144631. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szívreható glukozidák kinyerésére vizes ill. vizes alkoholos oldataikból

, Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.631. SZÁM 30. h. 1-8. OSZTÁLY - RI-176, ALAPSZÁM Eljárás szívreható glukozidák kinyerésére vizes, ill. vizes alkoholos oldataikból Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Bt., Budapest A bejelentő által megnevezett feltalálók: Uskert Andor kutató vegyész, Wolf Lajos gyógyszerész, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1956. július 18. Ismeretes, hogy a szívreható glukozidákat jelenleg főként úgy nyerik ki ilyeneket tartalmazó növényi részekből, hogy a friss, vagy szárított megőrölt növényi anyagot, esetleg vizes MgO péppel való összegyúrás után szerves oldószerekkel, pl. etilacetáttal kivonatolják. Az oldószer elpárologtatása után visszamaradt anyag tartalmazza a glukoziriékat. (Lásd a 126 943 és 130 209 számú magyar szabadalmi leírásokat.) Ismeretesek olyan kísérletek is, melyek során a megőrölt friss növényi részekből vizes áztatással (1. 265 056 sz. svájci szabadalmi leírást) vagy szárított növényi részekből vizes kivonatolással igyekeztek a hatóanyagot kinyerni. (King és Gisvold, Am. Pharm. Ass. XXXIX. 109. 1950.). E szerzők megállapították, hogy vi2es kivonatolással a Digitalis purpurea friss leveleinek őrleményéből a hatóanyag igen jó hatásfokkal nyerhető ki. Hogy a vizes kivonatolás mindmáig mégsem terjedt el az ipari gyakorlatban, annak az az oka, hogy a glukozidákat igen kis koncentrációban tartalmazó, aránylag nagytömegű vizes oldat további feldolgozására ezidőszerint nincs gazdaságos eljárás. Gisvold és King nátriumszulfátos telítés után történő tetrahidrofurános, Gisvold és Hopponen metil-izobutil-ketonos kivonatolása (Am. Pharm. Ass. XLI. 196. 1952.) csupán elméleti jelentőségű eljárásnak bizonyult. Ismeretes továbbá, hogy a tetraszaccharid cukorláncot tartalmazó ú. n. primer Digitalis glukozidák, digitalis növényből (110 163 sz. magyar szabadalmi leírás) vagy bizonyos gombaféleségekből (Helv. Chim. Acta XXXIV. 397 és 782. 1951.) nyerhető enzimpreparátumok segítségével átalakíthatók szekunder típusú trisaccharid cukorláncot tartalmazó, fiziológiásán szintén specifikus hatással rendelkező ú. n. szekunder glukozidákká. Az átalakítás mindkét esetben híg vizes-alkoholos közegben megy végbe, úgy, hogy az enzim hatására a primervegyület bizonyos hányada szekunder típusú vegyületté bomlik le. A keletkezett szekundervegyület a vizes oldatból aránylag könnyen eltávolítható az irodalomban ajánltot kloroformos kivonatolással, nem volt megoldva azonban az át nem alakult primer glukozidok gazdaságos visszanyerésének kérdése, márpedig ez a körülmény az ilyen átalakítások ipari felhasználhatósága szempontjából döntő tényező. Kísérleteink során azt találtuk, hogy alifás, aromás és hidroaromás szénhidrogének, vagy ezek olyan oxigénmentes, főleg halogén és alkilszármazékai, melyek a szívrehatő glukozidákat egyáltalán nem oldják, 3-nál nagyobb szénatomszámú alifás, vagy aliciklusos alkoholokkal elegyítve olyan szelektív oldószerelegyeket alkotnak, melyek segítségével a szívreható glukozidák kivonatolása vizes-, vagy vizes-alkoholós közegből az eddig ismert eljárásokat messze meghaladó hatásfokkal gazdaságosan oldható meg. Az oldószerelegy szénhidrogén alkotója célszerűen benzol, vagy annak alkilezett, esetleg halogénezett származéka, mint pl. toluol, klórbenzol, stb., vagy petroléter, ciklohexan stb., alkoholkomponense előnyösen izo-, ill. n-butanol, amilalkohol, cikl&hexanol stb. A szénhidrogén-alkohol súlyarány célszerűen 1 : 20—1 :3 között választandó meg előkísérletek alapján aszerint, hogy milyen oldószer rékből állítjuk össze a fenti oldószer elegyet. Pl. benzol -f- n-butanol oldószerelegy esetén a súlyarány célszerűen 1 : 4, petroléter + n-butanol esetén célszerűen 5 : 95. A találmány szerint nyert oldószeres kivonatok további feldolgozása önmagában ismeretes módon történik. Így pl. az enzimes digitoxin-előállítás során a fermentációs léből a találmány szerint visszanyerhető purpureaglukozida —A az oldószeres kivonat egyszerű szárazra párolása után olyan tisztaságban áll rendelkezésre, hogy újabb enzimes bontásra minden további tisztítás nélkül felhasználható. A digitalis levélből nyert vizes kivonat feldolgozása során az oldószeres kivonat száraz maradékát megfelelő zsírtalanító szerrel, pl. éterrel átkeverve és leszűrve világoszöld amorf port kapunk. Ebből híg al-