144654. lajstromszámú szabadalom • Egyenáramú erősítő
144.654 3 radnak. Ennek a célnak elérése érdekében az áramkört olymódon képezzük ki, hogy a vezérlőrács és a katód, vagy az árnyékolórács és a katód közötti ies; ;ült c 'sgek értékében a tápfeszültségváltozás hatására bekövetkező változások aránya az áthatások arányával, ül. az áthatások reciprokjának arányával legyen egyenlő. A találmány szerinti erősítő egy kiviteli alakja az 1. ábrán van vázolva. A Vj első elektroncsőpár anódjai a V2 második elektroncsőpár rácsaival közvetlen össze vanna kötve, visszacsatolásra az R1; R 2 , R 3 , R4 ellenállásokból álló ötpólusú hálózat van alkalmazva amelyeknek pólusai X, A, B, 3, 4. A — pl. mérés céljából — erősítendő feszültséget az 1. és 2. pontok közé kapcsoljuk, a felerősített feszültséget pl. az M mutatós műszerrel érzékeltetjük. A stabilitás érdekében az R1; R 2 , R3, R4 ellenálások nagystabilitású huzalellenállások A nagy negatív visszacsatolás következtében az erősítés az elektroncső öregedése vagy cseréje miatt csak elhanyagolhatóan változik; továbbá a 3., 4. kimeneti pontokon a belső ellenállás olyan kicsi, hogy ha a kimeneten M mérőműszert kívánunk alkalmazni, nagyobb, pl. 1 mA fogyasztású, ezért stabilabb feléoítésű mutatós műszer alkalmazható. Az esetben, ha a mérés körülményei olyanok, hogy csak az 1. és 2. pontok feszültségkülönbsége van meghatározva, azonban ezeknek a pontoknak az erősítő tápáramköréhez viszonyított feszültségkülönbsége nincs meghatározva, hanem bizonyos határok közt szabadon választható, akkor valamelyik pl. a 2. pontot az erősítő hálózatába kapcsolt feszültségosztóhoz kötjük pl. a 2. ábrán látható módon. Hasonlóan épül fel a 3. ábrán látható kapcsolás, azzal a különbséggel, hogy a kimenő jelet a második fokozatot alkotó elektroncsőpár katódáramköréből vesszük, a visszacsatolandó áramkör pedig ennek megfelelően. a Vi cső rácsköréhez csatlakozik. A nagy negatív visszacsatolás, valamint az a körülmény, hogy a 3., 4. kimeneti pontok a V2 cső katódjairöl vannak táplálva, kis belső ellenállást eredményez; ez pedig az esetben, ha a kimeneten egy M mérőműszert kívánunk alkalmazni, azzal az előnnyel jár, hogy nagyobb pl. 1 mA fogyasztású mutatós műszert alkalmazhatunk. Az alkalmazott csőpéldánytól való függés adott típuson belül elhanyagolható. A stabilitás érdekében az R1; R 2 , R3 , R 4 ellenállások nagystabilitású huzalellenállások. Mindkét hálózat megoldható kettőnél több fokozatban, valamint triódák helyett pentódákkal is, mely esetben a segédrács táplálása közvetlen a tápfeszültségről, illetve feszültségosztón, vagy előtétellenálláson keresztül történhet. A nullázás a 4. ábrán bemutatott módon a rácskörben, vagy az 5. ábrán bemutatott módon a segédrácskörben történhet a P potenciométer megfelelő beállításával. A kimenő 3., 4. kapcsokon előálló jelfeszültség nemcsak mérőműszerhez, hanem bármilyen további alkalmas berendezéshez csatlakoztatható. A nullázás következtében, mindaddig, amíg a nullázott állapot meg nem változik, az R1; R 2 , R 3 és R 4 ellenállások olyan feszültségviszonyokat mutatnak, mintha a 3. és 4. pontok rövidre volnának zárva. Ha ez a négy ellenállás a 7. ábra szerint kapcsolva kiegyensúlyozott hidat alkot, vagyis A. és B. pontok egyenlő potenciáluak, akkor az A, B pontok közt a négy ellenállásból álló hálózatnak az 1. és a 3. ábra szerinti berendezésben való alkalmazása esetén is zérus feszültségkííönbség uralkodik, feltéve, hogy a 3. és 4. pontok között a feszültségkülönbséget pl. nullázással megszüntettük. Ha pl. a tápfeszültség megváltozása miatt a 3. és 4. pontok feszültsége olymódon változik, hogy a különbségük továbbra is zérus marad, akkor az A, B pontok közti feszültségkülönbség is zérus marad. Ez a körülmény a nullstabilitás szempontjából nagyon kedvező. Ha az ellenállások hibája a hídegyensúly szempontjából nem hanyagolható el, akkor a hálózatot egy alkalmasan elhelyezett potencióméterrel egészítjük ki a 8. vagy a 9. ábra szerint. Potenciométer helyett több elágazással ellátott huzalellenállás, vagy úgynevezett „bilincs" ellenállás is alkalmazható. Ha egy elektroncső, pl. egy pentóda megfelelően kis anódárammal dolgozik, akkor az anódáramot kifejező la == S/Ug, + DUg2 / = SU g< + SDUg2 egyenletben a baloldalon álló la mennyiség elhanyagolhatóan kicsi a jobboldalon álló és az első rács negatív előjelű feszültsége miatt különbséget alkotó SUgi és SDUg-2 mennyiségekhez képest. Ekkor a viszonyokat közelítőleg Uíi + Düí2 = 0 egyenlettel jellemezhetjük és általában található olyan munkapont, amikor a fenti egyenlet a viszonyokat igen jó közelítéssel fejezi ki. A második rácsokat a Vla és Yyt, csöveknél pl. az 5. ábra szerint a tápfeszültségre' kapcsolt feszültségelosztóról tápláljuk, a nullázás a második rács áramkörében elhelyezett potencióméterrel történik, továbbá a nullázás alkalmával mindkét csőnél a fenti egyenlettel jellemzett állapotot állítjuk elő. Ebben az áramkörben zérus bemenő jel esetén a vezérlőrácsok feszültsége egymással egyenlő, ha tehát pl. a tápfeszültség megváltozik, a vezérlőrácsfeszültségek azonos mértékben változnak meg. Ha a segédrácsfeszültségeket oly feszültségosztóról vesszük, amely által szolgáltatott feszültségek arányát a segédrácsáram csak elhanyagolható mértékben módosíthatja, segédrács és katód között, akkor a nullázás által egyik és másik csőnél beállított feszültségek a tápfeszültségváltozás hatására olyan arányban változnak meg, mint amilyen arányban állnak ezek a feszültségek egymáshoz viszonyítva. Megfelelő méretezés ill. a munkapont megfelelő megválasztása esetén azonban a fenti egyenlet értelmében a segédrács és katód közötti feszültségek aránya nullázott állapotban a két (a, b) csőnél éppen annyi, mint az illető csövek áthatásai arányának reciprokja, azaz XJg2 (a) _ = Dt U? 2 (b). D« tehát a változás ellenére a DUg2 szorzatok azonos mértékben változnak. Fennál tehát a lehetőség az JJgi feszültségek ugyancsak azonos változásának kompenzálására. Csupán a munkapont alkalmas megválasztásán múlik, hogy ez a kompenzálás megfelelő legyen. A 6. ábra ennek a megoldásnak egy példáját mutatja. A Vla ésVis csövek katódja és segédrácsa ugyanannak a feszültségosztónak különböző pontjaihoz csatlakqzik. Az R1; R 2 , R3 és R 4 ellenállások áramkörében a
