144369. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés felületi edzéshez
2 144.369 séklete. Ez azonban azt jelenti, hogy a gáz^oxigén égők keskeny voltának következtében az izzó övezet ugyancsak aránylag keskeny. Ennek a keskeny izzó övezetnek aránylag vékony edzett réteg felel meg, amely, mint már említettük, legfeljebb 15 mm vastag lesz. Ez a technika mai állása szerint elérhető edzési mélység azonban nem elegendő, ha erős kopás mellett a szerkezeti darabok vastagságát lehetőleg jól ki kell használni, mint például burkolólemezeknél, aprítógépek páncélrúdjainál és verőinél, törőpofáknál, kollerjáratok őrlőtányérainál és őrlőhengereinél 'stb. Azonkívül nem elegendő nagy felületi nyomásoknak kitett szerszámoknál sem, amelyeket ' azonkívül használat közben többször újraköszörülnek, mint például fémollók hosszú pengéi, egyeneetőgépek hengerei, hengersorok munka- és támiasztóhengerei stb. Végül nem elegendő nagy fajlagos igénybevételeknél s°m. Ezért annak a törekvésnek, hogy az edzési mélységet fokozzák, nagy. gazdasági jelentősége is van. Az előmelegítő égővel végzett felületi edzésnél egy meghatározott időpontban a munkadarab felületének egy vonalán a hőmérséklet a 3. vagy 4. ábrákon — amely ábrákat az 1. ábrával együtt kell szemlélni — bemutatott görbéknek megfelelően alakul. A 3. ábra szerint a 4 előmelegítő égő hatására a felület hőmérséklete a rövid sí szakaszon nagyon gyorsan eléri a választott, például 500 C°, előmelegítési hőfokot. Az S2 szakaszon, amely a gyakorlatban rendszerint 400—600 mm-t, csökkenjen ez a hőmérséklet például 400 C°-ra, A 2 edző égő hatására az s3 szakaszon ismét nagyon gyorsan az edzési hőmérsékletre, például 880 C°-ra melegszik. Az aránylag rövid s4 szakaszon, amely a gyakorlatban vastagabb munkadaraboknál is legfeljebb körülbelül 50 mm, ez a hőmérséklet gyorsan az edzés hőmérsékletére, például 830 C°-ra süllyed. A 3 edzőzuhany végül ezt a hőmérsékletet Csaknem pillanat alatt kézmelegre csökkenti. A c—-d izzó övezet, körülbelül 60 mm. A fentebb említett 174 627. számú osztrák szabadalmi leírásban ismertetett eljárásnál az előmelegítő égő segítségével a munkadarab felületét közel az edzés hőmérsékletére, például 850 C°-ra melegítik, azonban az izzó övezetnek a 4 segédégő és. a 2 edző égő közötti távolságától függő c—d szélessége és annak közepes hőmérséklete, amely a körülbelül 800 C° kritikus hőmérséklet alatt van, 15 mm-nél nagyobb edzési mélységek elérésére nem alkalmas. A találmány szerint már most az ismert eljárás módot teljesen megfordítva és az edzéstechnika eddigi alapvető felfogásának ellentmondva, úgy járunk el, hogy a munkadarabot az első hőhatásnál felületén lényegesen az Ac3 pont feletti hőmérsékletre, előnyösen 950—; 1050 C°-ra, melegítjük és annyi hőt halmozunk fel benne, hogy a munkadarab falülete a hirtelen lehűlésig (edzésig) legalább 250 mm, előnyösen azonban 400—600 mm széles izzó övezetben az Acs hőfok feletti hőmérsékleten legyen. Meglepő módon bebizonyosodott, hogy még a repedésre hajlamos acélok is, amilyen például az ismert, hidegen hengerelhető körülbelül 1% karbon- és 2% krómtartalmú acél, elviselik ezt a nagyon magas hőmérsékletet az előmelegített övezetben káros durvaszemcseképződés vagy repedések nélkül, különösen akkor, ha az ismert módon a munkadarabot a felületi edzés előtt kemencében néhány száz: celziusz fokra előmelegítik. A találmány szerint a fősúly az előmelegített övezeten, illetve az előmelegítő égőn van, amely utóbbi az eddig ismert eljárásoknál egyáltalán nem, vagy csak mint segédégő szerepelt. És fordítva: az edző égő, amely eddig minden edző eljárás legfontosabb eszköze volt, a találmány értelmében segédégővé lesz, amelynek most már csak az a feladata, hogy az előmelegített övezetnek vezetés és sugárzás folytán bekövetkezett hőveszteségét kiegyenlítse vagy lefékezze és bizonyos körülmények között — ha az előmelegítés az előmelegítő égőkkel már elég magas hőmérsékletre történt — egészen el is maradhat. A találmány szerinti eljárásnál a munkadarab felületének egy hosszanti vonal mentén beálló jellemző hőmérsékleti viszonyait az 5. ábra mutatja vázlatosan. Az aránylag erős 4 előmelegítő égő a munkadarab felületét az s\ útszakasznak megfelelően nagyon gyorsan a rendkívül magasra választott előmelegítési hőfokra-; például 1050 C°-ra melegíti. Természetesen ennek a magas előmelegítési hőmérsékletnek aránylag hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy az s'2 útszakaszon az Ac 3 hőmérsékletre, például 800 C°-ra süllyedjen. Körülbelül ezen a ponton helyezzük el b távolságban az aránylag gyenge 2 edző égőt, amellyel a felületet ismét az edzés hőmérsékletére, például 880 C°-ra hozzuk. Az s'3 úton ez a hőmérséklet az erős előmelegítés következtében csak nagyon lassan csökken és ezért a hirtelen hűtésnél — például 830 C°-nál •— elhelyezendő 3 edző zuhany rendkívül nagy a' távolságban lehet az edző égőtől elhelyezve és egy eddig megvalósíthatatlannak tartott c'—d' szélességű izzó övezet adódik, és ezzel együtt rendkívül nagy edzési mélység is, mert a bevitt hőmenynyiségnek elegendő idő áll rendelKezésére, hogy hatását mélységben kifejtse. A találmány szerint a 4 első előmelegítő égő mögött b' távolságban egy második gyengébb 4a előmelegítő égő is használható — 6. ábra — amely a körülbelül AC3 hőmérsékletre csökkent felületi hőmérsékletet ismét legfeljebb körülbelül 1050 C°-ra emeli. Az edzés hőmérsékletére, például 880 C° hőmérsékletére való lehűlése itt a felületi övezet nagyobb hőtartalmának következtében még lassabban fog bekövetkezni, mint az: előző példában — 5. ábra — úgy, hogy a 2 edző égő b" távolsága még nagyobb lehet. Ezért az; edzési hőmérsékletnek a hirtelen lehűtés például 830 C° hőmérsékletére való lehűlése még lasabban következik be, amivel még nagyobb a" zuhanytávolság és erősen kiszélesített e-—f izzó övezet, fokozott edzési mélységgel érhető el. Adva van természetesen az a lehetőség is, hogy az edzett réteg vastagságát egy harmadik
