek kell lennie a különböző kocsifajták szerint, amelyek más és más fékezőerőt kívánnak a „rakott" helyzetben, valamint a nagyobb áttételt megszabó —5— csatlórúdnak azzal kapcsolatos különböző szerelései szerint. Annak lehetővétételére, hogy a —3— hengeremeltyűnél lényegesen rövidebb —14— segédemeltyűt, valamint mindegyik kocsin szabványos —5— csatlórudat és vele egyvonalban fekvő —12— meghosszabbítást alkalmazhassunk, a —19— csapszeg leerősítését oly módon valósíthatjuk meg, amint ezt a rajz mutatja, nevezetesen olyan —21— összekötőrúddal, amely a —3— fékemeltyűn át szabadon terjed a lengethetően ágyazott —4— fékemeltyű —22— pontjáig.. A —3— fékemeltyű ugyanis a szokott módon egymástól térközzel elválasztott két párhuzamos lemezből áll. Ha a —3, 4— fékemeltyűk egyenlő hosszúak, akkor a —22— pontnak lényegileg ugyanolyan messze kell lennie a fékhenger középvonalától, mint a —19— ágyazási pontnak. A —21— összekötőrúdon —23— csavarmenet lehet, hogy e rúd hosszát és ezzel a —17-— ütköző és rudazatállító —11— működtetőszervének szembenfekvő —18— vége közötti távolságot a fék oldott állapotában beállíthassuk. A —14— segédemeltyűt tartalmazó vezérműnek a találmány szerint megkívánt működéséhez fontos, hogy a —14— segédemeltyűnek a -—6-- .Aires" rúd útján végzett fékezéskor — az —5.—- ..rakott" rúd útján történő fékezéskor azonban nem — bizonyos játéka legyen a —3, 4— íékemeltyűkhöz viszonyítva a rudazatállító középvonala irányában .Az ábrázolt kiviteli alaknál ezt a játékot az —5— csatlórúd és a —4— fékemeltyű kapcsolatában hozzuk létre, még pedig azzal, hogy az —5— csatlórudat a célnak megfelelő helyzetű és hosszúságú —24-— hasitokkal alakítjuk ki, az —5— csatlórudat a