144575. lajstromszámú szabadalom • Villamos állítómű, főleg vasúti létesítményekhez
Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.575. SZÁM 20. i. 24—29. OSZTÁLY — TE—146. ALAPSZÁM Villamos állítómű, főleg vasúti létesítményekhez Société Technique pour l'Industrie Nouvelle S. A. STIN cég Vevey-ben A bejelentés napja: 1957. április 9. Svájci elsőbbsége: 1956. május 8. Villamos állítóművekben kapcsolási folyamatok kivitelére oly kapcsolási elrendezések váltak ismeretessé, melyek a vágánytervhez hasonló és a szükséges kapcsolóelemeket tartalmazó villamos hálózatókból állanak. Javasolták továbbá kapcsolási elrendezéseknek legalább két, ilyenfajta — rácsnak is nevezett — hálózatból való felépítését, ahol is a kapcsolóelemek legalább részben, a hálózatok között fekszenek (L. pl. a 142 638 számú szabadalmi leírást). Ezekben a hálózatokban kapcsolóeszközökként relékontaktusok vannak, melyek a váltók és az egyéb létesítményrészek helyzetéhez képest, az illető hálózatokban áramköröket létesítenek. Mivel bizonyos létesítményrészek, főleg a váltók, legalább részben, még nem foglalják el azt a helyzetet, mely a választott vágányútnak felel meg, előbb az áramköröket kell felépíteni. Ez lehetséges, ha erre a célra a vágányút kezdő- és végpontjának megfelelő hálózati pcntokat használjuk.fel. Ha a két hálózat közül az egyiket a vágányút kezdőpontjából, a másikat annak végpontjából olymódon helyezzük feszültség alá, hogy a pontokból kisugárzó valamenynyi vezetékszakasz kap feszültséget, akkor a kívánt vágányútként az adódik, mely mindkét hálózatban az egymásnak megfelelő pontokban feszültséget kap. Ez az állapot az egyik hálózat pontjai és a másik hálózat megfelelő pontjai között fekvő kapcsolószrvekkel mutatható ki. A találmány villamos állítóműre vonatkozik, főleg vasúti létesítményekhez, melynél a létesítményrészek vezérléséhez való kapcsolásokat oly villamos hálózatok alkotják, melyek a vágányterv egy-egy képmásának felelnek meg, aholis két hálózat egymáshoz tartozó pontjai között a két hálózatban uralkodó villamos állapot kimutatására való eszközök vannak. A találmány szerinti állítóművet az jellemzi, hogy az azonos létesítményrészeknek megfelelő hálózati pontokban legalább két csatlakozást feltüntető elektronikus kapcsolóelemek vannak. E kapcsolóelemek határozzák meg az áramirányt illetve feszültséget a csatlakozó vezetékszakaszokban. A kapcsolóelemek vagy villamos szelepek, mint felületi egyenirányítók, kristálydiódák jstb. vagy tranzisztorok és hideg vagy fűtött katódcsövek. Kettőnél több csatlakozásos vagy elektródás kapcsolóelemek alkalmazása lehetővé teszi az áramok illetve feszültségek tökéletes vezérlését. A két hálózatrészben uralkodó villamos állapot kimutatására való eszközök vagy relék vagy elektronikus természetűek lehetnek, mimellett az eszközök vagy áramra vagy feszültségre érzékenyek. Elektronikus szelepek és kimutatóeszközökként, mint a kapcsolóelemeknél felületi egyenirányítók, kristálydiódák, tranzisztorok vagy pedig hideg vagy fűtött katódás csövet találnak alkalmazást, mimellett mind a csöveknek, mind az egyéb eszközöknek két vagy több csatlakozása illetve elektródája lehet. A rajz 1—6. ábrái példaképpeni kiviteli alakot szemléltetnek. Az 1. ábra olyan vágány terv et szemléltet, melynél a két At és A2 véggel szemben a Blt B 2 és B 3 végek állnak. A meglévő Wl5 W 2 és W 3 váltóknak megfelelően Aj-bői valamennyi B1; B 2 vagy B 3 vég elérhető, míg az A2 -ből csupán a B 3 vég érhető el. Viszont Bi-ből éppen úgy, mint B2 -ből, csak A x érhető el, míg B3 -ból vagy Aj-et vagy A 2 -t érjük el. Az említett cél elérésére tehát pl. ha At-ből A2 be óhajtunk jutni, egy a vágánytervhez hasonló külsejű hálózatban valamennyi hálózatrészt, az A2 vezetékszakasz kivételével, feszültség alá kell helyeznünk, míg egy másik hálózatban B3 -ból kiindulva, az A2 felé menő vezetékszakasz, valamint a harántösszekötéseket Aj-ig kell feszültség alá helyezni, de nem a Bi vagy B2 vezetékszakaszokat. A 2. és 3. ábrák az 1. ábra szerinti vágánytervnek megfelelő két kiviteli példát szemléltetnek. Emellett a 2. ábra szerinti példában feltételeztük, hogy az A pontokat pozitív, a B pontokat negatív feszültség alá helyezzük. .Elektronikus kapcsolóelemként 11 szelepeket iktattunk a váltóknak megfelelő, ama hálózati pontokba, melyekben áramok különböző irányokból összefolynak. Az A rácsban ez csupán az A3 váltónak ama pontja, melyben egyrészt a 11 szelepek meggátolják a feszültség-
