144469. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műanyaghabok előállítására

Megjelent: 1958. november 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.469. SZÁM 39. c. OSZTÁLY — KO—957. ALAPSZÁM Eljárás műanyag habok előállítására A Magyar Állam, mint a bejelentő: Kovács Lajos budapesti lakos jogutódja A bejelentés napja: 1955. november 10. A műanyagok újabb ismert csoportját képezik a poliuretánok, melyek szabad hidroxil csoportokat tartalmazó poliészterek és di, tri, illetve poliizocia­nátok egymásra hatásával keletkeznek. A kapott termék nagy mechanikai szilárdságával és vegyi ellenállóképességével tűnik ki. A molekulanöveke­dés a hidroxilcsoportok és izocianát csoportok re­akciójánál melléktermék keletkezése nélkül játszó­dik le: RÍ—OH+OCN—R2~>R 1 —OOCNHR 2 . Víz jelenlétében az izocianát csoport széndioxid kelet­kezése közben reagál: H2 0 + OCN—R —> C0 2 + -f- H2 N—R. Ezt a reakciót poliuretán habok előállí­tásánál alkalmazzák. A poliuretán habok előállítása tehát a makromolekula kialakítása közben gáz­alakú terméket adó egyidejű reakció eredménye­ként történhet. A habosításhoz szükséges vizet a poliészterbe mechanikai úton, diszpergálással vi­szik be: A találmány szerinti eljárás alapját az képezi, hogy homogén fázisba vihető habosító komponenst kell alkalmazni egyenletesebb habszerkezet kiala­kítása és egyszerűbb gyártási metodika alkalmaz­hatósága céljából. Az irodalomból ismert, hogy a karbonsavak izocianátokkal széndioxid lehasadás mellett karbonsav- és karbonsav-anhidridek képzé­se mellett reagálnak: RiCOOH + OCN—R2 —>- R r — CO—NH—R2 + C0 2 . Az alacsonyabb karbonsavak erősen korrozív hatá­súak és nem oldódnak tökéletesen, a nagyobb szén­láncúak pedig lassan reagálnak s ezért habképzésre alkalmatlanok. A találmány értelmében erre a célra legjobban az oxikarbonsavak felelnek meg. A reakció gyors lefolyású, a szénsav lehasadás néhány percen belül kvantitatíve lejátszódik, míg a megfelelő alifás karbonsavak esetében ahhoz több óra is szükséges. A reakció teljesen homogén fá­zisban végezhető, tekintve, hogy az alifás oxikar­bonsavak a poliészterekben jól oldódnak. A szén­dioxid képződés a poliizocianátok bekeverése után igen gyorsan következik be, s a vizes módszerrel szemben aktivátor alkalmazása nem szükséges. To­vábbi előny, hogy a széndioxid termelő reakció a víz alkalmazásával bekövetkező lánczáródással el­lentétben egyben láncnövekedést, illetve a makro­molekulába történő beépülést is eredményez: HO—Rj—COOH + OCN—R2—NCO—•+• HO—(RiCO NH Ra—NH—COORj.)n—COOH+„H 2 0. A poliuretán hab előállításához olyan poliészter használható, melynek alkohol komponensei glikol, diglíkol, poliglikol, trimetilénglikol, 1—3 butilén­glikol, tetrametilénglikol, pentametilénglikol, he­xantriol, glicerin stb. lehetnek. Savkomponensként borostyánkősav, adipinsav, pimelinsav, azelainsav, szebacinsav, dekán etilén dikarbonsav, tereftálsav, ftálsavanhidrid stb. használható. A poliészter elő­állítása indifferens gázatmoszférában 140—200 C° fokon vagy aromás, illetve klórozott oldószer jelen­létében a reakcióvíz azeotróp keverék formájában való eltávolítása mellett történik. A keletkező poli­észterhez 35—120 hidroxilszám és 10 alatti savszám elérése után 40—90 C°-on keverjük hozzá az oxi­olefinkarbonsavat. Erfe a célra legelőnyösebben a ricinolsav felel meg. A ricinolsav a poliészterben tökéletesen oldódik és a bevitt mennyiséggel a ki­alakított műanyaghab porozitása, térfogatsúlya tág határok között variálható. Izocianát komponens­ként általában a legtöbb di és triizocianát, illetve ezek kis molekulasúlyú legalább két izocianát cso­portot tartalmazó kondenzációs termékei használ­hatók. Fontosabb izocianátok: l-metilbenzol-2,4-di­izocianát, hexametiléndiizocianát, l-klórfenilén-2,4-diizocianát, naftilén-,5-diizocianát, 2,7-difenil-szul­fon-diizocianát, difenil-4,4'-diizocianát, 1,3,5-tri­metilbenzol 2,4,6-triizocianát stb. A találmány tárgyát képező eljárással előállított poliuretánhabok keménysége, rugalmassága, tér­fogatsúlya a poliészterek felépítésével, a poliizocia­nát megválasztásával és mennyiségének változtatá­sával, valamint az oxiolenfinkarbonsav adagolásá­val tág határok között variálhatók. Az így előállí­tott termékek hő, hang és elektromos szigetelésre, háztartási és műszaki cikkek készítésére, szivacs­gumi pótlására stb. célokra kiválóan alkalmas. 1. Példa. 92.—• sr (1 mol) glicerin (vízmentes) 180.— sr (2 mol) tetrametilénglikol, 62.— sr (1 mol) etilénglikol, 438. sr (3 mol) adipinsavat nitrogén áramban 160 C fokon 4 órán át, majd 200 C°-on addig főzünk, míg savszáma 10 lesz. A reakció folyamán 40 sr víz ke­letkezik, melynek elvezetéséről gondoskodni kell. A víznyomok eltávolítása céljából a reakció végén vákuumot alkalmazunk. A kapott poliészter világos

Next

/
Thumbnails
Contents