144667. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés zárlati teljesítmény önműködő korlátozására
Megjelent:' 1959. március 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.667. SZÁM 21. c. 68-72. OSZTÁLY — KO-1092. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés zárlati teljesítmény önműködő korlátozására A Magyar Állam, mint a feltaláló: Kovács Ferenc oki. gépészmérnök, budapesti lakos jogutódja A bejelentés napja: 1956. augusztus 3. Azokat a kapcsolóberendezéseket, amelyek valamely hálózatrésznek zárlat esetén szükségessé váló lekapcsolására szolgálnak, a zárlati áramerősség és a megszakítás után a kapcsoló pólusai közé viszszatérő feszültség, vagyis az un. zárlati teljesítmény figyelembevételével kell méretezni. A zárlati teljesítmény csökkentésével, illetve korlátozásával tehát a kapcsolóberendezés költségeiben jelentős megtakarítás és üzembiztonság szempontjából lényeges javulás érhető el. Ezek a fontos érdekek hozták magukkal, hogy a zárlati teljesítmény korlátozására az idő folyamán már több megoldás keletkezett. Ezek egyike szerint a zárlati teljesítmény csökkentése céljából a zárlati kör impedanciáját azáltal növelték, hogy az áramkörbe — abban állandóan bennmaradó — megfelelően méretezett fojtótekercset iktattak. E megoldás hátránya, hogy a fojtótekercs a terheléstől függő teljesítményveszteséget és megnövekedett feszültségingadozást okoz, továbbá, hogy e fojtótekercs utólag általában csak nagy költséggel építhető be. A találmány szerint a zárlati teljesítmény korlátozása olyan energiaátviteli rendszerek esetén lehetséges, amelyek egymással párhuzamosan kapcsolt transzformátor,, szabadvezeték-, ill. kábelimpedanciákat tartalmaznak: a találmány lényege pedig az, hogy az említett impedanciák üzemszerű párhuzamos kapcsolását a zárlat bekövetkeztétől a zárlat megszüntetéséig terjedő időre megszüntetjük. Ezzel azt érjük el, hogy az eredő impedancia megnő, a zárlati teljesítmény pedig ennek megfelelően lecsökken. A találmányt közelebbről a rajzmelléklettel kapcsolatban magyarázzuk, amelyben az 1. ábra a találmány szerinti berendezéssel ellátott alállomás kapcsolási vázlata, a 2. ábra ennek egy változata, a 3. ábra pedig az egész automatikus berendezés részletes kapcsolási vázlata. Az 1. ábrán 1 az alállomás nagyobbfeszültségű gyűjtősíne, amelyhez a beérkező 2 és 3 nagyfeszültségű tápvezetékek csatlakoznak. Ugyanide csatlakoznak a 4 és 5 teljesítménytranszformátorok primer tekercselései is, amelyeknek szekunderjei a 6, 7 kisebb feszültségű gyűjtősínekhez vannak kapcsolva. 8-—11 a kisebb feszültségű távvezetékek. A transzformátorok körébe a 16, 17, a kisebb feszültségű távvezetékekbe pedig a 12—15 megszakítók vannak iktatva. Ebbe az ismert rendszerbe a találmány szerint az egyik transzformátor (pl. a 4 transzformátor) védelmi rendszerébe a ZKA automatikus zárlatkorlátozó berendezést iktatjuk be. Ez a berendezés működésében hasonlít az ún. gyorsvisszakapcsolóhoz, amely zárlat esetén az áramkört megszakítja, majd bizonyos, igen rövid idő múlva, visszakapcsolja. Attól azonban mégis abban különbözik, hogy a visszakapcsolás nem a megszakítók időzítésétől független tartamú időköz után következik be, hanem úgy van megszabva, vagyis a megszakítók működése úgy van összehangolva, hogy azok között a következő összjáték következik be: ha pl. a 8 távvezeték áramkörében zárlat következik be, akkor a ZKA berendezés a vele összekapcsolt 16 megszakítóval az I transzformátor áramkörét azonnal megszakítja. Ha a 6, 7 gyűjtősínekről táplált távvezetékek védelme pillanatműködésű, akkor a 16 megszakító működésének elsőbbségét önidősorbakapcsolással lehet elérni, vagyis oly módon, hogy a szelektív lekapcsolás csak a 16 megszakító segédkontaktusának záródása révén, a párhuzamos kapcsolás megszűnése után következhet be. Ennek folytán az 1 sínhez csatlakozó transzformátorkör eredő impedanciája —• egyenlő transzformátorok esetén kétszeresére — megnő, a zárlati teljesítmény pedig megfelelően lecsökken. Ezután jön működésbe a 12 megszakító, amely az így lecsökkent •— korlátozott — zárlati teljesítményt megszakítja. Miután a zárlatos hálózatrész lekapcsolása így megtörtént, a ZKA a 16 megszakítót újból bekapcsolja és az ép hálózatrészben a normális üzem helyreáll. A találmány értelmében a zárlat korlátozása úgy is történhet, hogy, a ZKA valamelyik nagyfeszültségű távvezeték 18, 19 megszakítóját, vagy a 20 hosszanti sínbontó megszakítót, vagy a 21 sínáthidaló megszakítót működteti. Az utolsónak említett megoldás a 2. ábrán látható, amely szerint az I, ill. II transzformátor az I, ill. II gyűjtősínre dolgozik, amelyekhez az A ki-