144510. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás torzítások kompenzálás útján való mérésére

Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.510. SZÁM 21. a4

. 21-35. OSZTÁLY — BA-1056. ALAPSZÁM Kapcsolás torzítások kompenzálás útján való mérésére A Magyar Állam, mint dr. Barta István egyetemi tanár, Tarnay Kálmán tanársegéd és Ambrózy András tanársegéd, oki. elektromérnökök, budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1956. június 18. Elektroncsöves erősítőkben az anódkörben megjelenő jel a karakterisztikái görbültsége miatt nem pontos mása a rácsra adott vezérlő jelnek, torzítás lép fel. A hullámforma eltorzulása következtében az anódköri jel — szinuszos vezérlés esetén — nemcsak a vezérlő jel frekvenciájával megegyező frekvenciájú jelet, hanem annak harmonikusait is tartalmazza: I« (t) = Io + h cos cut + Í2 cos 2íot +"...= irj cos

ycot + A torzítás mértékéül a torzítási tényező szolgál, mely a harmónikusok effektív értékének és, a jel teljes effektív értékének százalékos aránya k = 100 +_ ii 14 + •• % A torzítási tényező mérése' általában úgy történik, hogy a jel teljes effektív értékét feszültségosztóval beállítják egy adott értékre1

, utána kiszűrik az alapharmónikust. A fennmaradó rész effektív értéke arányos lesz a torzítási tényezővel. E,z a mérési mód nem alkalmas olyan esetben, amikor egy meghatározott nagyságú torzítás elérését kell indikálni, ez a módszer csak lépésenként! megközelítést tesz lehetővé: beállítunk egy kivezérlést, a torzításmérő bemenőfeszültségét az előírt értékre állítjuk, majd kiszűrjük az alapot és leolvassuk a torzítási tényezőt. Ha ez a kívánt értéknél nagyobb, akkor a kivezérlést csökkentjük, ha pedig kisebb, akkor növeljük — majd ismét a torzításmérő bemenőfeszültségét beállítva és az alapharmónikust kiszűrve leolvassuk: a torzítási tényező nagyságát. A kívánt torzítási tényező eléréséig három-négy mérést kell végezni, ami a mérést igen lassúvá teszi. A mellékelt ábrán látható egy kompenzáló torzításmérő, mely ilyen jellegű mérésekhez használható. Működési elve a következő: az (1) vizsgálandó jelet a (2) csillapítóra és a (3) szűrőkörre vezetjük, melyeknek primer kapcsai párhuzamosan vannak kapcsolva. A (3) szűrőkör az alapharmónikust kiszűri, a (2) csillapító pedig a teljes jel nagyságát csökkenti le, úgy hogy annak effektív értéke a harmónikusok effektív értékével egyezzék meg. A szűrő utáni jelet, valamint a csillapító utáni jelet a (4) négyzetes karakterisztikájú összehasonlító áramkör után az (5) kompenzálást indikáló műszerre vezetjük. Ha a két feszültség effektív értéke azonos, akkor az (5) műszer nulla feszültséget indikál és a csillapítón leolvasható, hogy a teljes jelet milyen mértékben kellett lecsökkenteni ahhoz, hogy effektív értéke a harmónikusok effektív értékével megegyező legyen, azaz a torzítási tényező értékével megegyező csillapítás olvasható le a csillapítón. Szabadalmi igénypontok: 1. Kapcsolási torzítások kompenzálás útján való mérésére azzal jellemezve, hogy négyzetes karakterisztikájú egyenirányító segítségével végzi a kimenő jelek összehasonlítását, az alapharmónikust LRC elemekből álló szűrővel szűri ki. 2. Az 1. igénypontban leírt kapcsolás azzal jellemezve, hogy az alapharmónikust szelektív erősítő szűri ki. 3. Az 1. és 2. igénypontban leírt kapcsolások azzal jellemezve, hogy a kimenőjelek összehasonlítását négyzetes karakterisztikájú elektroncsöves áramkör végzi. 4. Az• 1. és 2. igénypontban leírt kapcsolás azzal jellemezve, hogy a kimenőjelek összehasonlítását bolométerhiddal eszközöljük. 5. Az 1. és 2. igénypontban leírt kapcsolás azzal jellemezve, hogy a kimenőjelek összehasonlítását termisztoros áramkör végzi. (1 rajz) A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó ígazgoiói. 1066. Terv Nyomda, 1958 Felelős vezető: Gajda László