144563. lajstromszámú szabadalom • Kétkamrás egyanódos áramirányító
Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.563. SZÁM 21. f. 82-87. OSZTÁLY - HO—171. ALAPSZÁM Kétkamrás egyanódos áramirányító A Magyar Állam, mint a feltaláló, Hoszpodár L ászló és Hoszpodár Sándor jogutódja A bele jelentés napja: 1950. december 5. Ismeretesek azok a számos előnyök, amelyekkel az egyanódos áramirányítók a többanódosakkal szemben rendelkeznek. Ilyenek, hogy kevesebb anyag felhasználásával állíthatók elő, hibásodás esetén hosszú üzemszünet nélkül cserélhetők, 1—2 típussal minden szükséglet kielégíthető. A külön edényben helyetfoglaló anódok között visszagyújtás ugyan nem léphet fel, azonban az áram visszafordulás fellépése, vagyis a szelephatás megszűnése elég gyakori hiba. Ezen különféle berendezésekkel (ívterelők, íygátak) igyekeztek segíteni, de ezek a megoldások nem kielégítőek. Az említett hiba oka — a legújabb vizsgálatok alapján — a gőzáramlási zavarokban található meg, amelyek az anódok begyulladása és kialvása következtében fellépő és az anódtérben lefolyó iontorlódásból, kavarodásból erednek, ami egyúttal a cirkuláció hiányának is az eredménye. Ugyanis már régebben megállapították (ETZ 1929. H. 30.), hogy egy semleges és az anód mellett elhaladó egyirányú higanygőz, áramlásnak a visszáram kifejlődésére — tehát az áram visszafordulására '•— erősen csökkentő hatása van, Ha tehát a gőzáramlás folyamatossá és egyirányúvá tehető, akkor ez a hiba — ti. az áramvisszafordulás — elkerülhető és ezenkívül az anód a katódhoz: közelebb helyezhető, ami az í vésésnek: kb. 14—16 V-ra való leszállítását teszi lehetővé, ami a gazdaságosságot és az üzembiztonságot nagymértékben növeli. Jelen találmány szerint azt úgy érjük el, hogy az áramirányító belső terét két részre — kamrára — osztjuk a (4) kettősfalú hengerrel, amely által egy ionizációs (5) és égy kondenzációs (6) tér keletkezik. A kettősfalu henger a két tér közötti hőmérsékletkülönbség fenntartását célozza. A két tér csak a választóhenger felső részénél közlekedik egymással. A kondenzációs tér ki van bővítve és felülete hullámosítással meg van növelve, hogy az alkalmazott léghűtés hatásosabb legyen. A mellékelt rajz szerinti példaképpeni megoldásban 1 anód, 2 ívgát, 3 egyetlen segédanód, 4 a választó kettősfalú henger, 5 az ionizációs és kondenzációs teret összekötő rés, 6 kondenzációs tér, 7 ionizációs tér, 8 kvarcgyűrű, 9 gyújtórés, 10 gyújtás áramibevezetője, 11 segédanódvégződés, 12 hűtőventillátor, 13 árambevezetők szigetelése (zománcozás), 14 katödesatlakozás;, 15 anódvégződés, 16 szivattyúcsonk, 17 nyílások a higanynak a katódhoz való átfolyására a higanynívó alatt. A gyújtásra és segédívfenntartásra a HO—77 bejelentésünkben leírt megoldást alkalmazzuk. Ilymódon tehát ennek az áramirányítónak mindössze két árambevezetője van. A rajzon látható AB metszet a kondenzációs tér hullámosított hűtőfelületét mutatja. Szaggatott vonalakkal van ábrázolva az: elektronok útja az anódhoz, valamint a higanygőz útja a résen át a kondenzációs térbe. A kondenzációs tér szívóhatást gyakorol a megnövekedett hűtés következtében az ionizációs térre az összekötő résen át, amely hatás a cirkulációt fokozza és így a fölöslegesen képződött higanygőzök gyors lecsapódását és a katódhoz való visszafolyását biztosítja a kvarccső alján a higanynívó alatt levő nyílásokon át. Ezáltal egyirányú és gyors cirkuláció áll elő, mely az anód előtti maradékiónokat magával ragadja, a rekombinációt elősegíti és így a visszáram kialakulását, ill. növekedését megakadályozza. Szabadalmi igénypontok: 1. Kétkamrás egyanódos áramirányító azzal jellemezve, hogy belső tere egy henger vagy sokszög alakú idommal két kamrára, ionizációs és kondenzációs térre van elválasztva.
