144595. lajstromszámú szabadalom • Szikrafogó mozdony- vagy lokomobilkazánok kéményéhez

Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HTVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.595. SZÁM 24. g. OSZTÁLY — GI—83. ALAPSZÁM Szikrafogó, mozdony- vagy lokomobilkazánok kéményéhez Dr. techn. Giesl—Gieslingen Adolph mérnök, Wien A bejelentés napja: 1957. április 26. Ausztriai elsőbsége: 1956. május 5. A találmány szikrafogó mozdony- vagy lokomo­bilkazánoknak, vagyis olyan kazánoknak kéményé­hez, amelyekbon az égési gázokat — rendszerint fúvóknak nevezett — sugárejektorok vagy turbó­ventillátorok továbbítják. Ilyen kazánoknál, különösen az üzem nagyfokú erőltetésekor vagy fiatalabb szénfajták tüzelésekor, igen hatásos szikragátló berendezésekre van szük­ség, hogy a kazán környékén tűz keletkezését meg­akadályozzák. A technika állása jelenleg ezen a té­ren nem kielégítő és így a mozdonyokból vagy lo­komobilokból tovaszálló szikrák okozta tüzek elég gyakoriak. A sokféle szikrafogó között olyanok is ismerete­sek, amelyeknél a kéményben sík vagy más alakú szitát helyeznek el, pl. felfelé és kifelé emelkedő felülettel, melyen a gázoknak a szabadba vezető út­jukon át kell haladniok. Az ilyenfajta sziták igen gyorsan eltömődnek és nagy áramlási ellenállást alkotnak, amennyiben szemnagyságuk akkora, hogy a gyújtóképes szikrák távozását meggátolja. Kifogástalan üzem csak akkor lehetséges, ha a szemnagyság mintegy 3—4 mm vagy még több, ek­kor azonban a tűzveszély ellen már nincs elegendő biztonság. A találmány célja a gyújtóképes szikrák kibo­csátásának tökéletes meggátlása túlnagy áramlási ellenállások nélkül, szűkszemű szikrafogó sziták alkalmazásával, ezek üzem alatti eltömődésének ve­szélye nélkül. E célt a találmány szerint úgy érjük el, hogy ovális keresztmetszetű kéménnyel kapcso­latban tetőszerűen lefelé irányuló oromzattal kiala­kított szitafelületet alkalmazunk, mely a kémény torkolatának szélével a gyújtóképes szikrák elve­zetésére való rést képez. Utóbbi a kémény külső oldalán gyűjtőtérbe torkollik, mimellett a szita­felület a kéményt az áramlás irányában, valamint a gyűjtőteret a külső légkörtől teljesen elzárja. Gyűjtőteres szikrafogók már eddig is ismeretesek voltak, azonban a gyűjtőtérfalak felső részét eddig a gyújtóképes szikrák ütközéses feldarabolására használtak és a felaprított szikrák egy szabad nyí­láson át felfelé távozhattak. Ez az aprítóhatás a gyakorlatban megbízhatatlannak bizonyult és így a tűzveszélyt nem lehetett biztonsággal elkerülni. Ezzel szemben a találmány szerinti szikrafogónál a ferdén felfelé és kifelé hajló szitafelület azokat a gyújtóképes szikrákat, amelyek mérete a szita szemnagyságát meghaladja, a szitafelület és a ké­ményperem közti átvezetőrés felé irányítja, úgy­hogy azok a gyűjtőtérbe jutnak. Utóbbiból a per­nyét alkalmas időpontban, pl. a menet vagy az üzemidő végén eltávolíthatjuk, vagy pedig a talál­mány egyik változata szerint a gyűjtőtér lefelé a kazán füstkamrájával' állhat kapcsolatban, melybe ekkor a gyújtóképes szikrák visszaesnek. Az utóbbi esetben az említett rés és a füstkamra között a ké­ményen átáramló gázkeverék egy része cirkulál és a gyújtóképes szikrák további felaprításáról gon­doskodik. A szikrák ily módon ismételt köráram­lás után oly kicsinyekké válnak, hogy a szitasze­meken át a szabadba távoznak, amennyiben nem maradtak a füstkamra fenekén. A kitűzött cél szempontjából legkedvezőbb körfolyampálya léte­sítésére a találmány szerint • a gyűjtőteret a füst­kamrával összekötő csatornába terelőfelületeket ik­tatunk, melyek a gyújtóképes szikrákat a füstkam­rának a főgázáramon kívül fekvő oldalsó övezetei­be irányítják. Kitűnt, hogy szabad terepen, főleg barnaszén­tüzelés esetén, a tűzveszély biztos elkerülésére nem szabad 2X2 mm-nél nagyobb szembőséget megengedni. Az eddig ismert berendezéseknél azon­ban jóval nagyobb szemnagyságot kellett alkal­mazni, hogy a szita túlgyorsan el ne tömődjék. A találmány szerinti szikrafogónál 'módunkban áll még 2X2 mm alatti szemnagyságokat is használni és a szitákat általában nem szükséges üzem köz­ben külön tisztítani. Ami a tetőszerű szitafelület hajlásszögét illeti, az ' a kémény tengelyétől mérve legfeljebb 60°, elő­nyösen 30°—45°. A kopásnak különösen kitett oro­méi védelmére a tetőszerű szitafelület oromélén vagy ez előtt — a kéménybeli áramlás irányát te­kintve — ékalakú védőtestet helyezünk el. A rajz a találmány szerinti szikrafogó két kivi-

Next

/
Thumbnails
Contents