144241. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektroncsövek kongásának mérésére és csúcsfeszültségmérés

2 144.241 Lehet olyan kapcsolási elrendezéseket is alkalmazni, amelyek a csúcsfeszültségértékeknek közvetlenül egy mérőműszeren való leolvasását teszik lehetővé. A kongásimpulzus csúcsfeszültségértékének előnyös jelzésére szolgál, találmányunk értelmében, egy olyan kapcsolási elrendezés, amelynél a kongásimpulzust, előnyösen felerősítve és egyenirányítva egy elektroncsőből álló impedanciatranszformátor fokozatra vezetjük, amelynek kimenetén sorbakapcsolt dióda és kondenzátor van, amely utóbbinak, a kongás csúcsfeszültségével arányos feszültségét, különösen nagy. bemenőellenállással rendelkező, csővoltmérővél mérjük." A találmány szerinti berendezés működését két példaképpeni kapcsolási elrendezés segítségével magyarázzuk. E két kapcsolási elrendezés a kongási csúcsfeszültség mérésére szolgáló kapcsolási résznél különböznek egymástól. Az 1. és 2. ábrán 1 és 2, jelölik a berendezés kapcsait, amelyekre a vizsgálandó cső anódján fellépő kcngásfeszültségeket kapcsoljuk. E feszültség a 3 kondenzátoron és a 4 potenciométeren keresztül az 5 csővel rendelkező erősítőfokozatra jut. A cső ellenálláserősítőként dolgozik és anódfeszültségét a 6 ellenálláson keresztül a 7 csatlakozásról kapja. E feszültség elegendően nagy és a 2 kapocs feszültségéhez képest pozitív egyenfeszültség. Ezen fokozat kimenetelénél a 8-cal jelölt kapcsolási pontban az időmérésre, vagyis a kongástartammérésre és a csúcsfeszültség mérésére szolgáló csatornák elágaznak. Az időmérőcsatornában a 9 kondenzátoron és a 10 potenciométeren keresztül egy további, all csővel és ezen 11 cső anódvezetékében levő középleágazással rendelkező 12 transzformátorral ellátott erősítcfckozat következik. A transzformátor szekundermeneteiben indukált váltakozó feszültséget a 11 cső két diódaszakasza két-utas egyenirányítással egyenirányítja. Az így előálló, a 13 munkaellenálláson lecsökkenő egyenfeszültséget a 14 dióda határolja, amely utóbbi a 15 csatlakozásról kap csekély egyenfeszültség formájában előfészültségét. E dióda az előfeszültsége átlépése esetén vezetővé válik és így megakadályozza az egyenfeszültség további növekedését. Ezen egyenfeszültség vezérli a 16 csövet, amelynek anódáramkörében a 17 relé helyezkedik el. A korlátozás bekövetkeztéig a 16 cső rácsán levő egyenfeszültség a kongásfeszültséggel arányos. A kongásimpulzus kezdetekor a 17 relé 18 érintkezőkarját a 7 csatlakozás egyenfeszültsége pozitív kapcsának 19 érintkezőjével érintkezteti és a 20 töltőellenálláson és 21 parázsfénylámpán keresztül megkezdődik a 22 kondenzátor feltöltődése. Ha a kongásfeszültség meghatározott. értékre csökken, ami a 11 cső rácskörében levő 10 potencióméterrel, állítható be, úgy a 17 relé 18 érintkezőkarja a 23 földvezetékre megy vissza és a 22 kondenzátor feltöltése megszakad. A 21 parázsfénylámpa megakadályozza a 22 kondenzátornak a 20 ellenálláson keresztüli kisülését. A 21 parázsfénylámpa helyett egyébként diódát is lehet használni. A 22 kondenzátoron levő feszültség szolgál a töltési idő mértékéül. Mérése a 24 csőből, 25, 26 és 27 elenállásokból, valamint a 28 mérőműszerből álló csővoltmérővel történik. A 28 mérőműszer közvetlenül időegységekre van kalibrálva. A 22 kondenzátornak a 29 kikapcsolóval történő rövidrezárásával a kongásimpulzus tartamára vonatkozó mérőérték törölhető. Az 1. és 2. ábra szerinti kapcsolási elrendezések az eddig ismertetettekben megegyeznek egymással. Az 1. ábra szerinti példakénti kapcsolásnál azután a kongási csúcsfeszültség indikálására egy parázsfénylámparendszer szolgál, míg a 2. ábra szerinti példakénti kapcsolásnál egy a kongási csúcsfeszültséget közvetlenül mutató műszerrel ellátott berendezést ábrázoltunk. Az 1. ábra szerinti példaképpeni kapcsolásnál, a kongási csúcsfeszültség mérésére szolgáló csatorna a 30 kondenzátoron és a 31 potenciométeren keresztül a 32 csővel rendelkező erősítőfokozatba vezet. E cső az anódfeszültséget a 7 egyenáramú csatlakozásról a 33 ellenálláson keresztül kapja. A kongásfeszültséglökést a 34 kondenzátor a 35 egyenirányító diódára és az egyenirányító dióda munkaellenállásaként hatb, logaritmikusan lépcsőzött, a 36, 37, 38 és 39 ellenállásokból álló feszültségosztóra vezeti. A 40 és 41, valamint a '42 és 43 csövek úgy vannak beállítva, hogy a 44, 45, 46 és 47 ellenállásokon bekövetkező feszültségesés egy kevéssel kisebb, mint a 48, 49, 50 és 51 parázsfénylámpák gyújtási feszültsége. Ha a kongásfeszültségimpulzus egyenirányítása révén nyert pozitív feszültség a 36, 37, 38 és 39 feszültségosztón egy meghatározott értéket elér, úgy a 48 parázsfénylámpa, ezen érték további növekedésekor pedig a 49 parázsfénylámpa és továbbá esetleg az 50 és 51 parázsfénylámpák is meggyulladnak. Az egyes parázsfénylámpák gyújtási feszültsége közötti eltérés a 36, 37, 38 és 39 ellenállások méretezése folytán adódik és az 52, 53, 54 és 55 katódellenállasokkal egyenlíthető ki. A meggyúl^ ladt parázsfénylámpák tovább égnek és a mérési érték leolvasása után az 56 kapcsoló működtefésével olthatok ismét el. A 2. ábra szerinti példaképpeni kapcsolásnál a csúcsfeszültség mérésére szolgáló csatorna a 30 kondenzátoron és 31 potenciométeren keresztül a 32 csővel ellátott erősítő fokozatba vezet. A 34 kondenzátoron keresztül a beérkező kongásimpulzus az 57 egyenirányítódióda révén, annak 58 munkaellenállásán egyenirányítódik és a 60 cső vezérlőrácsára jut. E cső a 61 ellenállással együtt impedanciatranszformátor fokozatot képez. Az 59 csatlakozáson levő egyenfeszültség vonatkozási feszültségül szolgál és a 2 kapoccsal szemben pozitív, mégis nagyság tekintetében kisebb, mint a 7 csatlakozáson levő egyenfeszültség. Az inpedanciatranszformátor fokozat kimenetén a 61 ellenálláson fellépő impulzus a 63 kikapcsoló működtetése révén az 59 csatlakozáson levő egyenfeszültség potenciáljára feltöltődött 64 kondenzátort a 62 diódán keresztül olyan feszültségre süti ki, amelynek az 59 csatlakozásra vonatkoztatott nagysága a kongási csúcsfeszültséggel arányos és amelyet a 65 csőből, 66. mérőműszerből és a 67 egyenfeszültségforrásból álló ún. „fordított" csővoltmérővel mérünk. Egy ilyen ún. „fordított" csővoltmérőnél az elektroncső fölépítése szerint anódaként szolgáló elektródán van a katódához képesti vezérlőfeszültség,' a szerkezetileg rácsként szolgáló elektródán pedig egy csekély, a katódához képest pozitív egyenfeszültség van, amelynek egy a vezérlőfeszültséggel arányos, a mérőműszerrel lemérhető áram a következménye. Emellett a „fordított" csővoltmérő bemenőállása szokatlanul