144296. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektroncsövek mikrofónia-hajlamának méréséhez

Megjelent: 1958. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.296. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY — EE-369. ALAPSZÁM Eljárás elektroncsövek mikrofónia-hajlamának méréséhez Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Budapest A bejelentő által megnevezett feltaláló: Valkó Iván Péter mérnök, a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet elektroncső laboratóriumának munkatársa, budapesti lakos A bejelentés napja: 1956. május 14. Elektroncsövek mikrofóniáján azt a jelenséget értjük, hogy a csőben mechanikai behatásra zavaró elektromos áram keletkezik, a cső anódkörében. A rádiókészülékben ez a jel további erősítés.után mint hang jelentkezik, elektronikus műszerekben pedig hibás méréseket eredményezhet. A jelenség oka abban van, hogy az elektroncső felépítése nem teljesen merev. A könnyebb szerelés érdekében az egyes elektródáknak a tartócsillámokban némi játékot szokás biztosítani. Huzamosabb rázás folytán az elektródatartók rendesen ki is dörzsölik a csillámokat. A rácsbordák, rácsmenetek, valamint a katódcső és fűtőszál is végezhet kontinuum-rezgéseket. Főképp a rács-anód távolság, katód-rács távolság és a rácsmenetek távolsága azok a kritikus távolságok, melyeknek periódusos változása úgy viselkedik a csőben, mint egy bemenő vezérlés a rácskörben, mely az anódkörben erősített jelként jelentkezik. Az elektroncső működése szempontjából az a döntő, hogy mennyire zavar a keletkező mikrofónia, tehát mekkora hasznos jelnek felel meg a mikrofónia okozta áramváltozás. Két cső közül nem az a rosszabb, amelyik adott mechanikai rázásra vagy ütésre nagyobb áramváltozással reagál, hanem az, melynél a keletkező jel nagyobb bemenetnek felel meg. Elektroncsövek mikrofóniájának vizsgálatára több módszer ismeretes. Az első ezek közül abban áll, hogy a mikrofónikus begerjedést ellenőrizett körülmények között vizsgálják. A mikrofónikus csövet egy vevő, vagy egy erősítő készülék egyik fokozatába kapcsolják. A mikrofónia által keltett hangrezgések visszacsatolása a hangszóróból vagy mechanikus úton, az alvázon keresztül, vagy akusztikus úton, a hanghullámok közvetítésével történik. Ez a módszer nem ad megbízható eredményeket, mert a mechanikai, ill. akusztikai hullámok a hangszóró rezonanciagörbéjétől, a geometriai adatoktól, az állóhullámok kialakulásától, a hangszóró és a cső helyzetétől olyan mértékben függnek, hogy a különböző berendezésekben kapott eredmények egymással alig mutatnak összefüggést. Egy másik módszer lényege az, hogy mechanikus szerkezettel vagy fakalapáccsal kis ütést adnak az üzemi körülmények között működő csőnek és megmérik a gerjesztett rezgés-keverék amplitúdóját és csillapítási tényezőjét. A módszer nem megbízható, mert az eredmények erősen szórnak és csak statisztikus módszerrel használhatók fel. Ennek főoka az, hogy nem lehet biztosítani, hogy minden ütés azonos körülmények között történjék. A kapott eredmények továbbá nem jellemzőek a cső viselkedésére. Az ütés ugyanis nem gerjeszti egyforma valószínűséggel a lehetséges különböző elektróda-rezonanciákat. Ez csak akkor lenne így, hogyha az ütés időtartama végtelenül rövid lenne. Ebben ' az esetben az egység-impulzus Fourier-spektruma minden frekvencián azonos amplitúdójú lenne. Véges időtartam esetében azonban a magas frekvenciájú összetevők nagysága csökken, tehát a gerjesztés kisebb mérvű. A kongatás tehát a mély frekvenciájú rezonanciákat kiemeli és a magasakat elnyomja. Ujabb vizsgálatokban arra törekedték, hogy felvegyék az elektroncső, mint bonyolult mechanikai rezgő rendszer "telj es rezonancia-görbéjét. Ez történhetik úgy, hogy a csövet akusztikai hatásnak teszik ki, tehát egy kisebb helyiségben hangszóró által keltett hanghullámok hatásának. A hangszórót külön hanggenerátor-