144392. lajstromszámú szabadalom • Kapcsoló

Megjelent: ltíöti. november l-en ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.392. SZÁM 21. c. 28—53. OSZTÁLY - TE-138. ALAPSZÁM Kapcsoló TESLA, národni podnik (nemzeti vállalat) Praha—Hloubeün, (Csehszlovákia) A bejelentő által megnevezett feltaláló: Kreisinger Arnost, Suchdol (Prága mellett) A bejelentés napja: 1956, december 30. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1955. december 31. A találmány szerinti kapcsoló ,,U" alakra meghajlított, rugalmas érintkezőket alkalmaz. A találmány célja a lehető legjobb tulajdonságok elérése a kapcsoló méreteinek a lehető legkisebben való tartása mellett. Például szó lehet nagy kapcsolóáramteljesítményekről a kapcsoló saját vezetőinek legkisebb indukciója és kapacitása és nagy szigetelési ellenállás mellett. Ami a szerkezeti megoldást illeti, az előállítás és szerelés egyszerűségét, a színesfém megtakarítást és különböző kapcsolási lehetőségeket tartották szem előtt. A találmány szerinti kapcsoló különböző kiviteli alakokban — például mint kamrás kapcsoló —• használható. Hosszú ideig tartó üzemi kísérletek igazolták, hogy a működő alkatrészek kopása annyira csekély, hogy a találmány szerinti kapcsoló üzembiztossága rendkívül nagy. A csatolt rajzok a találmány néhány kiviteli példáját mutatják az alábbi ábrákon. 1. ábra a kapcsoló forgórésze, 2. ábra az 1. ábra szerinti forgórész felülnézete, 3. ábra az 1. ábrán látható forgórész nagyított léptékű metszete, 4. ábra a kapcsoló állórésze, 5. ábra a 4. ábra szerinti állórész felülnézete, 6. ábra a 4. ábrán látható állórész nagyított léptékű rajza, 7. ábra egy rugó axoriometrikus (távlati) képe a hajlítási síkok feltüntetésével, 8. ábra az érintkezők egymás közötti kapcsolódása, nagyított léptékű felülnézetben, 9. ábra a kapcsoló forgórésze az érintkezők egy további megoldásával (változatával), 10. ábra a 9. ábrának megfelelő felülnézet, 11. ábra a 9. ábra szerinti változat nagyított léptékű részletrajza, 12. ábra a találmány szerinti kapcsoló egy többszörös kiviteli alakja, elkülönítetten megrajzolt alkatrészeivel. Itt a leírás elején kívánunk utalni arra, hogy a találmány keretén belül az „állórész" és „forgórész" fogalmak és kifejezések kölcsönösen felcserélhetők egymással, amennyiben egyik adott kiviteli példában ismertetett állórész egy másik kivitelnél forgórész lehet — és fordítva is: egy forgórészként leírt alkatrész állórészként is használható. Az adott példában tehát egy olyan 1 forgórészt alkalmaznak, amely egy készlet, szilárdan belehelyezett 2 érintkezőt hord. Ekkor a 3 állórészben vannak a rugózó (rugalmas) érintkezők elhelyezve, amelyek egyikét a 7. ábra mutatja. A két, 1 és 3 rész közös tengelyre van szerelve, de az 1 rész forgatásához szükséges szerkezet — beleértve a kilincskereket és a további segédberendezéseket is — nem tartoznak a találmány keretébe és ezért azokat a 12. ábra is csak vázlatosan jelzi. A rugalmas érintkezők lehető hosszú rugózó hossza a kapcsoló működése szempontjából rendkívül fontosságú. Ezt a követelményt a kapcsoló minimális méretei mellett a találmány szerint úgy elégítjük ki, hogy a 4 rugalmas érintkezők a kapcsoló 3 részében úgy vannak ágyazva, hogy azok 41 visszahajlításai a kapcsoló „A forgástengelyénél legyenek, ugyanakkor azonban ugyanezen érintkezők rugózó végei a kapcsoló 3 részének kerületén helyezkednek el. A 4 rugalmas érintkezők másik végéhez csatlakoznak a 43 áramhozzávezetések, ahol az érintkezők ugyancsak meg vannak hajlítva és ez a 44 meghajlított rész tartja a 4 érintkező megfelelő végét a kapcsoló 3 részének hornyában. A 4 érintkezőknek tehát két rugalmas, visszahajlított része van; hogy ezek egymástól való függetlenségét biztosíthassuk, a hajlítások úgy készülnek, hogy a 4 érintkezőnek a kapcsoló „A" tengelyénél levő 41 visszahajlításának M síkja lényegében merőleges legyen arra az N síkra, amelyben a 4 érintkező végének a 43 áramcsatlakozási helyen levő 44 visszahajlítása van. Az érintkező ágyazása a 3 részben (testben) úgy van kialakítva, hogy nemcsak az érintkezők rugalmassága érvényesül, hanem minden egyes érintkező helyzete is biztosítva van. Minden 4 érintkezőhöz a 3 részben három különálló 31, 32 és 33 bemélyedés tartozik (lásd a 6. ábrát is), amelyek az