144679. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenotiazin származékok előállítására
144.679 3 Elemzési eredmények (%-ban kifejezve): C H • N S A 019 H 22 ON 2 S, C 4 H 4 0 4 képlet alapján számítva 62,44 5,88 6,33 7,23 Talált értékek 62,8 5,4 6,12 9,95 d) Fenotiazin (az a) alatt leírt) oxinja. Erlenmeyer lombikba beleteszünk 6,5 g (0,02 gVammolekula) acetil-3N-y-dimetilamino-propilfenotiazint és hozzáadunk 2,8 g (0,04 grammolekula) hidroxílamin klórhidrátot 56 cm3 vízben. A keveréket negyedórán át melegítjük és az így képződött narancssárga oldathoz hozzáadunk 4 cm3 lOn nátriumhidroxidot. Ekkor a csapadékkiválás megindulása miatt zavarosság mutatkozik. 5 percen keresztül forraljuk és hozzáadunk 2 cm3 lOn NaOH-t. A képződött bő csapadékot kihűlés után a folyadéktól eltávolítjuk, vízzel mossuk és papíron szárítjuk. A terméket etilacetátban átkristályosítjuk és 5,5 g színtelen, tűalakú terméket kapunk s az anyalúgból további anyag kinyerése után az összes-kitermelés kvantitatív. Elemzési eredmények (%-ban kifejezve): C H N S C19 H 23 ON 3 S képlet alapján számítva 66,86 6,75 12,31 9,39 Talált értékek 67,1 6,1 12,26 9,02 e) Fenotiazin (az a) alatt leírt) jodometilátja. 15 cm3 abszolút alkoholbon oldunk 5 g-ot ebből a fenotiazinból, az oldathoz hozzáadunk 2 cm3 metiljodidnak 8 cm3 abszolút alkoholban való oldatát és hagyjuk kristályosodni. A képződött sárga kristályokat a folyadéktól elválasztjuk, alkohollal és éterrel mossuk és abszolút alkoholban átkristályosítjuk. Ilyképpen 6,5 g acetil-3 N-y-dimetilaminopropil fenotiazin jodometilátot nyerünk, halvány sárga apró kristályok alakjában, melynek olvadáspontja 99—101 C°. Elemzési eredmények (%-ban kifejezve): C H N S J A C20 H 25 ON 2 SJ képlet alapján számítva 51,28 5,34 5,98 6,84 27,12 Talált értékek 51,4 5,4 5,8 6,75 26,4 f) «-hidroxi-etil-3N-y-dimetilamino-propil fenotiazin és ennek oxálsavval addicionált vegyülete. Egy háromcsövű lombikba, amely el van látva higanyzáras keverőberendezéssel, függőleges hűtővel, folyadék bevezetésére szolgáló ampullával és nitrogén bevezető csővel, 0,5 g litiumhidridet és alumíniumhidridet, továbbá 50 cm3 vízmentes étert teszünk. Hozáadunk kis részletekben 5 g acetil-3 N-y-dimetilamino-propil fenotiazint 50 cm3 vízmentes éterben oldva. Az oldat elszíntelenedik és az utolsó anyagrész hozzáadása után negyed órán át hagyjuk még állni. Ekkor cseppenként hozzáadunk etilacetátot a hidrid felesleg elbontása végett, azután hozzáadunk nátriumhidroxid oldatot olyan menyiségben, hogy az alumíniumoxid csapadék feloldódik. Dekantál^ juk, éterrel extraháljuk és vízzel mossuk. Az éteres oldat szárítása és ledesztillálása után, kvantitatív kinyeréssel 5 g rózsaszínű, olajszerű terméket kapunk. Ha ezt az olajos vegyületet acetonban oxálsavval kezeljük és a terméket acetonban átkristályosítjuk, nyerjük az oxálsavval addicionált vegyületét, olvadáspontja 139—141 C°. Elemzési eredmények (%-ban kifejezve): C H N S A C19 H 24 ON 2 S, C 2 0 4 H 2 képlet alapján számítva: 60,28 6,22 6,70 7,65 Talált értékek 60,6 6,7 6,55 7,29 4. példa: a) A metoxi-3 fenotiazin-N-karboxií6av kloridja. Az 1. példa szerint eljárva, toluolos oldatban metoxi-3 fenotiazinból és foszgénből kiindulva, nyerjük a metoxi-3 fenotiazin N-karboxilsav kloridját, amelyet ciklohexanban való átkristályosítás után 96—97 C° olvadáspontú, színtelen prizmák alakjában kapunk meg. b) A metoxi-3 fenotiazin N-karboxilsav y-dimetilamino propilésztere és ennek oxálsavval addicionált vegyülete. A 2. példában leírt eljárás szerint kezeljük viszszacsepegő hűtő alkalmazása mellett a következő keveréket: 7,5 g a) alatt leírt sav kloridja, 5,2 g y-dimetilamino propilalkohol és 200 cm3 vízmentes benzol. Visszacsepegő hűtővel egy éjjelen át tartó kezelés és lehűtés után a keveréket 200 cm3 sósavval felvesszük, a benzolt dekantálással eltávolítjuk. A savas oldatot meglúgosítjuk és éterrel extraháljuk. Mosás, szárítás és az éter ledesztillálása után barnás-rózsaszínű, olajos terméket kapunk. Oxálsavas kezeléssel a fenti észter oxalátját kapjuk; alkoholban yaló átkristályosítás után a sót színtelen kristályok alakjában nyerjük, ami 159— 160 Cc -on olvad bomlás közben. c) Metoxi-3 N-y dimetilamino propil fenotiazin és oxálsavval addicionált vegyülete. A b) alatt leírt barnás-rózsaszínű, olajos terméket vákuumban desztilláljuk; 200°-nál széndioxid eltávozása észlelhető és ennek megszűnte után kapjuk a metoxi-3-N y dimetilamino propil fenotiazint rózsaszínű olajos termék formájában, amely 0,4 mm nyomáson, 225—230°-on desztillál. Ennek a fenotiazinnak oxálsavas addicionális vegyületét, alkoholban való átkristályosítás után, színtelen pikkelyes kristályok alakjában kapjuk, melyek 180— 181 C°-on olvadnak bomlás közben. Ez a só azonos azzal, amelyet a régi, ismert eljárás szerint a metoxi-3 fenotiazinból nyert bázis és a dimetilaminopropil-klorid alapján kapunk. 5. példa: a) Az acetil-3 fenotiazin N-karboxilsav /''-dimetilamino-etilésztere és klorhidrátja. Ha az 1. példában leírt sav kloridját visszacsepegő hűtővel vízmentes benzol jelenlétiében ^-dimetilamino etilalkohollal kezeljük, akkor közvetlenül kapjuk a fentemlített bázikus észter klorhidrátjának vöröses-sárgás színű csapadékát. A folyadéktól való elválasztás, éterrel való mosás, szárítás és abszolút metilalkoholban való átkristályosítás után ezt a klórhidrátot fehér kristályos alakban kapjuk, amely 245° körül olvad, bomlás közben. A bázikus észtert szabad formában kaphatjuk rneg, ha a klór hidrát vizes oldatát lOn nátriumhidroxiddal rázzuk, éterrel extraháljuk, vízzel mossuk és szárítjuk s akkor az oldószer eltávolítása után a bázikus észter barnás-vörös olaj formájában marad vissza.
