144556. lajstromszámú szabadalom • Nyújtható csuklós szalag vagy karkötő

4 144.556 tudjanak kifejteni a 12 felső kengyelszár alsó felületére és a 12' alsó kengyelszár felső felületére a szalag oldalnézetén láthatóan "bizonyos szélességűeknek kell lenni, hogy képesek legyenek a kengyeleket a 2 és 4 tokokhoz képest lényegében függőleges helyzetben tartani, amikor a szalag tehermentesítve van és hogy visszavigyék a kengyelszárakat ebbe a függőleges helyzetbe, amikor a szalagot kinyújtott helyzetéből, mely utóbbi esetben a 12 és 12' kengyelszárak a 4. ábrán látható módon ferde helyzetet foglalnak el, elengedik. A 6 kengyelek legkisebb szélessége a 12 és 12' kengyelszárak szélességétől függ, illetve pontosabban a szalag tehermentesített helyzetében lényegében egymással párhuzamosan, egymás mellett fekvő kengyelpár együttes szélességétől hozzáadva ehhez két egymással érintkező 2 felső tok két szomszédos, az egyes 6 kengyelpárokat egymástól elválasztó 8 falának vastagságát. Amikor egy pár 12' alsó kengyelszárat egy 4 alsó tok egyik 14 nyitott végébe behelyeznek, ennek a két szárnak (karnak) célszerűen éppen csak olyan csekély játékkal kell abban hosszirányban illeszkedni, ami lehetővé teszi, hogy amikor a szalagot kinyújtják, egymáshoz képest elforduljanak. A 4 alsó tokon belüli 12' alsó karpárnak ellentétes 23 külső élei a szalag mindegyik hosszoldalán ekkor szorosan rá fognak feküdni a 10 oldalfalak belső felületére, míg a 12 felső karpár szomszédos 24 élei szorosan rajta fognak feküdni két szomszédos felső tok 8 oldalfalainak belső felületén. A 4 alsó tokban a két 9' alsó kengyelszárnak á 10 támasztó oldalfalak által létrehozott közeli szomszédságának együttes hatására és a 7 rugóknak a 9' kengyelszárakra gyakorolt nyomása következtében a 2 szomszédos felső tokok 8 oldalfalai egymással szorosan fognak érintkezni a szalag teljesen összehúzódott, azaz tehermentesített helyzetében és ennélfogva a szalag összes 2 felső láncszemeinek (tokjainak) 18 felső falai 25 díszített külső felülete lényegében folytonos, hézagoktól meg nem szakított felületet fog alkotni. A 4 alsó tokok kisebb szélessége és a szomszédos 4 tokok között keletkező 9 hézagok következtében nem áll fenn az a veszély sem, hogy a viselő karjának, vagy csuklójának bőrét, vagy hajszálait a 4 alsó tokok 26 alsó élei becsípjék. Ugyancsak a 9 hézagok következtében a szalag tehermentesített állapotában oly mértékben meghajlítható, hogy a 25 díszített felület lényegében akkor is törésmentes lesz, amikor a szalag vagy karkötő egy nagyon vékony csuklót vesz körül, annyira, hogy a 26 élek egymással érintkeznek. A találmánynak a 8—13. ábrákon bemutatott módosításánál —• mely ábrákon az azonos alkatrészeket ugyanazokkal a számokkal jelöljük, mint az 1—7. ábrákon — a6 összekötő kengyelek egyszerű U alakúak, hátrészükből derékszögben kinyúló egyenes 30 karokkal. A 6. ábrán szemléltetett befelé irányuló kiugrások, vagy barázdák helyett, melyek mögé a 7 rugók 21 külső végei kapcsolódhatnak, hogy a kengyelszárakat a felső és alsó végekben biztosítsák, mindegyik 32 felső tok 31 felső falának 33 külső meghosszabbításai vannak, melyek a 35 oldalfalak 34 külső élein túl nyúlnak. Miután a 7 rugókat minden egyes 32 felső és 4 alsó tokban elhelyezték és a felső és alsó tokok nyitott végeibe helyezett 30 kengyelszárakat a rugókarok 21 végei és a 32 tok 31 felső falának alsó felülete, továbbá a 4 tok alsó falának felső felülete közé elhelyezték, a 32 felső tokok 33 nyúlványai derékszögben lefelé hajlítják valamivel a 34 élek mögötti ponton, hogy az előbbiek átlapolják a nyitott végeket és zárófalakat alkossanak, de ugyanakkor 36 rést hagyjanak az egyes oldalfalak 34 külső éle és 33 zárófala között. Ezek a 36 rések lényegében a 6 kengyelek anyagának vastagságával egyenlő szélesek, vagy csak kis mértékben szélesebbek annál és a 6 kengyelek 11 hátrészének felső felét fogják befogadni. A 33 zárófalak ilymódon szorosan körülfogják a 11 hátrészek felső felét és megakadályozzák, hogy a kengyelek kicsússzanak a 32 és 4 tokokból. Ezeknek a nyelvszerű 33 zárófalaknak az a további jelentékeny előnyük is van, hogy a 6 kengyelek 11 hátrészei a szalagra felülről rátekintve többé nem lesznek láthatók és a díszített 25 felső felületnek külseje tetszetősebb és egyenletesebb lesz. Mint a 14—17. ábrák mutatják, ezt az előnyös tulajdonságot a találmány szerint még tovább lehet fokozni, ha a 37 alsó tokokat is ellátjuk kiugró meghosszabbításokkal, melyeket a 7 rugók és a 6 kengyelek behelyezése után felfelé hajlítunk úgy, hogy a 38 nyelvhez hasonló zárófalakat alkossák. Legalább is a szalag tehermentesített helyzetében a 32, illetve 37 felső és alsó tokok 33 és 38 zárófalai lényegében egymásra fognak feküdni és tökéletesén eltakarják a 6 kengyelek 11 hátrészeit s így ezek a szalagnak teljesen kinyújtott helyzetében is majdnem teljesen rejtve maradnak. A szalag külső hosszirányú élei ilymódon tehermentesített helyzetükben is teljesen zártak lesznek és a 32 és 37 felső és alsó láncszemek (tokok) a szalagnak még teljesen kinyújtott helyzetében is teljesen zártaknak fognak látszani és a 6 összekötő kengyelek többé nem lesznek láthatók. A találmánynak a 18—22. ábrákon szemléltetett további megvalósítási alakja szerint — mely ábrákon azokat az alkatrészeket, melyek lényegében azonosak az előző megvalósítási alakoknál alkalmazott alikatrészekkel, az előzőkkel azonos hivatkozási számokkal jelöltük; a 40 összekötő kengyelek már nem lapos anyagból készülnek, mint a korábban leírt megvalósítási alakoknál, hanem körkeresztmetszetű anyagból. Ezek a kengyelek — mint az különösen a 22. ábrán látható — ugyancsak U alakra vannak hajlítva és 41 hátrészből, 42 és 43 felső és alsó, lényegében vízszintes karokból (szárakból) és a 42 és 43 karokhoz derékszögben meghajlított 44 és 45 rövid és egymással ellentétes irányú kidudorodásokból állanak. Ha szükséges, a 44 és 45 kidudorodások csekély mértékben lefelé és vagy felfelé is hajlíthatok, úgy hogy a 40 hátrésszel 90°nál valamivel kisebb szöget zárjanak be, mint ez különösen a 18. ábrán látható. Amikor a 42 és 43 karokat a 7 rugókat magukban foglaló felső és alsó tokok nyitott végeibe és a 18, vagy 31 felső fal belső felülete, valamint a rugók 21 külső végei közé behelyezzük, a 44 és 45 kidudorodások 46, külső végei emelőként működve rátámaszkodnak a 7 rugókra úgy, hogy ez utóbbiak minden egyes 40 kengyelpár 41 hátrészét egymással ellentétes irányban igyekeznek elfordítani, hogy ilymódon a felső réteg 18 vagy 31 tokjait tehermentesített állapotban egymáshoz igyekezzenek húzni. A 40 kengyelek a felső és alsó tokokban pl. a rugókarok végeinek olymódon való hajlításával biz-