144318. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfanililkarbamid és származékai előállítására

2 144.318 -aceti&zulfanilil-tioikarbaminát, vagy az S-metil­-nitrcszulf onamido-tiokarbaminát stb. Fenti típusú vegyületeket ammóniával, ill. a megfelelően, mono- vagy diszubtsztituált szárma­zékaival reagáltatjuk, melyek a végtermiékként kívánt szulfanililikarbamidtól függően lehetnek pl. metilamin, dietülamm, n.lbutilaimiin, benziilamin stb. Fenti eljárások általános fogamatosítási módja, hogy a két komponenst közvetlenül, vagy oldó­szer jelenlétében reakcióiba hozzuk. Minthogy a kilépő merkaptánok általaiban savanyú jellegű vegyületek, célszerű a reakciót iházikus közegben végezni. Így pl. dolgozhatunk piridinban trietil­aminban, dimetilanilinban, vagy ezek jelenlétéiben. De dolgozhatunk anorganikus savlekötő ágensek jelenlétében, mint pl. MH3 , Na 2 C0 3 , MgO stb., használhatunk pl. Na-acetátot ás, valamint igen hasznos valamely komponenst, pl. alkáli-fém-só formájában reakcióba vinni. A reakció a legtöbb esetben önmagától is beindul, de a folyamat tel­jessé téltele céljából az elagyeket még utómelegí­tésnek vetjük alá. Az optimális reakcióidő és hő­fok esetenként változik, de igen sok függ az S-alkil-vegyületektől, melyek különböző reakció­készsége szabja meg az alkalmazandó feltételeket. Ezektől függően választjuk meg a közeget is, mely lehet önmaga is bázikus, de lehet indiffe­rens oldószer, mint pl. dioxán, vagy dim etil­formamid stb. Ugyancsak jól felhasználhatók a hidroxiltartalmú vegyületek, némely esetben a víz, de általánosságban az alkoholok, fenolok, glikoldk, melyeket úgy választunk meg, hogy -forrpontjuk közel essen a reakcióhoz megkívánt hőfokhoz és lehetőleg mindkét komponenst oldat­ban tartsák:. A reakciótermékek izolálása és esetleges tisztí­tása után a p-ami:no-vá alakítható csoportokat önmagukban, ismert módszerekkel p-amino­csoportokká alakítjuk. Így pl. a. nitro-, azo-, ben­zilamino- stlb. származékokat redukció .útján, az acil-amino-vegyületeket lúgos, vagy savas hidro­lízissel stb. Példák: 1. 18,65 g benziltidkaribaniükloridiat oldunk 100 ml absz. dioxán.ban, majd keverés közben jég­hűtéssel 1 óra alatt beadagolunk 14,6 g n.butil­amint. 2 órai szobahőn való keverés után az ele­gyet 300 ml víz+100 g jégre öntjük, majd nucs­esoljuk a kivált kristályokat, melyeket híg sósav­val és vízzel mosunk. Szárítás után a terméket petroléterből átkmistályosítjuk, miáltal 16,30 g 65—66° -on ^olvadó S-benzil-Nnbutil-tiokarbami­"nátat nyerünk. Utóbbiból 3,9 g-ot keverés közbén 160°-on be­adagolunk 3 óra alatt egy elegybe, mely készült 7 g fenolban, oldott 0,47 NaOH és 3,5 g acet.il ­Kzulfanilamidból. Még egy órát keverünk 160°-on, majd 60 cm3 vízre öntjük a ireakcióelegyet. Meg­lúgosítás után xilollal extrahálunk és a vissza­maradt és derített vizes fázist ásványi savval megsavanyítjuk. A pH 3—3,5-nél kiváló termék alkoholos átkristályosítás után 178—180°-on ol­vadó acetilszulfanilil-n,..bu: tilkarbamid, melyet pl. lúgos hidrolízissel átalakíthatunk szulfanilil-n.bu­tilkarbamiddá. 2. 5,6 g aoetilszulfainilamid-Na-sót 15. ml absz. dioxánfoan szuszpendalunk, majd keveréssel hoz­záceepegtetünk 3,1 ml feniltiokarbonilkloiridot. Hőképződést észlelünk, aminek megszűnte után, az elegyet 10 órán át visszafolyas mellett kever­jük. Jégreöntés után ímegilúgosítjuk az elegyet, melyből acetéterrel k'iextrahálunk némi olajos mellékterméket. A vizes fázist ásványi savval pH 3,5-re állítva, 2,85 g kristályos csapadékot nye­rünk, mely 115° felett bomlik. Fenti terméket piridinben reagáltatjuk ekviva­lens n.butilaiminnal 4 órán keresztül 100°-on.. Vízreöntés és megsavanyítás után az 1. példában leírt aoetilszulfanilil-n, butilkarbamiddal azonos termeiket kapunk. 3. Az 1. példáiban ismertetett módszer szerint készült 2,60 g S-metil-N-izobutiltiokarbaminátot és 2,80 g aeetilszulfanilamidr-Na-sót 20 órán át reagáltatunk 3 ml etilcelloszolveban 100°-on. In­tenzív merkaptán fejlődés észlelhető. A reakció­terméket vízben vesszük fel, éteres kirázással el­távolítjuk a melléktermékeket, majd a lúgos ol­datból sósavval kicsapjuk a nyers aoetifezulfanil.il ­izdbutilkarbamidot, ami átkristályosítás után 198—200°-on olvad, súlya 2,73 g. 2 n NaOH-val történő, kétórás melegítéssel a szokott módon dez­acetilezzük; a tisztított végtermék a kívánt szul­fanilitizobutilkarbamid: súlya 2 g, o. p. 17—176°. 4. 5 g aoetilszulfamilamid 30 ml acetonos szusz­penziójához hozzáadunk 9 g K2 CC>3-t, majd ke­verés és enyhe forralás közben 2,3 ml metiltio­kairbonilklioridot csepegtetünk hozzá. 8 órán át keveréssel forraljuk visszafolyóhűtő alatt. Behű­tés után az oldhatatlan terméket kiszűrjük és vízben vesszük fel. Egy óra után kinuccsoljuk a változatflan szulfanilamidot (súlya 1 g alatt van) és a szűredélkből savanyítással kicsapjuk az N-ace­tilszulfaniilil-.S-metiltiókaírbaminátot; súlya 3,78 g, o. p. 208—209°. Fenti termékből 1,44 g-ot reagáltatunk 4 ml n-butilaminnal 3 ml etiloelloszolveban 110° -on, 12 órán át. Kihűlés után 30 ml 2 n. NaOH-ban vesszük fel, majd tisztítási célzattal '.benzollal ki­rázzuk. A visszamaradó lúgos oldatot derítjük, majd kisavanyítással nyerjük ki a nyers aoetil­szulfanililbutilkarbamidot, ami átkristályosítás után 185—186°-on olvad; súlya 1,08 g. Ez a ter­mék a megszokott lúgos elszappanosítás után igen jó termeléssel adja a szulfanilil^butilkanbaimidot, melynek o. p.-ja 141—142°. Szabadalmi igériy-pontok: 1. Eljárás A— í \ — S02 NH — CO — N /Rí ,Bj (I) képletű . szu'lfanililkarbamidok (mely, képletben A amino, vagy azzá alakítható csoportot, Rí és R2 hidrogént, alkil-, aralkil-, vagy aromás gyököt jelent) előállítására, azzal jellemezve, hogy A — S \— S02 — X képletű -vegyületeket reagáltatunk /Rí iE; (II) (III)

Next

/
Thumbnails
Contents