144336. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csáva színezékkel nyomott textiliák utánkezelésére

Megjelent: 1&58. szeptember 15-én. ORSZÁGOS íALÁLSÍANfl fílVAtAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.33B. SZÁM 8. 1. OSZTÁLY — MA—83a. ALAPSZÁM Eljárás csáva színezékkel nyomott textiliák uíánkezelésére > Bejelentő: Maurer Antal és Erdélyi Béla . A bejelentés napja: 1956. június 25. -i • Ismeretes, hogy a textilszövedékek tarkázása folyamatosan hengernyomással történik. A nyomóhenger a különböző mintáknak megfelelően vesétekkel van ellátva. A nyomóhengerek a nyomógépbe merülnek, majd egy nyomókés a henger felülétéről a felesleges festéket lehúzza úgy, hogy a festőanyag elvileg csak a vesétekben marad vissza. Ez a visszamaradt nyomópép kerül aztán minta formájában a textilszövedékre. A gyakorlatban a pép leszedése sohasem tökéletes, ezért a vésetlen felületen mindig marad vissza egy vékony festékréteg, és ennek következtében olyan helyekre is kerül festék, ahová a textilszövet tarkázása szempontjából az egyáltalán nem volna kívánatos. Ennek oka egyrészt a nyomókés egyenetlenségeire, másrészt a vésetlen hengerfelület szabadszemmel nem látható szemcsés felületére vezethető viszsza. Az áthúzás oka ezenkívül még a hengerfelület és a nyomógép közötti adhéziós erőknek tulajdonítható. Ezen áthúzás következtében a textilszövet a nem kívánt helyeken is megfestődik, illetve marónyomás esetében az alapszín elroncsolódik. Ismeretes, hogy a textilnyomásnál az áthúzás mértékét valamennyire csökkenteni tudjuk, ha a hengerfelületet tömörítjük, vagy polírozás által annak porózus voltát valamennyire lecsökkentjük. Ugyancsak ellensúlyozhatjuk ezt a hibát még azáltal is, hogy a nyomópép elkészítéséhez olyan sűrítőanyagot választunk, mely a legkisebb tapadást eredményezi. Természetesen a nyomókés kiképzése is igen lényeges. Mint már említettük a fent megadott tényezőkkel az áthúzás mértékét csökkenteni tudjuk, azonban teljesen megszüntetni ezekkel az eljárásokkal gyakorlatilag még sem lehet. Ezért szükség volt olyan módszerek alkalmazására, melyek ezt a hibát részben vagy egészben kiküszöbölték. A gyakorlatban ilyen szempontból úgyszólván csak egy eljárás volt ismert, miszerint a nyomásra, főként a marónyomásra kerülő textiliát előzetesen vafamilyen enyhe és a gőzölés hőmérsékleten bomló oxidálószerrel telítettek. A gyakorlatban erre a célra a metanitróbenzol-szulfosavas-Na — közfogyasztásban Ludigol néven ismert anyag — volt a legelterjedtebb. Ez az anyag oxidáló hatásánál fogva a marópépben levő redukálóanyagot rendszerint Na-szulfit redukciós hatását semlegesíti. Természetesen ennek a vegyszernek a koncentrációját úgy kell megválasztani, hogy pontosan az áthúzott kis festék mennyiségben levő redukáló anyag hatásának közömbösítésére legyen elegendő, és emellett ne zavarja a minták helyén levő nagyobb festék mennyiséget. Amennyiben a nyomásnál vagy a gőzölés után kiderül, hogy az alkalmazott metamitróbenzol-szulfosavas-Na mennyisége nem volt elegendő, akkor még utólagos kezelést is alkalmazunk. Az utókezelés is mindig a fenti anyaggal történik, amikor is pikohenger segítségével felvisszük a textiliára a szükséges mennyiségű metanitro-benzol-szulfosavas-Na-ot. Természetesen utókezelést alkalmazunk akkor is, amikor kés vagy hengerszakadás miatt nyomási hiba mutatkozik. Ilyen nyomási hibák eltávolítása csak akkor lehetséges, ha a hiba mélysége kisebb, mint a felnyomott mintáé. A fent ismertetett eljárás legfőbb hátránya, hogy egy definiálatlan vegyszer koncentrációval előre impregnáljuk a textiliát akkor, amikor úgy az áthúzás, mint a nyomásnál keletkező henger vagy késhiba mértéke egyáltalában nem ismeretes. Egy másik hibája, hogy kétszeres kezelést alkalmaz, ami gazdasági szempontból nem kívánatos, sőt fokozott mértékben hibalehetőséget is rejt magában, pl. féloldalas impregnálás, beszáradás stb. Az előimpregnálás esetében még azzal a hátránnyal is kell számolni, hogy az ilyén textília fényre, nedvességre igen érzékeny és ezért tárolása nehézségekkel jár. További igen lényeges hátránya az, hogy az előimpregnálás során a metanitrobenzol-szulfosavas-Na elsődlegesen kerül fel a szövedék felületére és ezért a másodlagosan felnyomott díszítő szinek kifejlődését bizonyos mértékig akadályozza. Á szín kialakításával kapcsolatosan sem kedvező a Ludigol alkalmazása, mivel az egy kristályos só, melynek sem feleslege, sem bomlási terméke nem távozik el a gőzölés során és így