144328. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hengeres köpenyek építésére álló helyzetű tartányokhoz és hasonlókhoz

2 144.328 rész felett képezzük ki a felső köpenyrészt, olyképpen, hogy az alsó köpenyrész felső élén létesített görgőpályán először a felső köpenyrész legfelső menetét építjük össze, a (6) lemezek folytatólagos öszszekötése (összehegesztésé) útján; célszerű a legfelső köpeny-menet lemezeinek alsó élére hosszirányú horonnyal ellátott, U-keresztmetszetű (7) vezetőléceket helyezni. Az így létrehozott felső köpenyrészt azután mindig annyival fordítjuk el az emelkedő csavarmenet irányában az alsó köpenyrészen, amennyi szükséges ahhoz, hogy egy-egy további, most már egyenlő magasságú (8) lemez a helyére illeszthető legyen; ezeket a további lemezeket most már mindig ugyanazon a helyen illesztjük be egymás után a felső köpenyrészbe és —• célszerűen hegesztés útján — folytatólagosan egyesítjük őket a felső köpenyrész már beépített, oldalról és felülről szomszédos lemezeivel.A lemezek ilyen egyenkinti folytatólagos beépítését mindaddig folytatjuk, míg a köpeny a kívánt magasságot el nem érte. Ezután az alsó köpenyrész felső éle és a felső köpenyrész alsó éle mentén, megfelelő távközökkel felrögzítjük —• célszerűen hegesztés útján — a (9) hordozófül-párokat; ezeken a füleken függőleges irányú nyílások vannak a (10) csavarorsó befogadására. A csavarorsókat átvezetjük az egyes hordozófül-párok nyílásain, majd az alsó fülek mindkét oldalán elhelyezett csavaranyák meghúzása útján szilárdan rögzítjük őket az alsó fülekben, míg a felső füleket csupán egy-egy hosszabb (11) csavaranyával támasztjuk alá. Ezután a (4) ékek ki* ütése és az (5) csavarok meglazítása útján leszereljük az összes (2) görgőket, a felső köpenyrész alsó . éleiről pedig leszedjük a (7) vezetőléceket, majd a (11) sűlyesztőcsavaranyák fokozatos leeresztése útján addig sűlyesztjük a felső köpenyrészt, míg ennek alsó éle annyira meg nem közelíti az alsó köpenyrész felső élét, hogy $z élek távolsága éppen alkalmas legyen az élek pl. hegesztés útján történő végleges összekötésére. A fentiekben leírt munkamód számos előnnyel jár; ezek az előnyök főként abból adódnak, hogy az összes eddig nélkülözhetetlen emelőberendezések, állványok és egyéb különleges szerelési eszközök nélkülözhetőkké válnak. Ezzel lényegesen csökken a munka fáradságos volta is, nagyszámú munkaerő válik nélkülözhetővé és megszűnik az építés során eddig fennállott baleseti veszély is. Az építés nagymértékben egyszerűsödik és meggyorsul, minthogy lényegében egyazon munkahelyen végzett folyamatos szalag-összeszerelés jellegét ölti fel, amelyhez folyamatosan odaszállítható a szükséges építőanyag.Ugyanebből az okból a lemezek összehegesztéséhez célszerűen automata-hegesztőgépet alkalmazhatunk, e munkamódszer valamennyi előnyének hasznosításával. Az egyes lemezek hosszmérete szempontjából nincsen szükség szigorú tűrési határokra, minthogy a lemezek hosszmérete nem játszik lényeges szerepet. Az új eljárás ugyanilyen módon, de az egyes műveletek sorrendjének megfordításával alkalmazható az ílymódon épített tartányok lebontására is; az eljárás előnyei ennek során is ugyanúgy érvényesülnek, mint a felépítés alkalmával. Az egyes alkatrészek ill. lemezek eredeti alakjukban és méretükben nyerhetők vissza és így újból felhasználhatók valamely másik tartányköpeny építéséhez. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás egymással összekötött lemezekből öszszeállított álló helyzetű tartányok és hasonlók hengeralakú köpenyének építésére, azzal jellemezve, hogy a lemezeket csavarvonalban elhelyzekedő szalaggá állítjuk össze és az egyes lemezeket mind a sorrendben őket megelőző lemezzel, mind pedig a csavarvonal előző menetében velük szomszédos lemezekkel összekötjük, mimellett a már elkészült köpenyrészt egy csavarvonal-alakú alapon történő fokozatos elfordítás útján fokozatosan emeljük és ezzel szabad helyet képezünk a további lemezek egymásután történő beillesztése számára. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy először két köpenyrészt állítunk elő egymással összekötött és folytonosan növekvő ill. csökenő magasságú lemezekből olymódon, hogy e két köpenyrész együtt egy hengeres gyűrű alakját mutassa, melyet azonban a két rész közötti, egyszer körülfutó folytonos cs^'^vonal és az ennek kezdő- és végpontját összekötő -C.ggőleges vonal alakjában haladó rés oszt egy alsó és egy felső köpenyrészre, mimellett a felső köpenyrészt az alsó köpenyrészen az emelkedő csavarvonal irányában eltolhatóan szereljük fel, jellemezve továbbá azzal, hogy a felső köpenyrésznek egy-egy további lemez beillesztéséhez szükséges mértékű eltolása után ezeket a további — egymásközött egyenlő magasságú —• lemezeket egymás után illesztjük be az alsó és felső köpenyrész közé és öszszekötjük őket a felső köpenyrész már elkészült részének szomszédos lemezeivel; végül pedig a kívánt tartánymagasság elérése után a felső és alsó köpenyrész közötti rést pl. hegesztés útján lezárjuk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a csavarvonalalakú alapon ill. az alsó köpenyrész csavarvonalalakú felső élén több levehető görgőt helyezünk el, amelyeken a felső köpenyrész már elkészített része eltolható ill. elfordítható. 4. Az előző igénypontok bármelyike szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezeve, hogy a felső köpenyrész már elkészített részének csavarvonalalakú alsó élén hosszirányú horonnyal ellátott levehető léceket helyezünk el, melyeket az alsó köpenyrész felső élén elhelyezett görgőkön vezetünk végig. 5. A 3. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a görgők hajtóberendezéssel vannak ellátva a már összeszerelt felső köpenyrész eltol clSclI*ct ill. elfordítására. 1 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 227. Terv Nyomda, 1958. Felelős vezető": Gajda László