144359. lajstromszámú szabadalom • Kettős működésű önműködő utánállító szerkezet járműfékekhez
144.359 5 kozásokban tér el: az utánállító szerkezetnek a becsavarodás értelmében való elmozdulása nem a fék meghúzása, hanem a fék oldása alatt megy végbe. A reteszelő 22 rugó a fék meghúzásakor hatástalan marad, úgyhogy a meghúzással kapcsolatos elmozdulást nem terheli az az ellenállás, amely az 1—5. ábrák szerinti példakénti kiviteli alak esetén a kapcsoló 15 és 17 tagok közötti csúszó súrlódásban nyilvánul. A reteszelő 22 rugó ehelyett a fék oldásával járó mozgás alatt fejti ki hatását és ennek kezdetétől a kapcsoló 17 gyűrűt arra kényszeríti, hogy a kapcsoló 15 hüvelyhez viszonyítva mindaddig csússzék, amíg a fékfeszültség a fékrudazatból el nem tűnt vagy legalábbis elegendő mértékben nem csökkent ahhoz, hogy az utánállító szerkezetből álló fékrúd forgatható részeit, köztük a 11 anyát a 19 fékházhak a kiindulási helyzetbe történő visszatéréssel járó forgásában való részvételben ne akadályozza. Az utánállító szerkezetnek a becsavarodás értelmében való elmozdulását az váltja ki, hogy az említett mozgatható részek, köztük a 11 anya a 19 készülékház forgásában való részvételre kényszerülnek, amikor a fék oldásakor a fékfeszültség a fékrúdból eltűnt és a 19 készülékházat vezérlő berendezése ezután a kiindulási helyzetébe való visszatérés értelmében tovább forgatja. E becsavarodás értelmében való ezen elmozdulás során az 59 howilokfelület és a kapcsoló 17 gyűrű közötti súrlódási ellenállást le kell küzdeni. Még ha ez az ellenállás nem is különösen nagy, mégis fölemészti annak az erőnek egy részét, amelyet az 1. ábra szerinti jelleggel bíró fékrudazatokban szokásos visszatérítő 7 rugó fejt ki. A fékjátékok helyes értékénél az utánállító szerkezetnek fékezés után a fék oldásakor való becsavarodását az utánállító szerkezetnek a fék meghúzásával járó megfelelő kicsavarodása fékezéskor kiegyenlíti. Szabadalmi igénypontok: 1. Kettős működésű önműködő utánállító szerkezet, amely a fékrudazat olyan fékrúdjából áll, amely két nem forgatható részre és a fékrúd hosszirányú középvonala körül forgatható részre oszlik, a forgatható rész a nem forgatható fékrúdrészek közül az elsőt a másikkal köti össze és ezzel nem önzáró csavarmenetek útján van összekötve, úgyhogy a fékrúd meghosszabbodik vagy megrövidül, ha az említett forgatható részt az egyik, illetőleg másik értelemben forgatjuk, továbbá úgy, hogy a forgatható résznek a játék növekedésének értelmében való elfordulása a fékrúdban fékezéskor föllépő feszültség hatása alatt következhetik be, amelynek végül a forgatható résznek a fékrúdban föllépő feszültség hatása alatt való elfordulással szembeni reteszelése végett a fékrúd első részén és a forgatható részen elrendezett, egymással együttdolgozó kapcsoló ütközői, a fékrúdon ennek hosszirányú középvonala körül forgathatóan elrendezett, a fék mozgásának függvényében működő berendezéssel a fék meghúzásakor, illetőleg oldásakor az egyik, illetőleg másik értelemben forgatott tagja, valamint a fékrúd forgatható részének a forgatható taggal az utóbbinak a forgatható rész fék játékcsökkentő forgása alatt eszközölt összekapcsolása végett a forgatható tag és a forgatható rész közé iktatott kapcsoló tagjai vannak, melyre jellemző, hogy a fékrúdnak említett első része (8, 9) ezen mozgathatóan elrendezett ütköző szervvel (43) van ellátva, amely az említett forgatható tag (19) forgásának kezdetén a fék meghúzásakor és oldásakor az ütközőkhöz (45) viszonyítva a forgatható tagon (19) a fékrúd hosszirányú középvonala körül egymáshoz viszonyítva szög alatt fekvő két helyzet közül az egyikbe, illetőleg a másikba mozdul el és amely e két különböző helyzet egyikében ezen ütközőkkel (45) való együttműködés útján az első részen (8, 9) levő említett kapcsoló ütközőket (9a, 12a) és a fékrúd említett forgatható részét (12—14) az egymással való kapcsolódásban mindaddig megakadályozza, amíg a fék meghúzásakor a forgatható tag (19) meghatározott forgási helyzetbe nem fordul el, az ütköző szerv (43) viszont a forgatható tagon (19) elrendezett és vele együttdolgozó ütközőkhöz (45) viszonyított említett helyzetek közül a másikban a forgatható tag (19) mindenkori forgási helyzetétől függetlenül lehetővé teszi, hogy az egymással együttdolgozó kapcsoló ütközők (9a, 12a) egymással kapcsolódjanak és a forgatható részt (12—14) megakadályozzák abban, hogy a fékrúdban a fék oldott helyzetében esetleg föllépő feszültség hatása alatt forogjanak. 2. Az 1. igénypont szerinti kettős működésű utánállító szerkezet kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy az ütköző szerv (43) a fékrúd első részén (8, 9) forgathatóan és tengelyirányban eltolhatóan van elrendezve, és ezzel egymással meghatározott tengelyirányú játék biztosításával együttdolgozó menetek útján van összekötve. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti kettős működésű önműködő utánállító szerkezet kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a forgatható tagon (19) elrendezett ütközők (45) kiugrásokként vannak kialakítva, az ütközőszerv (43) pedig oly gyűrű, amely egyik végén a kiugrásokat (45) befogadó mélyedésekkel van ellátva, a mélyedések lehetővé teszik a gyűrűnek (43) két' különböző szöghelyzet között a kiugrásokhoz (45) viszonyított elfordulását, a kiugrások és a mélyedések (44) feneke között a mélyedésekben kialakított váll (46) következtében pedig nagyobb tengelyirányú játék van, amikor a gyűrű (43) a kiugrásokhoz (45) viszonyított két különböző szöghelyzet egyikében helyezkedik el, mint amikor e gyűrű a másik szöghelyzetet foglalja el. 4. Az 1: —3. igénypontok bármelyike szerinti kettős működésű fékutánállító szerkezet, melyre jellemző, hogy az említett gyűrűnek (43) a fékrúd első részén (8, 9) való forgását megakadályozó korlátolt súrlódási ellenállás létesítése végett a gyűrű és a fékrúd első része közé dörzstag (48) van iktatva. 5. Az 1. igénypont szerinti kettős működésű önműködő utánállító szerkezet kiviteli alakja, amelynél a forgatható tag (19) az említett kapcsoló eszközöket és ütközőket burkoló hüvelyalakú tokot alkot, a fékrúd említett első része pedig rögzítő szemből és ezen megerősített toldathüvelyből áll, amely a hüvelyszerű tokba nyúl, melyre jellemző, hogy a fékrúd forgatható része (12—14) és a toldathüvely (9) közé rugó (49) van iktatva, amelynek rendeltetése, hogy e toldathüvelyt a fék oldott állapotában a lehetőséghez képest a hüvelyszerű tokba (19) nyomva tartsa.
