144629. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kapcsolt kopolimérek előállítására
144.629 3 2. példa: Tiszta polivinüklorid-akrilnitril Az 1. példában megadott módon besugárzott polivinilkloridlemezt, melynek méretei 45 X 4 mm2 és súlya 0,0925 g volt, vákuumban 5 cm3 tiszta akrilnitrilt tartalmazó ampullába zártunk. Az ampullát 5 óráig 130—140°-on és 20 óráig 100—110°-on hevítettük. A hevítés kezdetén a minta világosabb színű volt, mint eredetileg, míg a hevítés végén erősen megbarnult. A minta végső mérete 59 X 4 mm2 és súlya 0,1396 g volt. Igen csekély mennyiségű poliakrilnitril képződött. 3. példa: Akrilamid vizes polisztirol oldata 0,0811 g súlyú, előzőleg 10 megaröntgen egységnyi y-sugárral > besugárzott polisztrol-filmet vákuumban, akrilamid 20 súly %-os vizes oldatát tartalmazó ampullába vittük be. Az ampullák 21 / 2 óráig 130—140°-on hevítettük. A polisztrol-film a hevítés kezdetétől fogva kezdeti térfogatának kb. V5 -ére zsugorodott és fehéres színű lett. Ugyanakkor az akrilamid-oldat nagyon viszkózus lett. A minta végső súlya 0,1238 g volt. Felülete forró vízben íelpuffadt és igen kemény, számszerű massza keletkezett. 4. példa: Polisztirol-akrünitril vizes oldata 0,077 g súlyú polisztirolfilmet, amely előzőleg 10 mega röntgenegységnyi y besugárzásnak volt alávetve, akrilnitrilnek 15 súly-%-os vizes oldatát tartalmazó ampullába vittük be. Az ampullát, kigázosítás után, vákuumban lezártuk, 24 óráig 100— 110°-on, majd további 24 óráig 150°-on hevítettük. A film a hevítés folyamán összezsugorodott és több helyen elszakadt. Igen kis mennyiségű poliakrilnitril képződött. A mintát, melynek végső súlya 0,1055 g volt, hidegben toluollal kezeltük. Többszörös öblögetés után a touloulban szilárd reziduum marad oldatlanul. A reziduum súlya p = 0,0584 g volt. 5. példa: Polietilén-akrHamid vizes oldatban 108 X 28 mm2 méretű és 0,1542 g súlyú polietilén filmet, melyet előzőleg Saclay-féle máglya besugárzó készülékkel 9,9 .10" neutron-cm2 egységnyi összfluxussal besugároztunk, akrilamidnek 50%-os vizes oldatát tartalmazó ampullában helyeztünk el. Az ampullát vákuumban lezártuk. Szobahőmérsékleten a film eleinte felduzzadt, majd néhány óra múlva helyenként fehéres lett. Az akril-amid-oldat, poliakrilamid képződése folytán, vizkózussá vált. 72 óra elteltével az ampullában levő film tömör maszszát alkotott. Az ampullából kivett filmet forró vízben megmostuk és kiterítettük. Szárítás után a film súlya 1,9015 g és 170X30mm2 volt. Vízbe mártva, a filmfelület felduzzadt és közönséges tintával festhető volt. 6. példa: Poliamid (nylon)-akrilnitril 10 cm hosszú, 1 mm átmérőjű és 0,097 g súlyú nylonfonalat, amelyet előzőleg 4,2X1018 neutron/ cm2 egységnyi összfluxusnyi máglya besugárzásnak vetettünk alá, 5 cm3 akrilnitrilt tartalmazó ampullában helyeztünk el. Az ampullát vákuumban lezártuk. Azután 2V2 óráig 70°-on hevítettük. Hirtelen akrilnitril-csapadék keletkezett, holott szobahőmérsékleten semmi sem volt észlelhető. 140°-on a reakció újból megindult. Ezen a hőmérsékleten a reakciót 3 óráig folytattuk. A fonal, amely akrilnitrilben nem duzzadt fel, a kísérlet végén átlátszó volt. Hossza 10,5 cm és súlya vákuumban való szárítás után 0,105 g volt. E kísérlet során 0,015 g poralakú poliakrilnitrilt kaptunk. 7. példa: Glikol-akrilnitril oolitereftálát 30X8 mm2 méretű és 0,282 g súlyú glikol-politereftalátlemezt 4,2 1018 neutron/cm 2 összfluxusnyi máglya besugárzásnak vetettünk alá, azután 5 cm3 akrilnitrilt tartalmazó ampullába helyeztük. Az ampullát vákuumban lezártuk. Szobahőmérsékleten poliakrilnitril képződését és a lemez felületének és vastagságának növekedését észleltük. 18 óra elteltével az ampullát 2 óráig 110°-on és 1 óráig 130°—140°-on hevítettük. A reakció a hőmérséklet minden növekedésénél újból megindult és a képződött poliakrilnitril mennyisége a legnagyobb hőmérsékleten volt a legnagyobb. A kísérlet végén a lemez súlya 0,29 g és felülete 34X9 mm3 volt. A lemez hajlékonysága a kísérlet folyamán csökkent. 8. példa: Cellulózacetát. Akrilamid vizes oldata 0,138 g súlyú és 45X12 mm2 méretű cellulózacetát-filmet 5,5X18 neutron/mm 2 összfluxusú máglyabesugárzásnak vetünk alá. A besugárzott filmet akrilamidnek 47,5 súlyszázalékos vizes oldatát tartalmazó ampullába helyeztük. Az ampullát vákuumban lezártuk. A kigázosítás folyamán erős gázfejlődés lépett fel, a film körüli habképződéssel, a film eltörött. Az akrilamid polimerizációja már az ampulla lezárása előtt lépett fel. Vákuumban a film mindinkább áttetsző lett és felduzzadt. Szobahőmérsékleten (15—20°) 16 óráig történő pihentetés után, a film masszává tömörült. Vízbemártáskor a massza felületileg igen erősen felduzzadt. Azokat a filmdarabokat, melyeknek felülete tetemesen megnövekedett, a felduzzadt poliakrilamidmasszától elkülönítettük és megszárítottuk. Súlyuk 0,962 g, azaz az eredeti súlynak hétszerese volt. 9. példa: Metil-metakrilat. Aktilamid vizes oldata 0,623 g súlyú és 59X6,5 mm2 méretű, előzőleg 5,5Xl018 neutron/cm 2 összfluxusú máglya besugárzásnak kitett lemezt 5 cm2 47,5 súlyszázalék akrilamidot tartalmazó ampullába helyeztünk. Az ampullát vákuumban lezártuk. A lemez eltörött és a szilárdanyagból gázbuborékok szabadultak fel. Hidegben az akrilamidnak polimerizációját egyáltalán
