144631. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szívreható glukozidák kinyerésére vizes ill. vizes alkoholos oldataikból

, Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.631. SZÁM 30. h. 1-8. OSZTÁLY - RI-176, ALAPSZÁM Eljárás szívreható glukozidák kinyerésére vizes, ill. vizes alkoholos oldataikból Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Bt., Budapest A bejelentő által megnevezett feltalálók: Uskert Andor kutató vegyész, Wolf Lajos gyógyszerész, bu­dapesti lakosok A bejelentés napja: 1956. július 18. Ismeretes, hogy a szívreható glukozidákat jelen­leg főként úgy nyerik ki ilyeneket tartalmazó nö­vényi részekből, hogy a friss, vagy szárított meg­őrölt növényi anyagot, esetleg vizes MgO péppel való összegyúrás után szerves oldószerekkel, pl. etil­acetáttal kivonatolják. Az oldószer elpárologtatása után visszamaradt anyag tartalmazza a glukozirié­kat. (Lásd a 126 943 és 130 209 számú magyar szaba­dalmi leírásokat.) Ismeretesek olyan kísérletek is, melyek során a megőrölt friss növényi részekből vizes áztatással (1. 265 056 sz. svájci szabadalmi leírást) vagy szárított növényi részekből vizes kivonatolással igyekeztek a hatóanyagot kinyerni. (King és Gisvold, Am. Pharm. Ass. XXXIX. 109. 1950.). E szerzők megállapították, hogy vi2es kivonatolással a Digitalis purpurea friss leveleinek őrleményéből a hatóanyag igen jó hatás­fokkal nyerhető ki. Hogy a vizes kivonatolás mind­máig mégsem terjedt el az ipari gyakorlatban, an­nak az az oka, hogy a glukozidákat igen kis kon­centrációban tartalmazó, aránylag nagytömegű vi­zes oldat további feldolgozására ezidőszerint nincs gazdaságos eljárás. Gisvold és King nátriumszulfá­tos telítés után történő tetrahidrofurános, Gisvold és Hopponen metil-izobutil-ketonos kivonatolása (Am. Pharm. Ass. XLI. 196. 1952.) csupán elméleti jelentőségű eljárásnak bizonyult. Ismeretes továbbá, hogy a tetraszaccharid cukor­láncot tartalmazó ú. n. primer Digitalis glukozidák, digitalis növényből (110 163 sz. magyar szabadalmi leírás) vagy bizonyos gombaféleségekből (Helv. Chim. Acta XXXIV. 397 és 782. 1951.) nyerhető en­zimpreparátumok segítségével átalakíthatók sze­kunder típusú trisaccharid cukorláncot tartalmazó, fiziológiásán szintén specifikus hatással rendelkező ú. n. szekunder glukozidákká. Az átalakítás mind­két esetben híg vizes-alkoholos közegben megy végbe, úgy, hogy az enzim hatására a primerve­gyület bizonyos hányada szekunder típusú vegyü­letté bomlik le. A keletkezett szekundervegyület a vizes oldatból aránylag könnyen eltávolítható az irodalomban ajánltot kloroformos kivonatolással, nem volt megoldva azonban az át nem alakult pri­mer glukozidok gazdaságos visszanyerésének kér­dése, márpedig ez a körülmény az ilyen átalakítá­sok ipari felhasználhatósága szempontjából döntő tényező. Kísérleteink során azt találtuk, hogy alifás, aro­más és hidroaromás szénhidrogének, vagy ezek olyan oxigénmentes, főleg halogén és alkilszárma­zékai, melyek a szívrehatő glukozidákat egyáltalán nem oldják, 3-nál nagyobb szénatomszámú alifás, vagy aliciklusos alkoholokkal elegyítve olyan sze­lektív oldószerelegyeket alkotnak, melyek segítsé­gével a szívreható glukozidák kivonatolása vizes-, vagy vizes-alkoholós közegből az eddig ismert eljá­rásokat messze meghaladó hatásfokkal gazdaságo­san oldható meg. Az oldószerelegy szénhidrogén alkotója célsze­rűen benzol, vagy annak alkilezett, esetleg halogé­nezett származéka, mint pl. toluol, klórbenzol, stb., vagy petroléter, ciklohexan stb., alkoholkomponense előnyösen izo-, ill. n-butanol, amilalkohol, cikl&­hexanol stb. A szénhidrogén-alkohol súlyarány célszerűen 1 : 20—1 :3 között választandó meg elő­kísérletek alapján aszerint, hogy milyen oldószer rékből állítjuk össze a fenti oldószer elegyet. Pl. benzol -f- n-butanol oldószerelegy esetén a súly­arány célszerűen 1 : 4, petroléter + n-butanol ese­tén célszerűen 5 : 95. A találmány szerint nyert oldószeres kivonatok további feldolgozása önmagában ismeretes módon történik. Így pl. az enzimes digitoxin-előállítás so­rán a fermentációs léből a találmány szerint vissza­nyerhető purpureaglukozida —A az oldószeres ki­vonat egyszerű szárazra párolása után olyan tiszta­ságban áll rendelkezésre, hogy újabb enzimes bon­tásra minden további tisztítás nélkül felhasználható. A digitalis levélből nyert vizes kivonat feldolgozása során az oldószeres kivonat száraz maradékát meg­felelő zsírtalanító szerrel, pl. éterrel átkeverve és le­szűrve világoszöld amorf port kapunk. Ebből híg al-

Next

/
Thumbnails
Contents