144299. lajstromszámú szabadalom • Haladóhullámú csövek csillapítója

2 144,29» helyezik el és a reflexió-mentesség követelményét úgy igyekeznek kielégíteni, hogy egyrészt a csillapítóanyag vastagságát fokozatosan változtatják, továbbá, hogy széleit nem határolják el élesen, hanem csipkésre képezik ki. Ez a megoldás szerepel az 1. ábrán, ahol a csillapítót a spirális megfogására használt (10) kvarcrudakon elhelyezett fokozatosan elvékonyodó (11) aquadag réteg képezi. Változó vastagságú bevonat létrehozása a tömeggyártásban jelentős technológiai nehézségeket okoz, mert a bevonatok azonos kivitele az egyes csőpéldányoknál nem biztosítható. Biztonsági okokból a csillapítást, minthogy ez nem állítható be pontosan — a feltétlenül szükségesnél lényegesen nagyobbra kell választani és az egyes példányok közt csillapításban, illetve ennek megfelelően erősítésben jelentős szórás mutatkozik. Találmányunk célja a fenti hátrányok kiküszöbölése. , Találmányunk értelmében ezeket a hátrányokat az elektromágneses térhez alkalmazkodó alakú, a művonal mentén terjedő elektromágneses hullámok számára jól illesztett fogyasztót képező és a művonaltól fokozatosan változó távolsággal rendelkező csillapítóval küszöbölhetjük ki. Találmányunk szerint tehát nem a csillapító bevonat, ill. a csillapító vastagságát, hanem az egyenletes vastagságú bevonatnak, ill. a csillapító testnek a spiráltól való távolságát változtatjuk oly módon, hogy az így kiképzett csillapító reflexiómentesen illeszkedjék a művonalhoz és hatása azonos legyen a változó vastagságú bevonat csillapító hatásával. A találmányunk szerinti csillapító kétféleképpen kivitelezhető, éspedig a csövön, ill. vákuumtéren kívül és a vákuumtéren belül lehet elhelyezve. A találmányt részletesebben a mellékelt rajzok kapcsán ismertetjük, amelyek a találmányunk szerinti haladó hullámú cső, ill. csillapító példaképpeni kiviteli alakjait tüntetik.fel. A találmányunk szerinti csillapítónak azt a megoldását, amikor a csillapító a vákuumtéren kívül van elhelyezve, a 2. ábra mutatja, mely a csillapítót és a cső egy részét hosszmetszetben ábrázolja. A csillapító (12) célszerűen kerámia vagy műanyag henger, amelynek a (6) spirális felé eső belső felületén van a tulajdonképpeni csillapító anyag (11) bevonat alakjában elhelyezve. A bevonat vastagsága állandó, a kerámiahenger az elektromágneses tér kialakulásának megfelelő vezérgörbével rendelkezik, oly módon, hogy a csillapítás maga reflexiómentesen illeszkedik a vonalba. A vezérgörbe pontos számítások szerint módosított Bessel fügvényt követ, amelyet azonban gyakorlati célokra másodfokú parabolával kielégítően meg lehet közelíteni. Ez az elrendezés az eddig elmondottakon kívül két szempontból is különleges előnynyel rendelkezik a szokásos megoldásokhoz képest : a) Minthogy a csillapítás a vákuumtéren kívül van elhelyezve, a vezérgörbe legmegfelelőbb alakja és a csillapítás nagysága a cső elkészítése után tetszés szerint kísérleti úton beállítható, ill. módosítható. b) Ugyanezen oknál fogva, magának a csillapítónak anyagával kapcsolatban nem vagyunk vákuumtechnikai szempontból megkötve. Mint ugyanis ismeretes, a vákuumrendszerbe beépíthető anyagok száma erősen korlátolt és a vákuumtechnika ezekkel szemben különleges követelményeket támaszt. Találmányunk értelmében a (12) tartót egyszerűen ismert módon bevonhatjuk mikrohullámokon számottevő veszteséggel rendelkező anyaggal, előnyösen aquadaggal vagy pl. monomolekuláris fémréteggel, de elkészíthető a találmányunk szerinti csillapító oly módon is — amikoris a (11) bevonat feleslegessé válik — hogy a (12) kerámiába kiégetés előtt aquadagot keverünk és a kerámiát csak olyan hőfokig izzítjuk, amelynél az aquadag még nem ég ki. Egy hasonló másik megoldás szerint a kerámiába kiégetés előtt gázfejlesztő anyagot keverünk és kiégetés után az ily módon porózussá vált anyagot pl. aquadaggal átitatva alacsonyabb hőfokon ismét kiégetjük. Ez utóbbi két esetben homogén anyagot (homogén anyagú csillapítót) nyerünk, amelyből tetszés szerinti alakú csillapító pl. esztergálással állítható elő. A találmány szerinti csillapító egy másik kiviteli formájánál a csillapítót magát a vákuumrendszeren belül úgy helyezzük el, hogy a csillapító a (6) spirálistól fokozatosan távolodva ismét reflexiómentesen illeszkedjék a vonalhoz. Ezt a kivitelt a cső egy részével együtt hossz és keresztmetszetben mutatja a 3. ábra. A (13) homogénanyagú csillapítóhenger belső felületét nem szükséges a teljes kerület mentén a vezérgörbe szerint kiképezni, hanem elegendő erre a belső felület egy része is, amint ez az A—B metszetből látható. A 3. ábra szerinti kivitelnél a (13) henger belső felületén három szakasz van a csillapításra kiképezve. Az egyes szakaszok között a falvastagság állandó és a (13) henger itt felfekszik a (10) tartórüdakra, amelyek egyúttal a (13) henger tartására is szolgálnak. Megjegyzendő, hogy homogénanyagú csillapítóhenger helyett jelen kivitelnél is alkalmazhatunk olyan hengert, melyet utólag vonunk be csillapítóanyaggal, pl. az előző kivitelnél leírtak szerint. A leírásban csillapítóanyagként általában aquadagot említettünk meg, ehelyett azonban más csillapítóanyagot, általában pl. monomolekuláris fémréteget, pl. egy króm-nikkel ötvözetből készült vagy egy platinaréteget alkalmazhatunk. Ámbár a fentiekben a találmányt csupán néhány példa kapcsán ismertettük, ezekre nem korlátozzuk magunkat, az igénypontok számos egyéb kivitelre is kiterjednek. Szabadalmi igénypontok 1. Haladóhullámú cső, mely spirálissal vagy más alkalmas művonallal rendelkezik és csillapítóval (attenuátorral) van ellátva, jellemezve az elektromágneses térhez alkalmazkodó alakú, a művonal mentén terjedő elektromágneses hullámok szamára jól illesztett fogyasztót képező és a művonaltól fokozatosan változó távolsággal rendelkező csillapítóval.