144556. lajstromszámú szabadalom • Nyújtható csuklós szalag vagy karkötő

2 144.556 ba nem ütköznek, miközben a felső láncszemek (tokok) díszített felső felületei lényegében állandóan érintkeznek egymással. Az összehúzódott szalag felső díszített felülete ilymódon még akkor is meg fogja tartani a szomszédos felső láncszemek (tokok) közötti házagok által meg nem szakított egységes külsejét, amikcr a szalag keresztirányban erősen meg van hajlítva, mint pl. abban az esetben, ha a szalagot vagy láncot egy fiatal leány, vagy gyermek viseli vékony csuklóján. Ez utóbbi értékes tulajdonsága a találmánynak, különösen abban az esetben, ha a szalagot ékszerként viselik, amikor szorosan, de kényelmesen és az egyes láncszemek (tokok) között jelentékeny feszültség nélkül fogja körül a kart, vagy csuklót. Még akkor is, ha karórakarkötőként, rugófeszültség ellen kinyújtva viselik a csuklón, a szalag díszített felső rétegének egyes láncszemei (tokjai) közötti hézagok fentemlített okokból aránylag kicsik és jelentékeny mértékben kisebbek lesznek, mint a találmányt megelőzően már ismert olyan kettős rétegű szalagok láncszemei (tokjai) között, melyekben mindkét réteg láncszemei azonos szélességűek voltak. A jelen találmány különböző módokon és különböző szerkezeti megoldásokkal valósítható meg. Így pl. minden egyes láncszem (tok) legalább egy olyan meghajlított lemezrugót foglalhat magában, melynek középső része, vagy csúcsa, hogy alapul szolgáljon, lelapított, vagy benyomott is lehet, a felső rétegek láncszemeinek (tokjainak) alsó oldalára, illetve az alsó réteg láncszemeinek (tokjainak) felső oldalára támaszkodhat, míg két karjának visszahajlított végei az összekötő kengyeleknek a láncszemekbe (tokokba) benyúló karjaira fejtik ki hatásukat és ilymódon rugalmasan ellene dolgoznak e kengyelszáraknak a tokokkal szembeni elfordulásának, amikor a szalagot kinyújtják, meghajlítják, vagy elcsavarják. Ezek a kengyelszárak, melyek a láncszemekbe (tokokba), lazán kapcsolódnak, aránylag szélesek és végeik közelében belső oldalukon előnyösen keresztirányú barázdájuk, vagy befelé hajlított részük van, melybe a lemezrugó végei bekapcsolódnak, hogy kellően helyzetükben tartsák, vagy központosítsák a lemezrugókat a láncszemekben (tokokban) és megakadályozzák, hogy az összekötő kengyelek, a láncszemek (tokok) nyitott végein kicsússzanak. A találmány további tárgya az U alakú összekötő tagokat pl. körkeresztmetszetű huzalból készült olyan kengyelként kialakítani, melynek két karja a rugó visszahajlított végeivel kapcsolódik és derékszögben, egymással ellentétes irányban van az illető láncszem (tok) középpontja felé meghajlítva és ilymódon olyan emelőkart alkot, mely a rugókra nyomást fejt ki és így azokat megfeszíti, amikor a szalagot kinyújtják. A találmány további tárgya olyan rugalmas szalag megvalósítása, melyben maguk az összekötő tagok rugalmasak és ilymódon feleslegessé teszik bármilyen további rugó elhelyezését a láncszemek belsejében. Ebből a célból az egyes rétegek egy-egy láncszeméhez (tokjához) tartozó két összekötő tagot a láncszemekbe (tokokba) benyúló derékszögű karokat összekötő rugalmas híd egyesíti. Amikor a szalagot kinyújtják, a szalag teljesen összehúzódott helyzetében egész felületével a felső réteg láncszemei (tokjai) felső oldalával érintkező összekötő tag szárai (karjai), egymással olyan szöget fognak alkotni, melynek a megfelelő felső, vagy alsó láncszem (tok) említett felső, illetve alsó oldalával érintkező csúcsát még a szalag nyújtott állapotában is rugalmas híd alkotja. Az összekötő tag szabad karjai azonban, melyek mindegyike másik rétegnek az első réteg láncszemeihez képest eltoltan elhelyezett két szomszédos láncszeme (tokja) egyikébe kapcsolódik, hegyes szöget zárnak be az összekötő kengyel hátrészével és szögletes hegyes meghajlított végben végződik, mely az alsó vagy felső réteg ezen többi láncszemei (tokjai) alsó, illetve felső oldalára támaszkodik. Amikor a szalagot kinyújtják, e két szabad kar belső hosszoldalai, melyek a szalag öszszehúzódott helyzetében egymással ellentétes irányba mutatnak, vagy egymással szöget zárnak be, e láncszemek (tokok) szomszédos haránt oldalaira fognak támaszkodni. A találmány további tárgya a kettős rétegű rugalmas szalag, vagy karkötő olyan típusának megvalósítása, melyben a láncszemek (tokok) felső rétege felső, vagy díszített oldalainak külső végei kis meghosszabbításokkal (kinyúlásokkal) vannak ellátva, melyeket miután az összekötő kengyeleket a láncszemek (tokok) nyitott végeibe behelyezték, lefelé hajlítanak, -hogy azok legalább a felső láncszemek (tokok) nyitott végeit lezáró végfalakat alkossanak és ilymódon a szalag egyébként nyitott hosszirányú oldalainak legalább felét összehúzódott helyzetben elfedjék és amelyek vagy önmagukban, vagy más eszközökkel együtt megakadályozzák, hogy az összekötő kengyelek a láncszemek (tokok) nyitott végein kiessenek. A találmány további tárgya a láncszemek (tokok) mindkét rétegének nyitott végeit az előbb leírt módon elfedni, vagyis a felső és az alsó láncszemek (tokok) egy-egy pár kis meghosszabbításának, vagy nyelvének le-, illetve felfelé hajlításával, hogy azok mindkét réteg láncszemei (tokjai) nyitott végeit és az azokban elhelyezkedő kengyeleket teljesen elfedjék, és biztosítsák a kengyeleket a láncszemekben (tokokban), az egész szalagnak különösen összehúzódott helyzetében teljesen zárt, egységes külsőt adva. Ezek előrebocsátása után a fentieket, valamint a jelen találmány további tárgyait, jellegzetességeit és előnyeit az alábbiakban a csatolt vázlatos rajzok alapján írjuk le részletesen. A rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti rugalmas szalag, vagy karóra-karkötő első megvalósítási alakjának egy része, részben metszetben, a szalag összehúzódott, illetve tehermentesített helyzetében; a 2. ábra ugyanennek a szalagnak felülnézete kinyújtott helyzetben, a 3. ábra a szalag hosszoldalának nézete, illetve részben metszete, az 1. ábrán látható helyzetnek megfelelően, a 4. ábra a szalag oldalnézete, erősen meghajlított és kinyújtott helyzetben, az 5. ábra az 1. ábra V—V vonala mentén vett keresztmetszet; a 6. ábra az első megvalósítási alaknál alkamazott különálló összekötő tag vagy kengyel távlati képe, míg a 7. ábra ugyancsak az első megvalósítási alaknál használt lemezrugó távlati képe. A 8. ábra a találmány második megvalósítási